ujkeletlive
Diplomácia
Donald Trump elnök az Axiosnak megerősítette a hétvégi Binjámin Netanjahu miniszterelnökkel zajlott telefonbeszélgetésen szóba került washingtoni látogatást.
A Fehér Ház nem adott ki közleményt, Netanjahu hivatala jelentette be, hogy a miniszterelnök pénteken telefonon gratulált Trumpnak az Egyesült Államok 250. függetlenségi napja alkalmából, – „a beszélgetés során a miniszterelnök elmondta, hogy az Egyesült Államok a globális szabadság garanciája, és hogy Izrael nagyra értékeli a két nemzet közötti szoros kapcsolatot,” – áll a hivatal közleményében, megjegyezve azt is, hogy a két vezető „megállapodott abban, hogy hamarosan találkoznak az Egyesült Államokban.”
Az Axios riporterének adott tegnapi interjú során Trump azt nyilatkozta, hogy Netanjahu Fehér Ház-i találkozót kért tőle, és erre akár már a jövő héten sor kerülhet, miután visszatér az ankarai NATO-csúcstalálkozóról.
„Nagyon jól kijövünk egymással. [Netanjahu] tudja, ki a főnök,” – közölte Trump, az Axios szerint saját magára utalva.
Netanjahuhoz közeli izraeli politikai forrás azonban túl korainak tartja a jövő heti találkozót, utalva a július 7–8-án megrendezésre kerülő ankarai csúcsra, és azt állítva, hogy inkább az azt követő héten kerülhetne sor a miniszterelnök utazására, ami az első lenne a februári iráni háború küszöbén történt legutóbbi megbeszélés óta.
Az októberi választásokra kampányoló Netanjahu számára a Fehér Ház-i találkozó, és az időzítés is alapvetően fontos, ugyanakkor a korábban legendásnak bemutatott évtizedekre visszanyúló kapcsolata az elnökkel, többek között az említett iráni hadművelet kezelése miatt az utóbbi időben mélypontra jutott.
A kulisszák mögött – az Axios forrásai szerint az említett februári találkozó óta eltelt időszakban Trump környezetében egyre inkább szkeptikussá, és csalódottá vált a hangulat Netanjahuval szemben.
„Trump legközelebbi tanácsadói közül sokan úgy gondolják, hogy Bibi mindenben tévedett,” – idéz az Axios egy amerikai tisztviselőt.
Közelmúltbeli telefonbeszélgetéseik során Trump többször is élesen kikelt Netanjahu ellen az izraeli libanoni eszkaláció miatt, miközben azt is megerősítette, hogy „őrültnek” nevezte a miniszterelnököt, és hálátlansággal vádolta meg.
Az iráni háború mélyen megosztotta az amerikaiakat, nem kímélve az elnök saját republikánus választótáborát sem, és úgy tűnik egyre közelítve a novemberi kritikus félidős választásokhoz a többség egyelőre nem lépett túl a háború nem megfelelő kezelése, és egyáltalán elindítása miatti elégedetlen közhangulaton.
A republikánusok körében a megosztottságot tovább mélyítették olyan MAGA-influenszerek, mint Tucker Carlson, akik azzal vádolták Trumpot, hogy Netanjahu lekötelezettje.
Összességében – a Trump és Netanjahu közötti nézeteltérések mögött az egyre inkább előtérbe kerülő, eltérő kül- és belpolitikai érdekek állhatnak. Netanjahu számára az iráni, és a környező frontok háborús állapotának fenntartása, és lehetőleg fokozása a cél, a novemberi választásokig mindenképpen. A negyvennapos intenzív hadműveletnek véget vető tűzszünet, majd a múlt hónapban aláírt Egyetértési Nyilatkozat (MOU), amely meghosszabbította az Iránnal kötött tűzszünetet, és új nukleáris tárgyalásokat kezdeményezett, Netanjahu számára visszalépést jelentett, bár a bombázások végnélküli folytatása önmagában nem jelent stratégiai győzelmet, legfeljebb időhúzást a Hormuzi-szoros blokádja miatt kialakult globális válságot tovább súlyosbítva.
Az iráni harcok beszüntetése Irán szerint Libanonra is vonatkozik, amit Izrael elutasított ugyan, Trump azonban nyomást gyakorolt Netanjahura, hogy fogja vissza az Izraeli Védelmi Erők hadműveleteit Libanonban, mivel az északi fronton zajló harcok az iráni tárgyalások akadályává váltak. Az elnök amerikai közvetítéssel végül rávette a feleket – Joseph Aoun libanoni elnök, és Netanjahu személyében, hogy fogadjanak el egy keretmegállapodást, amely kezdeti kivonulást irányoz elő a déli területekről. Az említett, napokon belüli Fehér Ház-i látogatás kapcsán, Trump állítólag nyilvános találkozót akar összehozni Aoun és Netanjahu között.
Ami az iráni megállapodást illeti, a rövid telefonos interjú során Trump azt nyilatkozta az Axiosnak, hogy figyelemmel kíséri a február 28-án Izrael által likvidált Ali Hámenei volt iráni legfelsőbb vezető hivatalos állami temetését.
Az elnök állítása szerint az irániak „könyörögnek a megállapodásért,” ugyanakkor mindkét fél egyetértett a temetés idejére a tárgyalások felfüggesztését illetően. Addig is, mint mondta, egyik fél sem fog lőni a másikra, – „mindannyian ott vannak. Egyetlen lövéssel mindannyiukat kiiktathatnánk, de ezt nem fogjuk megtenni, mert akkor nem lenne kivel tárgyalnunk,” – közölte Trump, majd meglepődésének adott hangot, miután sírni látta az irániakat a temetésen, mivel azt hitte, az emberek gyűlölték Hámenei egykori ajatollahot.
„Talán csak műkönnyek,” – idézi az Axios az elnököt.
Választások, kampány
Edelstein szatellit politikája
Hétvégi bejelentése után, miszerint kilép a Likudból, Juli Edelstein első interjújára a szombat kimenetele után a 12-es csatorna „Találkozás a sajtóval” stúdiójába volt hivatalos.
Binjámin Netanjahu miniszterelnök mellett, és jóvoltából számos magasrangú pozíciót betöltő Edelstein 23 év után lépett ki a Likudból, abban a reményben, hogy valóra válthatja a „közvélemény felelős jobboldali párt iránti vágyát,” miközben élesen bírálta a Tóra-tanulást alaptörvénybe iktató koalíciós kezdeményezést.
Edelstein a hetet egy közösségi médiában közzétett bejegyzéssel indította, mondván – „kezdem a végén: úgy döntöttem, hogy nem indulok a Likud előválasztásán, párt következő Kneszet listáján, hanem új politikai útra lépek. Fájó, de nyugodt szívvel a jelenlegi parlamenti ülésszak végén elhagyom a Likudot, amely több mint húsz éven át az otthonom volt. Október 7-e után világossá vált számomra, hogy semmi sem maradhat a régiben. Minden erőmmel az egyenlő és valódi katonai szolgálatért küzdöttem, és sikerült megakadályoznom egy olyan törvényt, amely generációkra bebetonozta volna a katonai szolgálat alóli kibújást. Egyetlen célom volt: kiszélesíteni az Izraeli Védelmi Erők sorozási bázisát, és történelmi változást elérni. Pályafutásom során mindig bebizonyítottam, hogy nem ragaszkodom a pozíciómhoz. Leváltottak a Külügyi és Védelmi Bizottság éléről, mert megakadályoztam a kibújást legalizáló törvényt, és a bizottsági tagságomat is megszüntették, mert Júdea és Szamária izraeli szuverenitása mellett szavaztam. Erre büszke vagyok.”
Végezetül, azzal zárta búcsúbeszédét, miszerint – „elhagyom a Likud frakcióját, de nem hagyom el a Likud tagjait, akik közül sokan ugyanúgy látják a valóságot, mint én. Hamarosan együtt indulunk új útra. Kiközösítések nélkül, a szélsőségeseknek való behódolás nélkül, arab pártokra támaszkodás nélkül, és anélkül, hogy korlátlan felhatalmazást adnánk az ultraortodox pártoknak. Olyan széles kormányt akarunk, amely azt a 80 százalékot képviseli, amely a kérdések 80 százalékában egyetért. Az alapelveim mindig is világosak voltak, és azok is maradnak: valódi, államközpontú és felelős jobboldal. Izrael földjének benépesítése mellett, vasfal-erősségű biztonság mellett, szabad piacgazdaság mellett, igazságügyi reform mellett és a zsidó identitás megerősítése mellett.”
A Naftali Bennett volt miniszterelnökkel anno közösen felépített politikai alapokat külön utakon felmelegítő Ajelet Sakeddel létrehozandó új párt, azonban nem titkoltan a Likud folytatása, illetve szatellit formációja lenne.
Edelstein, tegnapi interjújában, a Kneszetben első olvasatban elfogadott Tóra-tanulásról szóló alaptörvényt illetően, ugyan azt állította, – „ez a törvény arra szolgál, hogy örökre fenntartsa a katonai szolgálat alóli kibújást. Engem az Izraeli Védelmi Erők szükségletei foglalkoztatnak. Ezt a szükségletet a Likudban, és a Vallásos Cionizmus pártban is megértik. Nem értem, mi történt velük,” és emellett a Likudról meg azt állította, hogy „nehéz megérteni, mi történt ott. Minél közelebb vannak a választások, annál inkább figyelembe veszik az előválasztási szavazatokat. WhatsApp-üzeneteket kapok katonák szüleitől, akik azt írják nekem: »A fiam Gázában harcol. Nem értem, mi történt a Likuddal,«” – mindennek ellenére, politikai víziója alapvetően a Likuddal és Szmotrich-al közös nemzeti kormány létrehozása. Kizártnak tekinthető azonban, hogy Netanjahu a háredik, és Itamar Ben-Gvir [Ocma Jehudit] nélkül kormányt alakítana kormányt, ezért Edelstein számára sok lehetőség nem lenne, feltéve természetesen, hogy Sakeddel – aki bukott már el jó pár választást, egyáltalán bejutna a következő választásokon a Kneszetbe.
Alapvetően, Likudból kivezető útját Edelstein máris visszavezetésssel indokolta, mondván – „nem indulok a Likud előválasztásán, hanem új politikai útra lépek. Nagyon nehéz ezt kimondani, mert ott van a Likud frakciója, amelyről az imént beszéltünk, de ott vannak azok a barátaim is, akik most döbbenten hallják, amit mondok, és azt kérdezik: »mit csinál Juli? Évtizedeken át támogattuk őt, most is megtettük volna. Miért teszi ezt?« Legszívesebben a Likud szavazóinak szemébe néznék, és bocsánatot kérnék tőlük, de nincs más út. Változást kell elérni Izraelben, és számomra Izrael Állam mindig fontosabb volt, mint a párt.”
Az interjú kapcsán szóbakerült egy lehetséges kormányalakítás Bennettel, és Gadi Eizenkottal, akik elvileg kizárták a Likuddal, bár ezt az opciót Edelstein érezhetően nem prioritásként, hanem inkább B térként hangsúlyozta.
„A következő lépés egy független politikai keret létrehozása lesz. Nem fogom megváltoztatni önmagamat. Jobboldali ember vagyok, az voltam és az is maradok. Egyetértenek velem abban, hogy nem kevés ember vágyik erre az üzenetre. A közvélemény olyan politikai erőt keres, amely felelős jobboldalról beszél. Olyan jobboldalt, amely végrehajtja a sorozási reformot, végrehajtja az igazságügyi reformot, és megfelelően gondoskodik Izrael északi és déli térségeiről,” – mondta, majd hozzátette – „mindazok, akiket a »változás blokkjaként« határoznak meg, számomra nem relevánsak. Barátaim, beszélek velük, de politikailag nem.”
Összegezve, Edelstein ugyan az ultraortodox frakciókat nem tartja cionistáknak ezért kizárná a leendő kormányából, majd ellentmondva magának, már úgy vélekedik – „bármilyen eredmény születik a választásokon, azt elfogadjuk, feltéve, hogy a kormány alapelvei összhangban vannak a mi alapelveinkkel.”
Személyes politikai ambícióit illetően pedig kijelentette, – „ez érdekel a legkevésbé. Akár a tizedik helyet is elfogadom. Csak azt akarom látni, hogy olyan emberek vesznek körül, akikben a választások másnapján is megbízhatok.”
Levegőben lógó szatelitek
Ezidáig nincsenek közvélemény-kutatási adatok Juli Edelstein és Ajelet Saked egyelőre csak híresztelés szintjén álló új pártjának esélyeire vonatkozóan, de Edelstein kiválása a Likudból előre borítékolhatóan nem fogja megrengetni a Likud szavazótáborát.
Az Edelstein-Saked formáció alapvetően, Saked és Bennett hosszú évekre visszanyúló aktivista tevékenységére alapozva olyan vallásos cionista, főleg telepes szavazatok begyűjtésére fókuszálnak, akik kevésbé radikális nézeteket vallanak, és elutasítják az ultraortodoxok sorozási kibújását. Ilyen irányú, nagyjából Likudhoz hasonló újabb párt teljesítése, Beni Gantz régen elsüllyedt hajójához hasonlóan jó esetben, ha 1,5 százalékot be tudna hozni, ami még fele se a parlamenti küszöb 4 százalékának.
A pollok szerint, az élbojban egymáshoz képest kevés eltéréssel a Likud, Eizenkot és a Bennett-Lapid szövetség uralja a politikai tabellát, egyelőre patthelyzetet teremtve, miközben Netanjahu jelenlegi blokkja nagyjából 50-52 mandátumra lenne jogosult, ami távol áll a kormányalakításhoz szükséges minimum 61 parlamenti küszöbtől.
A levegőben lógó, eddigi biztos kiesőnek számító, szavazat-bedarálóként működő pártok – Beni Gantz, és ami a Kék Fehérből megmaradt; a Joáz Hendel vezette Tartalékosok [Milumimnikim]; Dedi Szimchi jobboldali próbálkozása, és a radikális Balad arab frakció.
A lehetséges különböző fúziók bejutása a Kneszetbe a választási részvételtől nem is kicsit függ. A helyzetet nem könnyíti meg – saját maga számára sem, hogy Edelstein belép a versenybe, emellett az a hír járja, hogy Netanjahu száműzöttje, a korábbi ENSZ nagykövet Gilad Erdan is visszatérne, hasonlóan az egykori pénzügyminiszter Mose Kahlon [Kulanu]. Továbbá, a szintén visszatérő Mose Feiglin függetlenként indulna, de kiadó fúziós ajánlatokra pályázik, és már be is jelentette közös indulását a korábbi Kneszet-tag Michael Ben Arival.
Ofer Winter tartalékos, nyugalmazott dandártábornok szintén bejelentette, hogy nem a Likud listáján, hanem egy újabb Likud-szatelit jobboldali párt élén indulna szavazatokat gyűjteni.
Ilymódon, a felsorolt létező, vagy még be sem jegyzett pártok, illetve a lehetséges politikai visszatérők egyelőre a levegőben lógnak. Hendel tartalékosokat tömörítő szövetsége állítólag Edelsteinnel, és párhuzamosan Gantz-al is tárgyal, miközben Gantz-Szimchi hármas fúziót emlegetnek. Hendel azonban közös nyilatkozatot akar az arabok, és ultraortodoxok kizárására vonatkozóan, Szimchi azonban erre nem hajlandó.
Összegezve – a 25. Kneszet feloszlatása július 17.-re, míg a következő választások kiírása október 27.-re várható, emellett a Likud tisztújító szavazása augusztus elején lesz. A kampány most is zajlik, de gőzerővel valószínűleg szeptember elején, a nyári holtszezon végén fog beindulni. Addigra el fog dőlni az egyelőre kérdőjeles indulók, illetve a várható fúziók, és közös listák sorsa.
Bennett és Eizenkot már utaltak arra, hogy amikor eljön az ideje „rendbe teszik a blokkot,” illetve gondoskodnak védett helyről a visszalépés lehetőségeiről mindenki számára, akik nem érik el a választási küszöböt, és ilymódon szavazatvesztéseket okoznak. Netanjahu hasonlóan fog lépni dönteni a Likud-lista véglegesítése után, és különös tekintettel Szmotrich és Ben-Gvir összeboronálására vonatkozóan.
.
