ujkeletlive
Politika, választások – Deri könyörög a békülésért
Jichák Joszef volt főrabbi, és az ultraortodox Sász rabbinikus tanácsának magasrangú tagja néhány nappal korábban arra buzdította tanítványait, hogy ne szavazzanak az Árje Deri vezette pártra, ráadásul a jobboldali koalíció megbuktatására szólított fel, mondván a jelenlegi kormány vezetője „Binjámin Netanjahu miniszterelnök, illetve a vallásos cionizmus frakció gyűlöl, de a baloldal tisztel minket. A baloldal csak kormányozni akar, és nem akar ártani nekünk.”
A meghiúsult ultraortodox sorozási kibújást biztosító törvény miatt elégedetlen rabbi a nyilvánosság előtt természetesen tagadta a Haaretz jelenlévő forrásokat idéző riportját, és annak ellenére, hogy Netanjahu kihívója, Gadi Eizenkot [Jásár] köztudottan kapcsolatban van a háredi vezetőkkel, – közöttük Joszef rabbival is; a Deri és a miniszterelnök közötti kapcsolat olyan sokrétű, és bebetonozott, hogy az elhangzott fenyegetés inkább a hatalmi megosztás elvárásaira, mintsem a választások után várható szakadásra utalt.
Mindezektől függetlenül a Sász mélyrepülése Derit meglehetősen nehéz helyzetbe hozta, ilymódon az októberi választások előtti kampány indítása előtt egyszerre kell elszámolnia arról, hogyan jutott el a frakció a jelenlegi 11-ről kapásból négy mandátumvesztésre, és legalábbis kifelé a tanács prominens vezetői támogatásával kell meggyőznie szavazóit.
Politikai elemzők, és a korábbi tapasztalatok rávilágítanak ugyan, hogy a Sász végül mindig jobban szerepelt az előzetes felmérésekhez képest, a több mandátumos mínusz mögött azonban több van, mint a közvélemény-kutatások számára nehezen elérhető zárkózott közösség titkolózása.
A 12-es csatorna terjedelmes cikkben vezeti le, hogy jutott idáig az az Árje Deri, akinek 13 évvel ezelőtt még fontos volt hangsúlyozni „a Sász képviselők többségének fiai a hadseregben szolgálnak. Vannak ejtőernyős harcosaink, vannak hivatásos katonáink, vannak harckocsizóink, mindenfélénk van,” – idézi a cikk írója, Ido Szolomon a párt vezetőjét, megjegyezve azt az állítását is, miszerint „a háredik ugyanolyan állampolgárok Izrael államában, és egyenlően kell részt vállalniuk a teherben; olyan kereteket kell létrehozni számukra, amelyekben az életmódjuk szerint élhetnek.”
A Sász korábban a mizráhi közösség egységes érdekeit védő politikai hálóként indult, majd a politikai arculat megváltozott, és mellőzve a társadalmi kötelezettségeket kizárólag a háredi ügy került előtérbe. A hagyományőrző nagyszülők leszármazottai közül sokan mára radikális ultraortodoxokká váltak, így túlsúlyba került a katonai szolgálat elutasítása.
A háredi sorkatonai felmentésre vonatkozó követelés az október hetedikei Hamász mészárlások után sem változott. A Sász vezetője és Kneszet képviselői elleni elégedetlenség abból fakad, hogy nem sikerült a jesiva tanulók státuszát rendezni, következésképpen a szefárd közösség úgy érzi, mind a párt vezetője, mind a kormány magukra hagyták őket, és nincs kihez fordulniuk.
Eközben, Deri a rabbinikus tanács előtt is falakba ütközött; Joszef rabbi úgy gondolta, hiába kötődik túlzottan a miniszterelnökhöz, mégsem tud eredményeket elérnie. A kettejük közötti feszültség vezetett oda, hogy immár a választásokat veszélyeztetve zárt ajtók mögül is kiszivárogtak a politikai viták – Deri kizárólag Netanjahut támogatja, míg a rabbi szerint nem kell elvetni az Eizenkottal való együttműködés lehetőségét, amennyiben kormányalakításhoz többségét szerez.
Ilymódon a további eszkaláció megelőzésére, és a kampány hivatalos elindítása előtt Deri kénytelen volt feladni büszkeségét, és mindent megtenni Joszef rabbi meggyőzésére, hogy megszerezze a Tóra bölcseinek támogatását.
A háttérben kettejük között zajló tárgyalások a rabbi kéréseiről szóltak, miszerint vétójog a politikai döntésekben a rabbiknak, a Bölcsek Tanácsának rendszeresebb (néhány hetenkénti) ülésezése, valamint egy elvi nyilatkozat az esetleges koalícióról a Gadi Eizenkot vezette ellenzéki tömbbel, megfelelő sorozási törvény esetén.
Végül Deri számára kedvező döntés született olymódon, hogy kibékülése Joszef rabbival a szefárd háredi szavazók támogatását fogja eredményezni, egyidejűleg azonban távoltartva a hagyományőrző, hadseregben szolgálókat.
Találkozásuk után rav Joszef arra szólította fel közösségüket, hogy semmiképpen sem maradjanak otthon, és mindenképpen szavazzanak a Sászra, cserébe megállapodás született a rabbi szerepének megerősítését illetően, miközben Deri továbbra is a legfőbb politikai döntéshozó marad.
Édesapja, Ovadia rabbi örökségének szellemében Joszef rabbi pozíciójának megerősítése a háredi, katonai szolgálatot elutasító platformot fogja előtérbe helyezni, ugyanakkor Deri kénytelen lesz lemondani, azon vallásos cionista, hagyományőrző családok szavazatairól, akiknek tagjai a hadseregben szolgálnak.
Összegezve – a Sász ugyan közösségük két választói rétegét egyszerre próbálja meggyőzni, ami lehetetlen, ezért szemmelláthatóan a háredi vonalat részesíti előnyben.
„A Sász két közösségből áll: egy szefárd háredi, és egy szefárd hagyományőrző közösségből. Egyik közösség sem elégedett. A háredi közösség azért elégedetlen, mert a Sász nem tudott olyan sorozási törvényt elérni, amely megkönnyítené az avréchok [jesivában tanuló házas férfiak] helyzetét, és segítséget nyújtana nekik. A hagyományőrző közösség pedig azért dühös, mert a párt megpróbálja ezeket a lépéseket megtenni, miközben gyermekeik, és a szomszédaik bevonulnak a hadseregbe,” – jegyezte meg a Lazar közvélemény-kutató intézet vezetője a 103 Fm radiónak adott interjú során.
