ujkeletlive

Alig egy héttel a 25. Kneszet feloszlatása és az új választások kiírása és időpontjának meghatározása előtt, a kormány példátlan ellenszegülése a Legfelsőbb Bíróság döntésével az országot, a Binjámin Netanjahu miniszterelnök jelenlegi kormánya alatt sokat emlegetett alkotmányos válságba sodorhatja.

Slomo Karhi [Likud] kommunikációs miniszter, és Járiv Levin [Likud] nyilatkozata azontúl, hogy deklarálja a Legfelsőbb Bíróság adott esetben történő döntésének semmibe vételét, általánosságban véve azt is kijelenti, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak „nincs felhatalmazása arra, hogy lábbal tiporja a törvényt,” ilymódon a kormány álláspontja szerint minden olyan ítélet, amely ellentétes a hatályos jogszabályokkal, „semmisnek és érvénytelennek” tekintendő.

Karhi és Levin nyilatkozata, a Legfelsőbb Bíróság tegnapi ítéletére vonatkozóan, miszerint nem fogad el döntéseket a Második Hatóság „régi” összetételű tanácsától nem tartalmaz gyakorlati végrehajtást, mivel az említett testület döntéseinek végrehajtása nem a kormányon keresztül történik, ettől függetlenül, a két miniszter azáltal, hogy a kormány nevében leszögezi a bírósági döntések figyelmen kívül hagyását, világossá teszi, más esetleges döntések esetén, amelyek az ítélet konkrét végrehajtására is vonatkoznának utasíthatják a minisztériumaikat, és alárendelt szerveiket, hogy a kormánynak, és ne a bíróságnak engedelmeskedjenek. Ilyen helyzetben kialakuló alkotmányos válság arra kényszeríti az állami tisztviselőket, hogy a bíróság, vagy a kormány döntései között válasszanak, ami anarchiához, és a közszolgálat, illetve az állami mechanizmusok felbomlásához vezetne.

A kormány precedens nélküli bíróság elleni döntését Jichák Herzog elnök közleményében élesen bírálta, arra figyelmeztetve, hogy –
„a Legfelsőbb Bíróság döntéseinek be nem tartására felszólító kijelentések a nemzet egységének szívébe marnak. Ezt már korábban is egyértelművé tettem, és újra meg újra el fogom ismételni: a bírósági ítélet végrehajtásának megtagadása olyan vörös vonal, amelyet semmilyen körülmények között nem szabad átlépni.”

Karhi és Levin nyilatkozata okozta feszültség csillapítására, Netanjahu kabinettitkára Joszi Fuchs szerint a kormány nyilatkozata nem más, mint „éles kritika egy olyan ítélettel szemben, amely ellentmond a törvény kifejezett szövegének.”

„Szeretnék tisztán látni a hírközlési miniszter nyilatkozatával kapcsolatban, amelyet a kormány ma fogadott el. A jelentésekkel ellentétben a nyilatkozatban egyetlen szó sincs, amely a Legfelsőbb Bíróság ítéletének be nem tartására szólítana fel. Ehelyett éles kritikát fogalmaz meg egy olyan ítélettel szemben, amely ellentmond a törvény kifejezett szövegének – a kormány kijelentette, hogy a rendelkezésére álló összes jogi eszközt igénybe fogja venni annak érdekében, hogy a jövőben megváltoztassa a döntést. Hogyan válik a jogi eszközök alkalmazása az ítéletnek való ellenszegüléssé?” – állítja Fuchs.

A sokadik vita a kormány, és a Legfelsőbb Bíróság között, ezúttal egy korábbi nyomás alatt történt miniszteri-lemondással kezdődött, majd folytatódott Karhi kinevezéseivel, amelyeket a Legfelsőbb Bíróság befagyasztott – majd a bíróság úgy döntött, hogy a Második Hatóság Tanácsa (a kereskedelmi televízió és rádió szabályozó testülete), továbbra is működhet, annak érdekében, hogy megakadályozza bénulását.

A bírósági eljárást különböző petíciók indították el, köztük az újságírók szervezetétől, a Keshet 12 Híradó társaságtól, a Minőségi Kormányzás Mozgalomtól, a Sajtótanácstól és a Jogértékei Megőrzéséért Egyesülettől, arra hivatkozva, hogy a kormány döntései alapvető hibákat tartalmaznak: sietős kinevezési eljárás, hiányos ténybeli alap, összeférhetetlenség gyanúja, politikai kötődések, elfogultság a szabályozott médiaorgánumokkal szemben, valamint az arab lakosság elégtelen képviselete a tanács összetételében. A petíciók arra figyelmeztetnek, miszerint a kinevezések célja a Második Hatóság jellegének megváltoztatása volt, ilymódon növelve a kormány befolyását a média szabályozásában.

Legutóbbi döntésében a Bagatz [Legfelsőbb Bíróság] köztes szakaszban elfogadta az állapot befagyasztásának szükségességét, és kimondta, hogy az eljárás érdemi tárgyalásáig a kormány döntései befagyasztásra kerülnek, és a leköszönő tanács továbbra is működik. Ezúton kijelentetve, hogy Karhi kinevezettjei: Ben-Hai Sagav, és az új tanács tagjai a végső döntésig nem tölthetik be pozícióikat.

Megjegyzendő, hogy a döntés hangsúlyozott része a leköszönő tanács néhány tagjának lemondásával foglalkozott, kiemelve – Karhi és a lemondott tanács-tagok nyilatkozataiból „súlyos gyanú” merül fel, miszerint a lemondások célja a bíróság korábbi döntéseinek kijátszása, és az eljárás akadályozása volt. Továbbá, a „gyanús időbeli közelség” a lemondások és a bírósági döntések között, valamint annak a ténye, hogy egyes lemondók el akarták hagyni a régi tanácsot, de folytatni kívánták a munkát az újban, alátámasztják ezen aggodalmakat.

Ezen okok miatt, a bíróság úgy döntött, hogy a lemondott tanács-tagokat egyelőre nem veszik figyelembe a leköszönő tanács létszámának számításakor, hogy megakadályozzák a működés megbénulását az ideiglenes végzés időszakában. A bíróság szerint „egyedi és kivételes körülményekről” van szó, amelyek indokolják a meglévő tanács működési folytonosságának megőrzését az ítélet meghozataláig.

Végezetül megjegyzendő, hogy Karhi és Levin a kormány elé úgy terjesztették elő, és fogadták el a bírósági döntéseknek ellentmondó nyilatkozatot, hogy Netanjahu nem tartózkodott a teremben a jóváhagyás idején.

Gali Baharav-Miara főügyész hivatala kijelentette „a kormány határozata, amely jogilag érvénytelennek nyilvánítja a jelenleg ülésező »leköszönő« tanács intézkedéseit, újabb súlyos kísérlet a tisztelt Bíróság által hozott döntések meghiúsítására, valamint mindazok megfélemlítésére, akik ezen döntések végrehajtására vagy azokra való hivatkozásra törekednek. Ez aláássa a jogállamiság alapvető elveit egy demokratikus államban.”

Levin azonban úgy véli, – „a jogállamiság azt jelenti, hogy a törvény mindenkire kötelező, a bíróságra is,” – állítása szerint, amikor egy ítélet „homlokegyenest ellenkezik a törvény szövegével,” az nem bírósági felülvizsgálat, hanem a hatalmi ágak megosztása elvének megsértése, majd kilátásba helyezte, hogy „továbbra is minden jogi eszközzel fellépünk a jogállamiság helyreállítása érdekében.”

Az októberi választásokon Netanjahu kihívójának számító ellenzéki Gadi Eizenkot [Jásár] hangsúlyozta, miszerint a „miniszterelnök megosztja Izraelt. Izrael polgárai olyan kormányt érdemelnek, amely egyesíti a népet – nem pedig olyat, amely a megosztásán fáradozik.”

Az Izraeli Ügyvédi Kamara elnöke, Amit Becher ügyvéd úgy véli, „nem véletlen, hogy a kormánynak azon súlyos döntése, miszerint nem engedelmeskedik a Legfelsőbb Bíróság ítéletének, összekapcsolódik a sajtószabadság eltiprására tett kísérlettel. Lehet nem egyetérteni egy ítélettel, lehet azt hibásnak tartani, lehet kritizálni, de egy kormány soha nem sérthet meg egy bírósági ítéletet. Az a kormány, amely nem fogadja el azt az elvet, hogy alá van rendelve a törvénynek és a bírósági döntéseknek – megszegi kötelességét, szétzilálja a társadalmat, és fellázad az állam és a nép ellen.”

Netanjahu szerint Izraelnek „nagyon sok barátja” van

Binjámin Netanjahu miniszterelnök kijelentései várható Fehér Ház-i útja előtt hangzottak el, a Donald Trump elnökhöz közeli Fox News-nak adott tegnapi interjújában, miközben visszautasította JD Vance amerikai alelnök azon közelmúltbeli kijelentését, miszerint mára Izraelnek egyetlen szövetségese maradt az amerikai elnök személyében.

Továbbá, kikerülve a riporter arra vonatkozó kérdését, miszerint a közelmúltban érezhetővé vált a Netanjahu és Trump közötti nézeteltérés, többek között az elnök által kezdeményezett, és ellenjegyzett iráni háború befejezésére irányuló Egyetértési Nyilatkozattal kapcsolatban, a miniszterelnök továbbra is a Fehér Házhoz fűződő egyedülálló kapcsolatát hangsúlyozta, majd megismételte, hogy Trumppal ugyanazok a céljaik Irán-ügyben. Továbbá kijelentette, abban az esetben, ha Washington nem jutna megállapodásra Teheránnal, személy szerint garantálja, hogy Iránnak soha nem lesz atomfegyvere, feltéve, ha ő lesz a miniszterelnök.

Támogatói részéről megfogalmazott kritikákra akik szerint a megállapodás [MOU] figyelmen hagyja az iráni rezsim megbuktatását, szintén kitérő választ adott, mondván a Teherán és Washington közötti tárgyalásoknak „nincs vége,” és addig nincs értelme nyilatkozni róla, amíg le nem zárulnak véglegesen.

Közelgő Fehér Ház-i látogatására vonatkozóan, Trump azt állította, hogy Netanjahu kérte, akivel jó a kapcsolata, mivel a miniszterelnök „tudja ki a főnök.” A nézeteltérésekre vonatkozóan Netanjahu azt válaszolta, „higgyék el, ha vannak dolgok, amikre a saját véleményem szerint rá akarok mutatni, azt szabadon megteszem. És ha neki [Trump] vannak dolgai, amiket el akar mondani nekem, ő is szabadon megteszi. A barátok és a szövetségesek így viselkednek egymással. A legfontosabb, hogy közös a célunk. Ez pedig azt jelenti, hogy Iránnak nem lehet atomfegyvere, sem kapacitása atomfegyver előállítására,” – mondta, hozzátéve, hogy a világ „nagyon szerencsés”, amiért Trump „vezeti a szabad világot ebben a közös erőfeszítésben.”

Elutasítva, a szóban forgó éles szóváltásokat, és a kettejük közötti nézeteltéréseket, Netanjahu kijelentette

„Amerikának nincs nagyobb szövetségese Izraelnél, és Izraelnek sincs nagyobb szövetségese az Egyesült Államoknál. Trump az Egyesült Államok vezetője; azt teszi, ami Amerikának jó. Én Izraelnek, az egyetlen zsidó államnak a vezetője vagyok. Azt teszem, ami Izraelnek jó; 99 százalékban egyetértünk, de mint minden családban, minden szoros barátságban, néha itt is vannak véleménykülönbségek. Ezeket nyíltan és szabad szellemben beszéljük meg, és általában meg is oldjuk őket.”

Vance legutóbbi kritikus megjegyzését elutasítva, Netanjahu hangsúlyozta a két vezetőnek köszönhetően az Izrael és az USA közötti egyedülálló kapcsolatot, ugyanakkor azt állította, hogy például India „1,4 milliárd lakossal rendelkezik, és te jó ég, mekkora támogatást élvezünk ott!” – majd konkrétumok nélkül hozzátette – „és sokan mások is vannak,” – majd megismételte korábbi állítását, miszerint az Izrael-ellenes és antiszemita nézetek térnyerése ellenére a világ vezetői továbbra is titkokban megkeresik őt, hogy együttműködjenek Izraellel, különösen a védelem, és a technológia terén.

Továbbá, a miniszterelnök ugyan elismeri az Izrael iránti csökkenő amerikai támogatás tényét, de szerinte mindez nem lesz számottevő hatással a két ország közötti kapcsolatra. A libanoni megállapodásra vonatkozóan, amely leszögezi, hogy Izraelnek nincsenek területi követelései, Netanjahu szintén konkrét bizonyítékok nélkül, azt állította, – „nemcsak a libanoni keresztények kérték a védelmünket. Hanem a drúzok, a muszlimok, a szunnita muszlimok és jó néhány síita muszlim is… ők szeretnék felszabadítani Libanont. Remélem, sikerül több békemegállapodást elérnünk,” – azt állítva, hogy keresztény libanoni falvak annektálásukat kérték tőle.