ujkeletlive
Az urnák zárása után közzétett exit-pollok eredményei szerint a „Változás blokk” 53-50 mandátummal a kormányalakítástól távol, de ugyanakkor szűk többséget szerzett volna a Binjámin Netanjahu miniszterelnök vezette jobboldali koalícióhoz képest. A korai pollok szerint a miniszterelnök pártja a Likud volt a legnagyobb párt, a jobboldali tömb azonban a jelenlegi 68 mandátum helyett 50-re esett volna vissza.
A szavazatok összeszámlálása kezdetén mindhárom nagyobb tévécsatorna azonban korrigált a várható eredményen, így az Eizenkot vezette ellenzéki cionista blokk elvesztette 3 mandátumos többségét. Ilymódon, a Kan közszolgálati és a 13-as csatorna 51-51 támogatottságú patthelyzet mellett a Likudnak 27, míg az arab pártoknak 18 mandátumot becsült; míg a 12-es csatorna szerint az arab frakciók 19 mandátumot fognak szerezni, ami Netanjahu blokkjának 52, míg a Változás blokknak 49 mandátumot biztosítana.
Netanjahu hajnali három óra körül érkezett a Likud székházba, és a szavazatok folyamatban lévő véglegesítésére várva óvatosabban fogalmazva, ugyanakkor győzelmi beszédében nem ajánlott szövetséget a változást támogató tömb vezetőinek, és nem beszélt kifejezetten a nemzeti egység megteremtéséről sem. Mindössze annyit mondott, hogy „a cionista többségnek észhez kell térnie, és össze kell fognia,” majd a változást támogató politikai tömb kormányalakítási lehetőségét kizárva, azt állította, hogy olyan „cionistaellenes arab pártokra támaszkodna, amelyek az állam felszámolását támogatják.”
A miniszterelnök emellett világossá tette, hogy nem mond le koalíciója radikális frakcióiról, mondván „erős, nemzeti, jobboldali kormányt kell alakítanunk.”
Eizenkot jóval hamarabb megjelent szavazói előtt, és hangsúlyozta „Izrael polgárainak milliói megelégelték a hazugság kultúráját. Milliók szavaztak arra, hogy mindenki teljesítse a katonai szolgálatot. Minden erőmmel azon leszek, hogy cionista, a katonai szolgálatot előmozdító kormányt hozzak létre. Biztosíthatlak benneteket: véget ért a katonai szolgálat alóli kibújás korszaka. Arra fogok törekedni, hogy az izraeli társadalom egészét képviseljem. Ez nem az egyik oldal győzelme a nép másik oldala felett, hanem Izrael egész népének győzelme.” A volt vezérkari főnök a biztonsági szervezetek vezetőihez is fordult, és kijelentette, hogy Netanjahu „felhatalmazás és bizalom nélküli ügyvezető miniszterelnök,” és arra kérte őket, ne feledjék, hogy „az államot szolgálják.”
A patthelyzetet feloldódó úgynevezett egységkormány nehezen elképzelhető, a Változás blokkra szavazók ugyanis nem erre adtak felhatalmazást. Eizenkot tegnap este hangsúlyozta ugyan, hogy „hiba lenne újabb választásokat tartani,” ugyanakkor korábban megígérte, hogy nem lesz része egy Netanjahu vezette egységkormánynak. Naftali Bennett, a BeJehad, valamint Avigdor Liberman, a Jiszráél Beitenu vezetője korábban szintén kizárták a Netanjahuval való szövetséget.
A miniszterelnök hajnali beszéde világossá tette, nem adná fel vezetői pozícióját egy esetleges rotációs megállapodás érdekében, ugyanakkor a héber média olyan jelentésekre hivatkozik, miszerint a Netanjahut támogatásáról biztosító Donald Trump elnök környezetében széles körű nemzeti egységkormány megalakítását szorgalmazzák, csakhogy Itamar Ben-Gvir és Becalel Szmotrich és frakciója nélkül. Egyes szereplők még a miniszterelnöki tisztség rotációs betöltésének ötletét is felvetették, melynek keretében Benjamin Netanjahu csupán az első évben lenne kormányfő.
Trump egyes vezető tanácsadói szerint egy szélesebb nemzeti kormány, amely nem a jelenlegi jobboldali koalíciós partnerekre támaszkodik, könnyebben megvalósíthatná az amerikai elnök hivatali idejének utolsó felében tervezett regionális politikáját, így akár az a lehetőség is felmerült, hogy Netanjahu mindössze egy évig lenne miniszterelnök, utána más venné át a helyét.
Az elnök azonban nem jelezte az egységkormány, vagy akár a rotációs miniszterelnökség tervének támogatását, ami eleve megvalósíthatatlannak tűnik a jelenlegi politikai megosztottság miatt.
Végezetül, a kormányalakításra a felhatalmazást Jichák Herzog elnök fogja bejelenteni, és nincs olyan szabály miszerint a legnagyobb mandátumszámú párt vezetőjét kell megbíznia. A jelölt bejelentése előtt az elnök a Kneszetbe bejutott pártok vezetőjével konzultál, és figyelembe veszi kit ajánlanak miniszterelnöknek.