ujkelet.live
Rövid összefoglaló
- USA–Irán tárgyalások: Washington új javaslatot küldött Teheránnak. Bár a nézeteltérések a dúsított urán és a Hormuzi-szoros kapcsán szűkültek, végleges megállapodás még nem született.
- Izraeli készenlét: A hadsereg teljes készültségben áll a savuoti ünnep alatt; Binjámin Netanjahu miniszterelnök szkeptikus a diplomáciát illetően, és a harcok újraindítását szorgalmazza.
- Belpolitikai feszültség az USA-ban: Donald Trump elnök katonai csapásokat fontolgat, de a Képviselőházban júniusra halasztották a háború lezárását célzó szavazást.
- Kimerülő amerikai készletek: A Washington Post szerint z amerikai hadsereg elfogórakéta-készletei jelentősen csökkenek, mivel az USA viselte az Iránból Izraelre kilőtt rakéták többségének elfogásával járó terhet, ami komoly aggodalmat kelt az ázsiai szövetségesek körében.
Savuot
Az Egyesült Államok tegnap újabb javaslatot küldött Iránnak, mellyel kapcsolatban a megállapodásra irányuló próbálkozások eddiginél leggyorsabb, és leginkább pozitívnak nevezhető teheráni olvasata szerint a felek közötti nézeteltérések szűkültek, – jelentette a Reuters magas rangú iráni forrásra hivatkozva, ugyanakkor hozzátéve, miszerint megállapodás még nem született, illetve a megegyezés kulcsfontosságú kérdései továbbra is az dúsított urán, illetve a Hormuzi-szoros kérdése.
Izraelben a hosszú hétvégébe nyúló savuoti ünnep alatt a hadsereg teljes készültségben bevetésre készen áll, amennyiben Donald Trump elnök az Irán elleni csapások újraindítása mellett dönt. Az amerikai javaslattal kapcsolatban a jeruzsálemi vezetés elégedett az elnök által vörös vonalként jelzett dúsított urán Iránból való kivitelének követelésével, ugyanakkor Binjámin Netanjahu miniszterelnök szkeptikus a megegyezést illetően, és a harcok felújítását szorgalmazza.
Washington
Az említett amerikai javaslattal kapcsolatban a Kan közszolgálati csatornának korábban nyilatkozó izraeli politikai forrás úgy véli, hogy Trump hajlik a katonai csapás támogatására, mielőtt időben szűk lehetőséget biztosít a diplomáciai erőfeszítésekre. Mindeközben az amerikai szövetséges Öböl-menti arab államok a harcok felújításának megakadályozása érdekében lobbiznak, elutasítván, hogy az amerikai-izraeli intenzív bombázások miatt ismét az iráni megtorlás elsődleges célpontjaivá váljanak.
Marco Rubio külügyminiszter tegnap megerősítette, miszerint némi eredményt értek el az Iránnal folytatott tárgyalásokon, megjegyezve, hogy „nem akarok elébe menni a dolgoknak. Úgy gondolom, hogy elértünk bizonyos haladást, de nyilvánvalóan egy olyan iráni rendszerrel állunk szemben, amely maga is kissé megosztott.”
A folyamatban lévő tárgyalásokkal kapcsolatban Trump hangsúlyozta, miszerint „akárhogy is, de meg fogjuk kapni, amit akarunk. Nem lesz atomfegyverük.”
- Dezinformáció – Trump iráni nukleáris leszerelésre vonatkozó megjegyzéseit követően, az arab médiában elterjedt a hír, miszerint Modzstaba Hámenei ajatollah parancsba adta a dúsított urán országon belüli megtartását, amit azonban nem sokkal később cáfoltak.
Eközben, az Al-Arabiya csatorna állítása szerint az Egyesült Államok és Irán közötti végleges megállapodás tervezete magában foglalja az azonnali és átfogó tűzszünetet minden fronton; a kölcsönös kötelezettségvállalást az infrastruktúra megtámadásának elkerülésére; a hajózás szabadságának biztosítását a Perzsa-öbölben és a Hormuzi-szorosban; valamint egy közös ellenőrző mechanizmus felállítását. Emellett, a felek beleegyeznek, hogy 7 napon belül tárgyalások kezdődnek a vitatott kérdésekről; továbbá az Irán elleni amerikai szankciókat fokozatosan feloldják. Végezetül, mindkét fél hangsúlyozza, hogy a megállapodás tiszteletben tartja a nemzetközi jogot, és az ENSZ Alapokmányát.
A kiszivárgott állítólagos tervezettel kapcsolatban Trump a médiát vádolta álhírek terjesztésével, hangsúlyozva – „nem lesz atomfegyverük. Remélem, az emberek hallják ezt, mert a mondat második felét gyakran nem teszik közzé, amikor azt mondom, hogy ez fontosabb bármi másnál, amiről beszélünk.” Emellett az Omán és Irán között, a Hormuzi-szorosban fizetendő illetékek szabályozásáról zajló tárgyalásokról az elnök közölte, miszerint – „hallottunk erről. Kapcsolatba léptek velük, volt már kapcsolat közöttük a múltban is, és meglátjuk, mi lesz. Teljes ellenőrzésünk van a Hormuzi-szoros felett, mint tudják a blokádunk révén. A blokád százszázalékosan hatékony volt. Senki sem tudott átjutni – olyan, mint egy acélfal. Ez a mi flottánk. Nekünk van a legerősebb hadseregünk a világon. Eltöröltük a flottájukat, eltöröltük a légierőjüket. Úgy gondolom, hogy visszaestek, azt mondanám, hogy a rakétakapacitásuk mintegy 85%-át semmisítettük meg,” – állította az elnök, ellentmondva az amerikai hírszerzés pontosan ellenkező adatokat közlő jelentésének.
Továbbá, dicsérte a hadsereg hihetetlen drón technológiáit, drónelfogó képességét, miközben Iránnak „nagyon nehéz rakétákat és drónokat építeni, majd végezetül hozzátette – „vagy gondoskodunk arról, hogy ne legyen atomfegyverük, vagy valami nagyon drasztikusat kell tennünk, és hiszem, hogy amikor ezt bemutatjuk a népünknek, mindenki egyetért majd abban, hogy nem engedhetjük meg Iránnak az atomfegyver birtoklását.”
Az iráni háború kezelését illetően az amerikaiak többsége nem támogatja az elnököt, miközben a hadművelet totális kiterjesztésének újraindítása saját pártján belül is ellenállásba ütközhet.
Azt követően, hogy a Szenátus két nappal korábban 50:47 arányban megszavazta azon hadi jogkörökről szóló határozatot, amely véget vetne az iráni háborúnak, a republikánus vezetők a Képviselőházban váratlanul lemondták egy hasonló tegnapra tervezett szavazását.
A szavazást késő délutánra tervezték, közvetlenül azelőtt, hogy a törvényhozók az Emlékezet Napja szünetre indulnak.
A republikánusok idén hét alkalommal akadályozták meg hasonló kezdeményezések előrehaladását a Szenátusban, míg a Képviselőházban három alkalommal állítottak le hadi jogkörökről szóló határozatokat, igaz meglehetősen szoros szavazással, a legutolsó alkalommal pedig a határozat döntetlennel bukott meg.
A tegnapi kezdeményezés, több republikánus átállása miatt várhatóan átment volna a szavazáson, ezért a Republikánus vezetők inkább elébe mentek a bajnak, és a szavazást június elejére halasztották.
Összegezve – a demokratákhoz csatlakozó néhány republikánus törvényhozó arra szólította fel Trumpot, hogy kérjen kongresszusi felhatalmazást a katonai erő alkalmazásához.
A február 28.-án kirobbantott amerikai-izraeli közös hadművelet május elsején érte el a 60 napos határidőt, miután Trumpnak a Kongresszushoz kellett volna fordulnia. A vietnámi háborút követően elfogadott, 1973-as amerikai hadi jogkörökről szóló törvény értelmében az amerikai elnök mindössze 60 napig folytathat katonai akciót, mielőtt befejezné azt, kivéve, ha felhatalmazást kér a Kongresszustól, vagy 30 napos hosszabbítást kér „az Egyesült Államok fegyveres erőinek biztonságát érintő elkerülhetetlen katonai szükségesség miatt,” miközben megkezdi a csapatok kivonását.
Az USA viselte az elfogások terhének nagy részét, címmel szokatlanul éles hangú cikk jelent meg a Washington Post-ban. Trump választási kampányában hangoztatott „Amerika az első” ígéretével szemben a jelentés hangsúlyozza, hogy az amerikai hadsereg elfogórakéta-készletei jelentősen csökkenek, mivel az USA viselte az Iránból Izraelre kilőtt rakéták többségének elfogásával járó terhet, miközben Izrael szándékosan kímélte saját készletét.
A jelentés a Pentagon adataira, és három hivatalos forrásra támaszkodik, hangsúlyozva, hogy az iráni ballisztikus rakétatámadások elhárítása terhének aránytalan mértékű felvállalása kérdéseket vet fel az USA katonai készenlétével, és világszerte vállalt biztonsági kötelezettségeivel kapcsolatban.
A Post beszámolója szerint az USA több mint 200 „THAAD” elfogót használt az Izrael ellen kilőtt rakétákhoz, ami a Pentagon teljes készletének körülbelül a fele; ezenkívül több mint 100 „Standard Missile-3” (SM-3) és „Standard Missile-6” (SM-6) rakétát lőttek ki a Földközi-tenger keleti medencéjében állomásozó hadihajókról. Ezzel szemben Izrael kevesebb mint 100 „Nyíl” elfogórakétát, és körülbelül 90 „Dávid Parittyája” rakétát használt el, többnyire a hútik, és a Hezbollah által kilőtt, kevésbé kifinomult rakéták és lövedékek semlegesítésére.
„A számok megdöbbentőek. Az Egyesült Államok vállalta a rakétavédelmi feladatok nagy részét, miközben Izrael megőrizte a saját készleteit. Még, ha a műveleti logika helyes is volt, az Egyesült Államoknak mindössze körülbelül 200 THAAD elfogórakétája maradt, a gyártósor pedig nem képes lépést tartani a kereslettel,” – idézi a riport Kelly Griecot, a Stimson Center munkatársát, aki hozzátette – „ezt a számlát olyan hadszíntereken nyújthatják, melyeknek semmi közük Iránhoz,” – mondta, utalva arra, miszerint az amerikai elfogórakéták hiánya aggodalmat keltett az USA ázsiai szövetségesei, különösen Japán és Dél-Korea körében, mely országok az Egyesült Államokra támaszkodnak elrettentő erőként Észak-Korea és Kína potenciális fenyegetéseivel szemben.
A cikkben idézett amerikai kormányzati tisztviselő szerint „mindent összevetve az USA körülbelül 120-szal több elfogórakétát lőtt ki, és kétszer annyi iráni rakétával szemben vette fel a harcot,” – majd megjegyezte, hogy amennyiben az elnök a harcok újraindítása mellett dönt az amerikai hadsereg valószínűleg még nagyobb arányban kénytelen elfogórakétákat bevetni, mivel az izraeli hadsereg nemrégiben úgy döntött, hogy néhány rakétavédelmi üteget kivon a forgalomból karbantartás céljából, így „a jelenlegi egyensúlyhiány valószínűleg súlyosbodna, ha a harcok újrakezdődnek.”
A Pentagon és Izrael tagadja a vádakat
Közleményében a Pentagon azt állítja, hogy „a ballisztikus rakéták elleni elfogórakéták csupán egyetlen eszközt jelentenek a rendszerek, és képességek azon hatalmas hálózatában, amely az integrált, és többrétegű légvédelmi hálózatot alkotja. Mind Izrael, mind az Egyesült Államok méltányosan vette ki a részét a védelmi terhekből a hadművelet során, miután mindkét ország vadászgépeket, drónellenes rendszereket és egyéb fejlett lég- és rakétavédelmi képességeket vetett be a lehető legnagyobb hatékonysággal,” – állítja konkrétumok megnevezése nélkül Sean Parnell, az amerikai Védelmi Minisztérium szóvivője.
Míg a jeruzsálemi kormány részéről nyilatkozó Izrael washingtoni nagykövetsége közleményében kijelenti, miszerint „az ‘Oroszlánüvöltés,’ és az ‘Epic Fury’ hadműveleteket a legmagasabb, és legszorosabb szinten koordinálták, mindkét ország és szövetségeseik érdekében. Az USA-nak nincs még egy olyan partnere, amely rendelkezne Izrael katonai hajlandóságával, készenlétével, közös érdekeivel és képességeivel.”
Eközben a harcok esetleges felújítására készülve az USA újabb haditengerészeti eszközöket vezényelt Izrael közelébe, hogy további védelmet nyújtson az iráni fenyegetésekkel szemben. Amerikai tisztségviselők szerint ezúttal Irán regionális szövetségeseinek hajlandósága a harcokhoz való csatlakozásra, és a segítségnyújtásra jelentős tényező lehet, mivel a legutóbbi hadművelet végén Izrael a háború elején biztosított légicsapások mindössze 50%-át tudta végrehajtani, minek oka egy idézett amerikai tisztviselő szerint az volt, hogy vadászgépeik és pilótáik „kimerültek” a hútik és a Hezbollah elleni műveletekben.
Végezetül, a Washington Post hivatalos forrásokra hivatkozva megállapítja, hogy Izrael és az USA előre megállapodott azon ballisztikus rakétavédelmi tervben, amely gyakorlatilag biztosította, hogy az olyan fejlett rendszerek, mint a THAAD, és a hajókon elhelyezett rakéták fogják fel az Izraelt érő ballisztikus fenyegetések többségét, míg az izraeli védelmi rendszer inkább az alacsonyabb szintű rendszerekre, például a „Vaskupolára,” és a „Dávid Parittyájára” támaszkodott a Hezbollah és a hútik elleni védekezésben, ilymódon kímélve kifinomultabb elfogórakétáit.
„Amióta Trump ismét hivatalba lépett, Izrael álláspontja logikus: a mi prioritásaink az elsők, az erőforrásaink pedig az utolsó helyen állnak. Hogy Trump miért próbálta ezt ‘Amerika az első’ politikaként beállítani, az kevésbé világos. Miután a Pentagon tavaly feltárta, hogy a meglévő amerikai védelmi tervek megvalósításához szükséges „Patriot” légvédelmi készletnek mindössze 25%-ával rendelkezik, ennek figyelmeztetésként kellett volna szolgálnia, és mindez miért nem indított be fülsiketítő vészszirénát a Trump-kormányzat tisztségviselői számára, az rejtély,” – állapítja meg Justin Logan, a Cato Intézet védelmi és külpolitikai kutatási igazgatója.
