ujkeletlive

Trump támogatásának ára

Hosszú vonakodást követően, az izraeli választások előtt Donald Trump elnök engedve a jeruzsálemi nyomásnak hivatalosan is kijelentette Binjámin Netanjahu miniszterelnök újraválasztásának támogatását. Az amerikai politikai szokásokat mellőzve, és szokásához híven az elnök Truth Social platformján közölte döntését, majd nem sokkal később, és elmondása szerint Netanjahu kérésére megismételte a választóknak intézett sürgető felhívást.

Az elnök erőfeszítései ellenére jelöltje és jobboldali blokkja nem tudott parlamenti többséget szerezni, végül 67 ellenzéki képviselő ajánlására Jichák Herzog elnök a kormányalakítással Netanjahu volt vezérkari főnökét, az ellenzéki Gadi Eizenkotot bízta meg.

Az eredmények véglegesítése után Trump eleinte még azt nyilatkozta, hogy Netanjahu neki köszönhetően nem bukott el a választásokon, és elég „jó helyzetben” van a jövőt illetően; továbbá nem kommentálta a miniszterelnök és ügyvivő koalíciója arab pártok diszkvalifikálására irányuló, úgynevezett „választási csalás” kampányát. Időközben, pedig úgy tűnik elengedte az évek óta szövetségesének számító Netanjahu feltétlen támogatását, és tegnapi nyilatkozatában már úgy vélekedett, hogy Eizenkot hasonló politikai nézeteket vall. 

Az amerikai elnököt a Változás-blokk és vezetőjének kormányalakítási megbízásáról kérdezték újságírók, mire azt válaszolta, hogy – „politikai irányvonalukat tekintve nagyon hasonlóak,” közölte, majd hozzátette, hogy Eizenkot „nagyon kedves dolgokat mondott rólam. Azt mondja, hogy szereti Trumpot; de nem látom még pontosan, mi történik. Ez kétségtelenül egy verseny közte és Bibi Netanjahu között. Majd meglátjuk, mi történik.”

Megjegyzendő, hogy Eizenkot kerülte Trump bírálatát azok után, hogy a választások előtt Netanjahu mellett kampányolt, és azt állította, hogy rajta kívül senki mással nem tudja felvenni a harcot az iráni fenyegetéssel.

Az elnök támogatásának azonban köztudottan ára van. Az izraeli szavazások után egy héttel, az amerikai félidős választások éjszakáján Trump bejelentette, hogy Netanjahu kérésére véget vetnek az évi négy millárd dolláros katonai támogatásnak, ami váratlanul érte az izraeli védelmi vezetést. A miniszterelnök napokig nem nyilatkozott az ügyben, majd hivatala közleményében nem cáfolta a bejelentést, amelyet a két vezető közötti különleges kapcsolat, és az együttműködés más formában történő folytatása eredményeként értékelt.

Emellett, Trump a gázai béketerv végrehajtását is számon kérné Netanjahutól, amelyet a választási kampányra hivatkozva a miniszterelnök korábban nyíltan megtagadott.

Múlt héten csütörtökön zajlott telefonbeszélgetés során az elnök arra kérte Netanjahu miniszterelnököt, hogy tegyen lépéseket gázai béketervének megvalósítása érdekében, – jelentette az Axios az ügyet ismerő két forrásra hivatkozva.

A Hamász lefegyverzését, és Gáza demilitarizálását, valamint az övezet irányításának átadását egy új, palesztin technokrata kormánynak magában foglaló terv végrehajtását Netanjahu választási kampánya miatt a Fehér Házban felfüggesztették, ilymódon előnyhöz juttatva a miniszterelnök koalícióját.

A jelenlegi helyzetben azonban úgy tűnik, hogy attól függetlenül, miszerint ki alakít kormányt Trump előre akarja mozdítani gázai tervét, annak a Béketanács és a Hamász terrorszervezet között létrejött júliusi megállapodásnak megfelelően, melynek célja a gázai fegyveres csoportok lefegyverzése, valamint a polgári és biztonsági irányítás átadása az új palesztin technokrata kormánynak.

A megállapodás végrehajtásának megkezdését Netanjahu és kormánya elutasította, annak ellenére, hogy Trump megbízottja Jared Kushner, augusztusi izraeli látogatása során hangsúlyozta, hogy a terrorszervezet most először egyezett bele a lefegyverzésbe. A miniszterelnök fenntartásokkal, és elutasítóan fogadta a terveket, ugyanakkor az izraeli választási kampány hátterében tovább zajlottak a tárgyalások a végrehajtás részleteinek igazítására, és mindenekelőtt arra összpontosítva, hogy a folyamat fokozatos lesz, az újjáépítés pedig azt követően kezdődhet meg, hogy igazolták: előrelépés történt a Hamász lefegyverzésében.

Visszatérve a jelenhez, az említett Netanjahu és Trump közötti telefonos egyeztetésen részt vettek Marco Rubio külügyminiszter, valamint Jared Kushner és Steve Witkoff elnöki különmegbízottak is, míg a beszélgetést állítólag a miniszterelnök kezdeményezte.

A 26. Kneszet beiktatására kedden kerül sor, a jelenlegi kormányalakítási folyamat közepette, illetve sikertelen próbálkozás után kiírt új választások esetén az ügyvivő kormányfő mozgástere korlátozottabb, a már megkezdett tervek végrehajtása azonban minden további nélkül tovább folytatódhat.

Trump gázai elhatározásának komolyságát alátámasztja, hogy a telefonbeszélgetést követő napon, szintén nyomásgyakorlás céljából a Béketanács tagja, Tony Blair volt brit miniszterelnök Izraelbe látogatott és Netanjahu mellett tárgyalásokat folytatott Eizenkottal is.

Összességében, az amerikaiak szerint – „a végrehajtás nehéz lesz, de úgy gondoljuk, hogy ez jó terv Izrael számára. Ennek ellenére nem tudjuk úgy megvalósítani, hogy közben az egyik kezünk hátra van kötve. Együttműködésen alapuló módon szeretnénk előrelépni, ehhez pedig az izraeli kormány teljes körű együttműködésére és partnerségére van szükségünk,” – idézi az Axios amerikai forrását.

Kormányalakítás, harcosok klubja: Eizenkot, Bennett és Liberman

Jichák Herzog elnök tegnap este hivatalosan is bejelentette az ellenzéki Gadi Eizenkot kormányalakítási megbízását, emellett a nap híre, hogy a választásokon 5 parlamenti székkel gyengült ultraortodox szefárd Sászon belüli feszültség miatt a Kneszetből távozó Árje Deri mellett Mose Abutbul és Dror Amosz is lemondott mandatumáról. Ez utóbbiak megüresedett helyeit Uriel Bosszo és Joszi Taieb foglalja el.

Deri a végzetes választási eredmények után bezárkózott saját lakásába, és eddig jól bevált politikai zsarolási taktikáját vetette be. Lemondással és a politikai életből való teljes kivonulással fenyegetőzött, ami a Sász végső összeomlásához vezetne. Legalábbis Deri és a vallási vezetők igy gondolják, ezért végül megtiltották neki, hogy a pártból is kilépjen, így Netanjahu hosszú évek óta legközelebbi szövetségese marad a Sász élén, a Kneszetből való távolmaradását pedig a legutóbbi vereség miatt kissé megcsúszott politikai hatalmának megerősítésére használja.

Jelenlegi politikai exodusát illetően Deri valószínűleg arra is számíthat, hogy a kiélezett politikai megosztottság sodrásában és politikai tapasztalatokkal nem rendelkező Eizenkot végül nem tud kormányt alakítani, és ezt követően valószínűleg Netanjahu sem, így a lehetséges új választások kiírása esetén megújult energiákkal térhet vissza egy relatív rövid kihagyás után.

Mindez egyelőre csak elmélet, Deri végleges távolmaradása a törvényhozástól azonban valószínűtlen, még abban a számára legelőnytelenebb forgatókönyv esetében sem, miszerint Avigdor Liberman [Jiszráél Beitenu] végül eléri, hogy az askenázi Jahadut Hatora után a Sász is belépjen Eizenkot kormányába.

Ami a lehetséges kormányalakítási opciókat illeti a héber média folyamatosan azt hangoztatja, miszerint Eizenkot csak abban az esetben válhat valóban miniszterelnökké, ha legfőbb választási ígéreteinek egy részét mindenképpen feladja. Emlékeztetőül, Binjámin Netanjahu sosem tartotta be kampányában elhangzott vállalásait, és aszerint alakított kormányt, ami aktuális politikai igényeinek megfelelt.

Az úgynevezett Változás-blokk pártjai, élén a miniszterelnökjelölt Eizenkottal a választások előtt többek között azt ígérték, hogy nem ülnek össze arab, illetve háredi pártokkal, hogy elutasítják a közös koalíciót Netanjahuval, és mindenekelőtt az október hetedikei Hamász mészárlásokat kivizsgáló állami bizottság törvényét fogják megszavaztatni, azt követően, hogy a lehető leghamarabb leváltják Amir Ohana [Likud] házelnököt.

Az ultraortodox pártokkal közös koalíció lenullázza a kivétel nélküli általános sorozás bevezetését, ugyanakkor a Netanjahu-féle – akár nemzeti, vagy egységkormány feltétele a háredi sorozási mentesség elfogadása mellett, a radikális jobboldali partnerekkel való közös koalíció, és nem utolsó sorban az állami vizsgálóbizottság felállítása szóba sem jöhet.

Eizenkot politikai, és katonai szükséghelyzetre hivatkozva alapvetően a Manszúr Abbász vezette Ra’am teljes, vagy külső támogatásával létrehozott kisebbségi kormányt tartja elfogadhatónak. Hasonlóan vélekedik a blokk másik két frakciója: a Naftali Bennett vezette BeJahad Jáir Lapid [Jes Atid] szövetség, és Jáir Golan Demokraták pártja. 

Az említett kisebbségi kabinet esetében az arab pártokkal való „közös’ kormányt elutasító ígéret megszegése állna fenn, az sem teljes egészében.

A jelenleg kialakult helyzetre Lieberman valószínűleg azóta vár, hogy 2019-ben kilépett a mindenkori Netanjahu koalícióból, és azóta is többnyire az ellenzékben ülve megtartotta többnyire oroszajkú, liberális választói támogatását. Kiválásának okai többek között az ultraortodox sorozás elengedése, illetve a katari pénzek gázai beáramlásának elnézése, mindkettő Netanjahu jóváhagyásával.

A Bennett-Lapid kormányba belépve [2021-22] sikeres pénzügyminiszteri karrierje után, ezúttal nagyobb hatalmat követel, és egyes elemzők szerint Liberman addig nem áll meg, míg az ország miniszterelnöke nem lesz. Vagy új választásokat fognak kiírni, és ebben is bőven rendelkezik korábbi tapasztalatokkal. 

A héber médiában megjelent híresztelések szerint Liberman hónapok óta egyezkedik az ultraortodox pártokkal – közöttük a Netanjahu-szövetséges Mose Leon jeruzsálemi polgármesterrel, aláásva Eizenkot kormányalakítási törekvéseit. Az úgynevezett háredi-koalíció bevonása csak trükk lenne, és az ilymódon kialakult nézetellentétek után Lieberman és a Netanjahu-blokk összesen 60 mandátumával megakadályozhatja Eizenkot arabtámogatású kormányát, míg cserébe Lieberman rotációs miniszterelnök lehet Netanjahu után.

Megjegyzendő, hogy Lieberman választási kampányában Eizenkotot második Gantznak nevezte, aki bedől Netanjahu rotációs ígéreteinek, a jelenlegi spekulációk szerint azonban saját forgatókönyvét tervezte, ami ha létre is jönne az elveit meg nem tagadónak ismert, keményvonalas Lieberman tulajdonképpen az összes választási ígéretét megszegné, kivéve az arabokkal közös kabinetet.

A médiában futótűzként terjedő hírekre reagálva Liberman kijelentette, miszerint az ultraortodoxok katonai szolgálatával kapcsolatos kompromisszumra való felhívása „nem jelenti az értékek és az elvek feladását,” és továbbra is reméli, hogy sikerül megvalósítani az általános hadkötelezettséget.

A Jiszráél Beitenu vezető politikusa a közösségi médiában közzétett bejegyzésében visszautasította az Eizenkot törekvéseinek megakasztására irányuló alaptalan kritikákat, amelyek szerinte „elemzők, szócsövek, botok és fanatikusok egész sorától” érkeztek.

Egyelőre nem világos, hogy a Netanjahu vezette blokkal szakító askenázi Jahadut Hatora szövetség valóban érdekelt lenne egy olyan, az ellenzéki pártokkal való közös koalíció létrehozásában, ami nyilvánvalóan súlyos kompromisszumokat követelne mindkét fél részéről. Amennyiben mégis napirendre kerülne, a szefárd Sász is követné őket, és a korábbi tapasztalatok alapján az ultraortodoxok a helyzetet valószínűleg politikai zsarolásra használnák fel Netanjahu javára. Az iszlamista Ra’am azonban úgy döntött akkor is a kormány megalakulására szavaz, ha nem lesz tagja, és vészhelyzet esetén lehetséges, hogy a 11 mandátummal rendelkező Közös Lista is csatlakozna. Abbász pártja 8 mandátumával megakadályozná a kormány megakasztására irányuló lehetséges kísérletet, ami azonban csak akkor működne, ha Liberman is támogatja, aki ezt az ütőkártyát használja érdekérvényesítésre.

Eközben, a Változás-blokk másik veterán politikai harcosa Naftali Bennett eddig legalábbis meglepően csendben várakozik a fejleményekre. Eizenkottéhoz hasonló helyzetben 2021-ben alakított kormányt az említett Ra’am támogatásával. Az akkori koalíció súlyos belső politikai, vagy inkább hatalmi ellentétei végül rövid időn belül vezettek a kormány összeomlásához. Bennett akkor vissza is lépett a politikától.

Jelenlegi hallgatása sokatmondó. Mindössze öt évvel ezelőtt az ellenzék soraiból alig öt mandátummal a zsebében, mint Saul király gyógyító hárfazenével indult Izrael népének meghódítására. A meglehetősen fiatal miniszterelnök-jelöltnek számító Bennett (akkor 48 éves volt), amerikai bevándorló szülők gyerekeként megjárva az Izrael-Amerika útvonalat, elmondása szerint végül szüleivel együtt a szíve és a zsidó államhoz való hűsége és elkötelezettsége hozta haza. Az elit alakulatnál is szolgált katona, leszerelése után jól jövedelmező vállalkozása helyett a politikai karriert választotta.

Mára már Bennett nagyon is jól tudja milyen érzés a kispad soraiban ülni. Netanjahu 2006-2008 közötti ellenzéki időszakában külsősként stábjának tagja volt, de nem lépett be a Likudba. A Kneszetbe először 12 évvel ezelőtt jutott be (Zsidó Otthon) és mindvégig hűséges maradt Netanjahuhoz, kapcsolatukat sokszor hasonlította a bibliai David király és Saul közötti végletekig kiélezett történetéhez. Jutalmul szolgálhatott gazdasági, vallásügyekért felelős, diaszpóra-ügyi és oktatási miniszterként, végül mint legfőbb fegyverhordozó rövid ideig a megbízott védelmi miniszteri kinevezést is megkapta.

Bennett nagy álma, az ország kormányfőjeként szolgálni népét és hazáját, ezért megpróbálta elszakítani a túl erős kötelékeket Netanjahuval, míg végül szembeszállva vele ismét a kispadra kényszerült, ahonnan elmondása szerint a Szimchát Tórai mészárlások tragédiája kényszerítette vissza a politikába.

Miniszterelnöki megválasztása előtt úgy vélték, hogy nem mer szembemenni királyával, ahogyan Liberman 2019-es kilépése után is nehezen volt elképzelhető a szakítás, hogy végül nem táncol vissza a sorba, ahogyan a kaméleon Gideon Sza’ar megtette.

Végezetül, de nem utolsósorban a harmadik harcos, Eizenkot altábornagy számos háborút megvívott már. A legutóbbiban a Gázában szolgálatot teljesítő fiát vesztette el, most azonban olyan döntésre kényszerül a számára relatív ismeretlen politikai hadszíntéren, ami választói többsége körében elfogadható, ugyanakkor kielégítő választ ad Liberman hatalmi törekvéseire is.