ujkeletlive
Egyelőre nincs változás a mindent eldöntő paktum, az amerikai-iráni Egyetértési Megállapodás [MOU] tervezett aláírását illetően, azt követően, hogy tegnap először az egyik közvetítő, Pakisztán miniszterelnöke jelentette be, hogy 24 órán belül megtörténik az esemény, majd Donald Trump elnök hasonlóan nyilatkozott, míg Teherán ködösen fogalmazva az aláírás pontos időpontja körül hezitál.
„A megállapodást holnap [ma] írják alá, és azonnal az aláírást követően a Hormuzi-szoros MINDENKI ELŐTT NYITVA ÁLL,” – közölte Truth Social platformján az ezen a napon éppen 80. születésnapját ünneplő elnök.
Sebaz Sarif pakisztáni miniszterelnök közleményében hangsúlyozta, hogy „a békemegállapodás elektronikus aláírására,” készülnek, amelyet „a héten technikai szintű tárgyalások” követnek. Nem sokkal később a pakisztáni Külügyminisztérium megerősítette, hogy a virtuális aláírási ceremóniát mára tervezik.
Ilymódon, pakisztáni és katari közvetítők jelenlétében az Egyesült Államok és Irán, várhatóan virtuális találkozó keretében, digitálisan jegyzi ellen az Egyetértési Megállapodást, melynek szövegét a felek egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Amerikai és iráni tisztviselők szerint a szándéknyilatkozat 60 nappal meghosszabbítja a tűzszünetet, biztosítja a Hormuzi-szoros újranyitását, és tárgyalásokat indít Irán nukleáris programjáról.
Az egy évvel ezelőtt Binjámin Netanjahu miniszterelnök részétől indított Felkelő Oroszlán hadművelet folytatásaként, február 28-án Trump elnök átfogó amerikai-izraeli háborút indított Irán ellen. A több mint 40 napos intenzív bombázások után az elnök tűzszünetet jelentett be, miután az elmúlt közel három hónapja – tűzpárbajok, és a Hormuzi kettős blokád alatt – Pakisztán, Katar, Egyiptom és Törökország közvetítésével zajló tárgyalások vezettek el a küszöbön álló megállapodáshoz, abban a reményben, hogy ezúttal véglegesen lezárható a régiós háború, nem mellesleg a globális energiapiac is stabilizálódik.
„Barack Hussein Obama Iránnal kötött megállapodása, a JCPOA, egy könnyű, gyönyörű, sima út volt a nukleáris fegyverhez, amellyel Irán már hat évvel ezelőtt rendelkezett volna, és amelyet már jóval ezelőtt használt is volna. Az én megállapodásom Iránnal ennek a pontos ellentéte: EGY FAL A NUKLEÁRIS FEGYVER MEGGÁTLÁSÁRA! Valójában már nem is akarnak nukleáris fegyvert, és nem is lesz nekik – sem vásárlás, sem fejlesztés, sem bármilyen más beszerzési forma révén. A megállapodás a tervek szerint holnap kerül aláírásra, és közvetlenül az aláírás után a Hormuzi-szoros MINDENKI ELŐTT NYITVA ÁLL,” – állítja Trump hosszú bejegyzésében, majd azt is hangsúlyozta, miszerint:
„Iránnal való kapcsolatunk sokkal másabb és jobb, mint amilyen a korábbi kormányzatoknak volt. Ellentétben Obama több százmilliárd dolláros kifizetéseivel – beleértve az 1,7 milliárd dollárnyi ropogós, készpénzt –, most semmilyen pénz nem fog gazdát cserélni. A megfelelő időben, amikor már minden nyugodt, bevonulunk és összeszedjük a nukleáris port, amely mélyen a hatalmas, süllyesztett gránithegyek alá van temetve – köszönet a gyönyörű B-2-es bombázóinknak és zseniális pilótáiknak –, majd felhígítjuk és megsemmisítjük azt, legyen az akár Iránban, akár az Egyesült Államokban. Izgatottan várjuk a közös munkát Iránnal és az egész Közel-Kelettel, messze a jövőbe tekintve. Remélhetőleg ez a folyamat gyorsan, könnyen és zökkenőmentesen fog működni. Ha mégsem, megvan a végső alternatívánk, amelyet remélhetőleg soha többé nem kell használnunk!„
Amerikai tisztségviselők, és a közvetítő országokból származó források megerősítették, hogy az aláírásra azért virtuálisan kerül sor, mivel az USA elnöke, és alelnöke egyazon időben nem lehet távol az országtól. Az amerikai tárgyalócsoportot vezető JD Vance alelnök nem érhetett volna vissza időben az aláírást követően, mielőtt Trump gépe hétfő reggel felszállna útban a franciaországi G7-csúcstalálkozóra.
Az elnök várhatóan kedden Franciaországban találkozik a G7 országok, valamint Egyiptom, Katar, és az Egyesült Arab Emírségek vezetőivel, – jelentette az Axios. Újságíróknak nyilatkozva egy amerikai tisztségviselő megjegyezte, hogy Mohammed bin Szalmán szaúdi trónörökös is meghívást kapott, aki időpont-egyeztetési problémák miatt nem tudott csatlakozni, emellett Netanjahu részvétele sem várható.
Trump a G7-csúcstalálkozó margóján külön-külön kétoldalú tárgyalásokat is folytat majd a három arab vezetővel, az Iránnal kötött megállapodásra, valamint a háború lezárása utáni régiós lehetőségekre összpontosítva. Ugyanakkor, a csúcstalálkozón várhatóan terítékre kerül, a Hormuzi-szoroson áthaladó olajforgalom minél előbbi helyreállítása, többek között azon nemzetközi koalíció segítségére támaszkodva, melyet az Egyesült Királyság, és Franciaország már korábban kezdeményezett, hogy megtisztítsák a szorost az iráni aknáktól.
Összességében – az aláírás előtt álló nyilatkozat az iráni külügyminiszter, Abbász Aragchi szerint „két oldalnál rövidebb,” lesz, ugyanakkor a nukleáris program korlátozásainak kérdését a 60 nappal meghosszabbított tűzszünet idejére halasztja, bár Teherán elvileg megelőzően hajlandó kötelezettséget vállalni arra, hogy nem fejleszt nukleáris fegyvert. Izraelben úgy vélik, hogy ennek a vallásnak nincs gyakorlati jelentősége. Ugyanakkor, Trump lemondott korábbi követeléséről, és csak annyit jegyzett meg elöljáróban, miszerint a megállapodás lehetővé teszi, hogy amikor „minden nyugodt lesz,” ki lehessen vonni a dúsított uránt – vagy ahogyan nevezi: az „atomport” a föld alatti létesítményekből, és Iránban vagy az USA-ban hígítani.
Ami az izraeli követeléseket illeti, úgy tűnik, hogy a megállapodás nem tartalmaz bármilyen korlátozást az iráni ballisztikus rakétaprogramra, illetve a proxy-szervezetek támogatásának visszafogására, ugyanakkor Teherán minden bizonnyal ragaszkodott ahhoz, hogy a szándéknyilatkozat a libanoni-izraeli háború lezárását is magába foglalja.
A megállapodás körüli, eddig nem tisztázott másik kulcskérdés a gazdasági enyhítésekre vonatkozik. Trump, tegnapi bejegyzésében is hangsúlyozta, miszerint Obama volt elnökkel ellentétben nem fogja megelőlegezni a zárolt iráni milliárdok feloldását az aláírásért cserében. Jelentések szerint a tárgyalások során Teherán 25 milliárd dollár felszabadítását követelte a szándéknyilatkozatért, melynek felét azonnal, az aláírás után meg akarja kapni.
Az elnök elvileg nemet mondott, és a szankciók feloldását Irán későbbi teljesítéseitől tette függővé, ugyanakkor a Reuters tegnapi riportja szerint az Egyesült Arab Emírségek összesen 10 milliárd dollár átadásába egyezett bele, melyből több mint 3 milliárd dollárt állítólag már ki is fizettek. Két másik, a megállapodást ismerő forrás úgy tudja, hogy a teljes összeg végül eléri a 20 milliárd dollárt, hozzátéve, hogy a tranzakciókért cserébe Irán beleegyezett az olajban gazdag Öböl-menti ország elleni támadások leállításába.
A Reuters egyik jól értesült forrása szerint a „win-win” megoldás lehetőséget kínál az USA, és Irán közötti szankció-konfliktus rendezésére anélkül, hogy bármelyik fél átlépné saját vörös vonalát; azaz Irán azt állíthatja, hogy háborús kárenyhítést harcolt ki, Washington ragaszkodhat hozzá, hogy semmit sem fizetett, Abu-Dzabi pedig garantálja saját biztonságát, és Dubaj központi státuszát, miközben a lépést a regionális bizalom újjáépítésébe való befektetésként tünteti fel.
Az Egyesült Arab Emírségek Külügyminisztériuma a cikk közzététele után közleményben cáfolta az átutalásról szóló jelentéseket „beleértve a 3 milliárd dollárra vonatkozó állításokat is,” hangsúlyozva, hogy „semmilyen befagyasztott iráni forrást nem szabadítottak fel, nem utaltak, át és nem tettek hozzáférhetővé.”
Az Emírségek Külügyminisztériuma legutóbb Netanjahu miniszterelnök hivatalának állítását cáfolta, a miniszterelnök titkos látogatását, illetve találkozóját illetően az emírségek elnökével az iráni háború sűrű támadásai közepette. Netanjahu hivatala azt követően csatlakozott a katonai-diplomáciai érdemek saját jogon történő bemutatásához, miután alig néhány órával korábban nyilvánosságra került a Moszad kémügynökség, és a Sábák belbiztonsági szolgálat vezetőinek titkos útjai mellett, Amir Baram védelmi minisztériumi főigazgató vezette népes szakmai delegáció állítólagos Emírségekbeli vizitje.
Visszatérve Izraelre, a küszöbön álló megállapodást minden tekintetben rossz üzletként értékelik, mivel az eddig ismert tételek szerint a Netanjahu részéről hangsúlyozott háborús célok közül egyik sem körvonalazódik. Jiszráél Katz védelmi miniszter pénteki bejegyzésében kijelentette, hogy egy esetleges megállapodás esetén Izrael nem vonul ki a megszállt libanoni, szíriai, és gázai területekről; megjegyezve meg kell őrizni a független fellépés képességét, hogy megakadályozzák Iránt nukleáris fegyverek előállításában.
Politika, választások
A törvényhozás nyári szünete, és az elvileg még előtte bekövetkező 25. Kneszet feloszlatása előtt, a kormánypártok erőltetett menetben igyekeznek, akár olyan vitatott törvények megszavazását keresztül vinni, ami akár a következő választás után is politikai előnyöket biztosítana.
Ilymódon, gyorsított törvénykezési eljárásban kerültek terítékre azon vitatott javaslatok, mint a főügyész pozíciójának felosztása, a katonai szolgálat alóli kibújást biztosító Tóra-törvény, ami a szolgálatot elutasító jesivahallgatóknak hasonló státuszt és jogokat biztosítana, mint a katonáknak, illetve az indítvány a médiák korlátozására, és a rendőrség belső ellenőrzési osztályát (DIPI) az igazságügyi miniszter alá rendelő tervezet.
Továbbá, a héten várhatóan megelőző olvasatban szavazásra kerül a 2023. október 7-i mészárlás felelőseinek kivizsgálására irányuló politikai vizsgálóbizottság törvényjavaslata. Az indítvány szerint a bizottság összetételének fele a koalíció, a másik fele az ellenzék által kerül kijelölésre. Legalábbis a koalíció ezt akarja elérni, holott az ellenzék eleve bejelentette, hogy nem működik együtt, így amennyiben megalakul, a bizottság egyoldalúan fog működni.
A vizsgálóbizottságról szóló törvényjavaslatot Ariel Kellner (Likud) képviselő, Benjamin Netanjahu miniszterelnök utasítására nyújtotta be, azzal a céllal, hogy a közel három éve halogatott állami bizottság kinevezésének jogkörét politikai szintre helyezze át.
A Kneszet Alkotmányügyi Bizottságában a múlt hónapban tartott vita nyomán felterjesztett javaslat szerint a kormány határozza meg a bizottság mandátumát, és a vizsgálat tárgyait is. Továbbá, a bizottság bármely két tagjának engedélyezi tanúk, és más szereplők beidézését meghallgatásra, ami várhatóan évekig elhúzódó eljáráshoz vezet. Ugyanakkor, az egyik leginkább vitatott tétel, miszerint bírói jellegű kényszerítő eszközöket is biztosítanának olyan bizottsági tagoknak, akik nem rendelkeznek bírói képesítéssel. A kényszerítő eszközök alkalmazásához, a javaslat szerint a bizottsági tagoknak jóváhagyást kell kérniük olyan bizottsági tagtól, aki „alkalmas a Legfelsőbb Bíróság bírói tisztségére” – azaz legalább tíz év jogi tapasztalattal rendelkezik, de nem feltétlenül aktív bíró, ami ellentétben áll az állami vizsgálóbizottságok, vagy akár a kormányzati vizsgálóbizottságok gyakorlatával.
