Még emlékszel az ölelésre…TuBeáv, Jon Tom

0

Jónás Tamás: visz, lát

csalódások, csendesek. mint urak előtt a szégyen.
nem tudja meg senki sem, ha már félreértem.
rejtekezik a mecénásod, nem ismered az arcát,
szorongatod a szégyened, mint árva gyerek a szajhát.
egy koppanásnyi évszakot még rendelsz a reménynek.
szádban a fogak csillagok, lassanként kiégnek.
még emlékszel az ölelésre, fiadra, szeretődre.
félted a tengert, mintha már a partokra vetődne.
varrása mentén felszakad bőröd alatt az isten.
mormolod a himnuszod: a nincsben valami nincsen.

 Címlap fotó: streetArt grafitti Tel Aviv
a vers © Jónás Tamás szerzői jogvédelem alatt ál, utánközlése a szerző engedélye nélkül tilos!

Hozzászólás