ujkeletlive

Hormuzi patthelyzet

Az elmúlt hónap viszonylagos nyugalmi időszakát megszakítva a közelmúltban kiújult „fogat fogért” amerikai-iráni támadások a több mint hat hónapja zajló közel-keleti háború további eszkalálódásához vezettek.

A Hormuzi-szoros ellenőrzése miatt kialakult patthelyzet, és a Perzsa-öbölben súlyosbodó konfliktus ellenére Donald Trump elnök arra számít, hogy az iráni olajforgalmat akadályozó blokád, és a további szankciók megadásra késztetik Modzstaba Hámenei legfőbb vallási vezető rezsimjét, Teherán azonban egyelőre kitart, és hasonlóan vélekedik az elnökre nehezedő magas energiaárak miatt.

A Fehér Ház vezető tanácsadói, köztük J. D. Vance alelnök, és Marco Rubio külügyminiszter, a Wall Street Journal jelentése szerint magánbeszélgetések kapcsán figyelmeztették az elnököt, hogy az Iránnal való konfliktus akár hivatali idejének második felére is kiterjedhet, arra utalva, hogy Teherán akár a két év múlva esedékes választásokig is ellenállhat az amerikai gazdasági, és katonai nyomásnak.

Trump azonban úgy vélekedik, hogy az Iránnal vívott háború „azon nyomban” véget ér a novemberben félidős választások után.

„Azt hiszem, a háború közvetlenül a választások után véget fog érni, mert már nem képesek tovább folytatni. Kétségbeesetten próbálják befolyásolni a választást,” – nyilatkozta Trump újságíróknak, mielőtt elindult a Republikánus Nemzeti Konvencióra.

A február 28-án kirobbantott amerikai-izraeli közös hadművelet, majd az azóta eltelt több mint fél év alatt az elnök számtalanszor tett ígéretet a háború küszöbön álló befejezésére, többnyire azzal a céllal, hogy mérsékelje az olajárakat. Többször is elhintette, hogy a háború végéhez vezető megállapodás karnyújtásnyira van, de annak ellenére, hogy legutóbb is elismerte a diplomáciai tárgyalások lehetőségét, elvetette azt, mondván a megegyezés nem tartozik az általa előnyben részesített megoldások közé.

Az említett novemberi félidős választások előtt Trump népszerűsége mélypontján továbbra is úgy vélekedik, miszerint az amerikaiak hajlandóak bevállalni egy kis többlet költséget cserébe azért, hogy megakadályozzák Iránt nukleáris fegyverek fejlesztésében.

Ami az olajárakat illeti, texasi útja előtt Trump  azt is kijelentette, hogy közvetlenül a választások után „meredeken fognak zuhanni,” amint a háború véget ért. A CNBC riportere rákérdezett arra, hogy miként fogja elfogadtatni a választókkal a háború első heteiben tapasztalt szintre megugrott olajárakat – az irányadó Brent nyersolaj határidős jegyzése, július óta tegnap először emelkedett hordónként 101 dollár fölé, míg az amerikai WTI határidős jegyzése meghaladta a 96 dollárt hordónként.

„Szerintem ezt nagyon könnyű elmagyarázni Amerikának. Mindössze annyit kell mondani: »megengedné, hogy Irán atomfegyverhez jusson?« A válasz pedig nem,” – közölte Trump.

Gazdasági elemzők azonban továbbra sem bíznak abban, hogy az olaj- és gázárak a félidős választások után csökkenni fognak.

„Egyáltalán nem garantált, hogy ez meg fog történni,” – jegyezte meg a közösségi médiában Patrick De Haan, a GasBuddy üzemanyagpiaci elemzője, míg Daan Struyven, a Goldman Sachs társelnöke akár a 120 dolláros olajárat is elképzelhetőnek tartja a konfliktus eszkalációja kockázataként.

Az MBZ és Netanjahu közötti rejtélyes beszélgetés

Azt követően, hogy nyilvánosságra került Binjámin Netanjahu miniszterelnök által állítólag figyelmen kívül hagyott magasszintű emirátusi figyelmeztetés közvetlenül az október hetedikei Hamász mészárlások előtt, a Likud azt állítja, hogy a miniszterelnök és Mohamed bin Zajed (MBZ) államfő közötti telefonbeszélgetés nyilvánosságra hozatala mögött a Fatah száműzött politikusa, Mohamed Dahlan áll, aki nem mellesleg MBZ közeli tanácsadója.

„Ezek hamis, és téves állítások, amelyek leleplezik Netanjahu, és tábora nemzetközi színtéren tapasztalható zavarodottságának mértékét,” – áll a Dahlan nevében kiadott közleményben, hangsúlyozva, miszerint „soha nem volt részese az Izraelen belüli belső politikai küzdelmeknek.”

Dahlan eddig jobbára a háttérben maradt, az utóbbi időben azonban szerepet vállalt Trump gázai béketervére irányuló tárgyalásokban. Köztudott, hogy az elnök megbízottja, Jared Kushnerrel rendszeresen konzultál a háború utáni gázai rendezési terv kidolgozása érdekében, emellett az sem titok, hogy David Zini Sábák-főnők májusi Emírségekbeli látogatása során találkozott Dahlannal. A héber média beszámolói szerint az ilyen, politikailag érzékeny megbeszéléseket illetően Netanjahunak volt tudomása.

Mindenesetre, a politikai botrányt okozó kiszivárogtatás után a miniszterelnök rágalmazási perrel fenyegetőzött a riportot jegyző oknyomozó újságírók ellen [Haaretz], azt állítva, hogy az újság „hamis rágalmat terjesztett a miniszterelnökről, melynek semmi alapja nincs.”

A kedden megjelent riport szerint Netanjahu néhány nappal az október 7-i mészárlás előtt egyértelmű figyelmeztetést kapott az Egyesült Arab Emírségek elnökétől a Hamász vezetője, Jahjá Szinvár által Izrael ellen tervezett „nagy lépéssel” kapcsolatban, de nem tájékoztatta erről a biztonsági szervek vezetőit.

Az állításokat bin Zajed elnök ezidáig nem cáfolta, míg az Egyesült Arab Emírségek vezetéséhez közel álló forrás szerdán először erősítette meg a 12-es csatornának, hogy országa figyelmeztetést juttatott el Izraelnek október 7. előtt.

Netanjahu jogi képviselői tegnap reggel perrel fenyegető felszólító levélben 2,5 millió sékel kártérítést követeltek, a kiadó azonban kijelentette „kitartunk a publikációban foglaltak mellett.”

A miniszterelnök szerint azonban „az állításokkal ellentétben, szeptember elejétől október 7-ig semmilyen beszélgetés nem zajlott a miniszterelnök, és az Egyesült Arab Emírségek elnöke között. A Miniszterelnöki Hivatal, a Nemzetbiztonsági Tanács, és a katonai titkárság alaposan átvizsgálta a miniszterelnök ezekben a napokban vezetett hívásnaplóját, és semmilyen nyomát nem találták ilyen beszélgetésnek.”

Tegnap este a Kan közszolgálati csatorna forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy az ominózus telefonbeszélgetés során elhangzott figyelmeztetés Netanjahu és bin Zajed között valóban létezett. MBZ a palesztinokkal való konfliktus veszélyes eszkalációjára figyelmeztetette a miniszterelnököt, mely beszélgetésről a Szimchát Tóra-i mészárlások után említést tett Bill Burns CIA igazgatónak is, a Kan szerint azonban nem hírszerzési, hanem általános figyelmeztetést adott át Netanjahunak egy erőszakos eszkaláció lehetőségéről.

Brit szankciók, és támogatóik

Nyolc ország – Törökország, Pakisztán, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Katar, Egyiptom, Jordánia és Indonézia külügyminiszterei közös közleményben „értettek egyet a brit kormány azon döntésével, hogy megtiltja a megszállt palesztin területen található, nemzetközi jog szerint illegális izraeli telepekről származó az áruk importját, valamint korlátozásokat vezet be az ezekhez a telepekhez kapcsolódó szolgáltatásokra.”

Továbbá, a közös közleményt aláíró országok remélik, hogy a brit kormány lépése „segít mozgósítani a nemzetközi közösséget, hogy a nemzetközi joggal összhangban hasonló intézkedéseket hozzanak,” illetve a „telepes szervezetek, és az illegális telepes tevékenységben részt vevő magánszemélyek” felelősségre vonására szólítottak fel.

A nyolcak nyilatkozata hangsúlyozza „az igazságos, tartós és átfogó béke elérésének egyetlen lehetséges útjára” vonatkozó álláspontjukat a kétállami megoldás megvalósítására, miközben felszólítottak egy „független, szuverén, összefüggő és életképes” palesztin állam létrehozására a nemzetközi joggal és az ENSZ határozataival összhangban. Párhuzamosan üdvözölték Kanada, Dánia, Finnország, Franciaország, Izland, Írország, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Spanyolország, Svédország és Nagy-Britannia külügyminisztereinek kétállami megoldásról kiadott közös nyilatkozatát is.

A közös közleményben említett, Edward Miliband külügyminiszter által bejelentett intézkedést Nagy-Britannia Franciaországgal és Kanadával összehangolt fellépés keretében dolgozta ki, miközben további európai országok részéről hasonló korlátozások bevezetése várható.

A londoni parlamentben felszólaló Miliband kijelentette, hogy kormánya nem hajlandó „azáltal támogatni a megszállást, hogy üzleteinkben és szupermarketjeinkben a telepekről származó termékeket fogadunk be,” majd arra figyelmeztette a telepek létrehozását finanszírozó vagy segítő gazdasági szereplőket, hogy „a brit szankciók teljes erejével kell szembenézniük.”

Az intézkedés kapcsán Andy Burnham brit miniszterelnök szintén a parlamentben elmondott tegnapi beszédében kijelentette, miszerint a szankciók bizonyítják Nagy-Britannia „vezető szerepét a világ színpadán.”

„A vezető szerep azt jelenti, hogy ott cselekszünk, ahol igazságtalanság van, ahol korrigálnunk kell  az igazságtalanságot, ahol embereket kényszerítenek arra, hogy elhagyják otthonaikat. Ebben a nehéz és veszélyes világban Nagy-Britanniának képviselnie kell valamit. Mindig a gyengébbik fél mellett fogunk állni, és minden tőlünk telhető lépést megteszünk a támogatásukra,” – tette hozzá, hangsúlyozva, „Nagy-Britannia hű marad ahhoz, amit mindig is képviselt.”

A brit kormány intézkedésére válaszul Izrael a legsúlyosabb büntetőintézkedés-csomagot jelentette be. A Gideon Sza’ar külügyminiszter révén megerősített lépések szerint bezárják a brit konzulátust Jeruzsálemben, kiutasítják a brit képviselőket a Kirjat Gat-i, amerikai támogatású Nemzetközi Gázai Támogató Központból, megszüntetik a ramallahi brit tanácsadó csapatot, amely a palesztin biztonsági erők kiképzéséért felelt, illetve 12 brit közszereplőtől, és állampolgártól megtagadják a beutazást.

Annak ellenére, hogy a bevezetésre kerülő intézkedések gazdasági hatása visszafogottabb az esetleges diplomáciai következményekhez képest, mivel a telepes áruk gazdasági korlátozása elenyésző a Nagy-Britannia és Izrael közötti mintegy 8 milliárd dolláros éves kereskedelemhez viszonyítva, a héber médiának nyilatkozó telepes vállalkozók arról számoltak be, hogy szankciók bezárásokhoz, és palesztin munkások elbocsátásához vezethetnek.

Egy brit tisztviselő újságíróknak azt nyilatkozta [Reuters], hogy a keddi szankcióbejelentés egyik kiváltó oka az volt, miszerint Izrael korábban biztosította Nagy-Britanniát, Franciaországot és Németországot arról, hogy a közelgő izraeli választás előtt nem tesz új lépéseket az E1-es telepprojekt ügyében, mégis kiírt egy lakásépítési pályázatot, melynek határideje egy héttel a választás előtt jár le. Továbbá, a forrás hozzátette, hogy a telepek elleni új szankciók hatóköre a következő izraeli kormány intézkedéseitől függően bővülhet vagy szűkülhet.

„A kormánynak van mozgástere abban, hogy miként hajtja végre ezeket az intézkedéseket,” – mondta a névtelenül nyilatkozó tisztviselő, és hivatkozott Miliband külügyminiszter korábbi kijelentésére, miszerint London „az új izraeli kormányt tettei alapján fogja megítélni.” 

A szankciók technikai részletekről a miniszterek a következő hat-kilenc hónapban tárgyalnak, megelőzően a várható bevezetésük előtt. Emellett, a brit kormány általánosságban azt szeretné elérni, hogy Izrael fékezze a telepek bővítését, és a szélsőséges telepesek erőszakos megmozdulásait, illetve mozdítsa elő a palesztinokkal való politikai rendezést, és állítsa le a Palesztin Hatóság meggyengítésére vagy összeomlasztására irányuló erőfeszítéseket.