ujkeletlive

Összefoglaló: Közeledő eszkaláció és diplomáciai kényszerpályák

• Iráni-izraeli konfliktus: Trump elutasította Teherán javaslatait, miközben Izrael már a jövő heti katonai lépésekre készül. A 60 napos amerikai hadviselési határidő körüli jogi vita és az egekbe szökő olajárak egyaránt az eszkaláció irányába mutatnak.
• Libanoni diplomácia: Washington egy fehér házi békecsúcs keretében próbálja közvetlen tárgyalóasztalhoz ültetni a libanoni és az izraeli vezetést, miközben a Hezbollah terrorszervezet és a belpolitikai ellenállás továbbra is komoly akadályt jelent a tartós tűzszünet előtt.
• Izraeli belbiztonság: A feszült hadihelyzet miatt a hatóságok a meroni Lag Baomer ünnepség teljes lemondását mérlegelik a rakétafenyegetettség és a tömeges mentési nehézségek miatt.

Omer 29

Irán – háború vagy mégsem, de Izrael már a jövő héten a második felvonásra készül

Donald Trump elnök bejelentésére, miszerint elutasítja a teheráni javaslatot a Hormuzi blokád feloldására, és a tűzszünet meghosszabbítására, vagy a háború végleges lezárására vonatkozóan, majd a médiában megszellőztetett újabb iráni katonai akció hírére, az olajárak tegnap reggelre a háború kezdete óta nem tapasztalt magasságokba szöktek.

A héber médiának nyilatkozó politikai források kész tényként értelmezik a Trumpnak felvázolt katonái lehetőségek küszöbön álló gyakorlati alkalmazását, vagyis az izraeli kormány arra készül, hogy már a jövő héten újrakezdődik az Irán elleni háború.

Eközben, az elnöknek elvileg pénteken [ma] be kell fejeznie az Iránnal zajló katonai konfliktust, legalábbis az 1973-as Hadviselési Hatáskörökről szóló törvény [War Powers Resolution] szerinti 60 napos terminus ekkor jár le. A törvény előírja, hogy az elnöknek 60 napon belül ki kell vonnia a katonai erőket a konfliktusból, amennyiben a Kongresszus nem hagy jóvá háborút. Emellett a másik lehetőség, hogy sikeresen kérelmez a Kongresszustól 30 napos hosszabbítást.

Trump nyilatkozataiból azonban újabb csapásokra lehet következtetni, így a háború órákon belüli befejezése meglehetősen valószínűtlennek tűnik, ilymódon vagy értesíteni fogja a Kongresszust hosszabbítási terveiről, vagy nagyobb valószínűséggel figyelmen kívül hagyja a határidőt.

Alátámasztva elnök terveit, Trump kormányzatának magas rangú tisztviselői a háború fogalmi csűrés-csavarásával érvelnek, azt állítva, hogy a Teheránnal kötött, jelenleg is folyamatban lévő tűzszünet tulajdonképpen a konfliktus végét jelenti, így háborúról szó sincsen.

Az amerikai képviselőház elnöke, Mike Johnson (republikánus, Louisiana) tegnap hasonlóképpen kijelentette, miszerint nincs szükség a Kongresszus állásfoglalására Trump katonai lépéseiről Irán ellen, mivel az Egyesült Államok jelenleg „nem áll háborúban.”

„Nem gondolom, hogy aktív, kinetikus katonai bombázásról, lövöldözésről vagy hasonlóról lenne szó. Jelenleg békét próbálunk közvetíteni,” – nyilatkozta Johnson az NBC News-nak, hozzátéve, – „nagyon vonakodnék a kormányzat elé kerülni ezeknek a rendkívül érzékeny tárgyalásoknak a közepén, így majd meglátjuk, hogyan alakul.”

Eközben, szintén az NBC Newsnak nyilatkozó magas rangú fehér házi tisztviselő megjegyezte, hogy jelenleg is zajlanak az „aktív egyeztetések” kormányzati tisztviselők, és a Capitolium vezetői között a törvényben előírt 60 napos követelmény értelmezését illetően, hangsúlyozván, akik a háborús felhatalmazás ellen szavaznának „aláásnák az Egyesült Államok haderejét külföldön.”

A legutóbbi szenátusi meghallgatáson Pete Hegseth védelmi minisztert is megkérdezték a 60  napos határidőről, aki hárította a válaszadást, mondván – „ebben a kérdésben a Fehér Házra, és annak jogi tanácsadóira hagyatkoznék. Ugyanakkor jelenleg tűzszünet van, ami értelmezésünk szerint azt jelenti, hogy a 60 napos határidő szünetel vagy megáll a tűzszünet idején.”

Hegseth állítását, Tim Kaine demokrata szenátor szerint „a törvény nem valószínű, hogy alátámasztaná,” míg Anna Kelly fehér házi szóvivő közleményében arra utalt, miszerint „az elnök mindig a diplomáciát részesíti előnyben, és Irán is megállapodást szeretne.”

Trump korábbi értelmezése szerint az iráni konfliktus: háború, költségeit tekintve minden bizonnyal annak nevezhető a 25 milliárd dolláros katonai kiadásokat [Pentagon], ami korántsem a végösszeg.

Az elnök többször, és többféleképpen határozta meg a folyamatban lévő katonai erőfeszítéseket, például a konfliktus kirobbanása napján, február 28-án ekként fogalmazott – „bátor amerikai hősök élete veszhet oda, és lehetnek veszteségeink. Ez gyakran előfordul a háborúban,” más alkalommal jelentéktelennek minősítve „kis kiruccanásnak,” „kisebb akciónak,” legfeljebb „katonai műveletnek” nevezte, miközben óvatosan tartózkodott attól, hogy háborút említsen, mert ahhoz saját bevallása szerint is kongresszusi jóváhagyás szükséges.

Libanoni tűzszünet, tűz alatt…

Az iráni eszkalálódás küszöbén, úgy tűnik Trump a libanoni megrekedt tárgyalások megállapodás felé irányításában érdekelt, és látványosan terelné a feleket – Joseph Aoun libanoni elnököt, és Binjámin Netanjahu miniszterelnököt egy fehér házi találkozó felé.

• Zárójelben – az iráni tűzszünettel elvileg együtt életbe lépő libanoni fegyvernyugvást Netanjahu elutasította, és követelte az északi hadművelet feletti ellenőrzést, és bár Trump támogatta a miniszterelnököt, ugyanakkor egyértelmű, hogy az eleve törékeny iráni állapotokat végképp rossz irányba terelné a libanoni háború végzetes kiújulása.
• Eközben Bejrútban a libanoni politikai vezetésre kettős nyomás nehezedik, miközben az USA a Hezbollah izolálását, és gyengítését követeli, Washingtonban nem vesznek tudomást arról, hogy a Dél-libanoni izraeli megszállás, a falvak lerombolása, és a folyamatos légicsapások miatt a kormányba vetett bizalom gyengül, amit tovább súlyosbítanak a Hezbollah támadásai azzal a céllal, hogy aláássák a kormány tekintélyét az Izraellel folytatott közvetlen tárgyalások miatt.
• Az előre bejelentett békecsúcs vízióján fellelkesült Trumpon kívül, Netanjahu lelkesedik a legkevésbé, míg Aoun megjelenése a jelenlegi helyzetben azontúl, hogy saját életét kockáztatná, a hatályos libanoni törvények megszegését jelentené, ami tiltja Izraellel a kapcsolatfelvételt. Netanjahu számára pedig a békecsúcs előmozdítása érdekében tett engedmények, illetve Aoun libanoni elnökkel való kézfogás a Fehér Házban a választások szorításában tálcán kínált lehetőséget nyújtana az ellenzéknek a kritikára, ezért nem valószínű, hogy beleegyezne az utazásba.

Mindezen körülményektől függetlenül, a Fehér Házban tagadják, hogy az USA által közvetített tűzszünet összeomlóban lenne, ezért elsősorban Aoun libanoni elnökre próbálnak nyomást gyakorolni, hogy egyezzen bele a találkozóba Netanjahuval, aki reményeik szerint akár rá is állhat az Izraeli Védelmi Erők kivonásába az ország déli részéből.

„Egy közvetlen találkozó Aoun elnök, és Netanjahu miniszterelnök között, – Trump elnök közvetítésével, lehetőséget adna Libanonnak arra, hogy konkrét garanciákat kapjon a teljes szuverenitásra, a területi integritásra, a biztonságos határokra, a humanitárius és újjáépítési támogatásra, valamint a libanoni állami tekintély teljes helyreállítására területe minden egyes centiméterén – az Egyesült Államok garanciájával,”- áll az Egyesült Államok libanoni nagykövetségének közleményében.

Továbbá kijelenti – „Libanon válaszúthoz érkezett. Népének történelmi lehetősége van arra, hogy visszakövetelje országát, és jövőjét valóban szuverén, független nemzetként alakítsa. A közvetlen kapcsolatfelvétel Libanon és Izrael között – két szomszédos ország között, melyeknek soha nem lett volna szabad háborúban állniuk – egy nemzeti újjászületés kezdetét jelentheti. Az ellenségeskedések tartós beszüntetése, amely Trump elnök személyes kérésére valósult meg, teret és lehetőséget biztosított Libanonnak arra, hogy minden legitim követelését az asztalra tegye az Egyesült Államok kormányának teljes figyelme mellett. Ez Libanon pillanata, hogy döntsön saját sorsáról, amely minden lakóját megilleti. Az Egyesült Államok készen áll Libanon mellett állni, amint az magabiztossággal és bölcsességgel él ezzel a lehetőséggel. A habozás ideje lejárt,” – zárul a lelkesítő nyilatkozat.

Politika – hírek, röviden

Meroni hilula – a Polgárvédelem aggodalmai

A Polgárvédelem Parancsnoksága [Pikud HaOref] a meroni hilula teljes lemondását fontolgatja, miközben Lag Baomer ünnepére lezárnák a hegyet, a korlátozások ellenére várhatóan nagy tömegben érkező zarándokok előtt, – jelentette tegnap este a Kan közszolgálati csatorna híradója.

A polgári lakosság védelméért felelős parancsnok sürgős helyzetértékelést hívott össze, azt követően, hogy korábban egy rakéta csapódott be Felső-Galileában, ráadásul riasztás nélkül, és azt mérlegelik, hogy a korábban jóváhagyott rendezési terv szerinti több helyszínen fellazított legfeljebb 1500 fős gyülekezésre se adjon engedélyt.

Binjámin Netanjahu miniszterelnök a hét elején utasítást adott arra, hogy a rendezvényt tömeges formában nem engedélyezzék, hanem „mindössze jelképes keretek között” bonyolítsák le. Joszi Fuchs kormánytitkár levelében jelezte a minisztereknek, hogy „több biztonsági értékelést követően, és figyelembe véve a Polgárvédelem 1500 fős gyülekezési korlátozásra vonatkozó frissítését, az ünnepséget csak jelképes formában tartják meg, a védekezési irányelveknek megfelelően, amelyek várhatóan nem változnak az esemény időpontjáig.”

A miniszterelnök döntésének hátterében tömeges sérülésekkel járó eseménytől való aggodalom áll, „a Libanonnal fennálló tűzszünet törékenysége, a helyszín közelsége a libanoni határhoz, a térségbe irányuló rakétatámadások, valamint a résztvevők gyors és nagyszabású evakuálásának nehézségei miatt.”

Ugyanakkor, a többek között Rásbi sírjánál (Rabbi Simon bar Jocháj), a Bné Akiva komplexumban, Meron faluban, és a kibővített ünnepi területen tervezett rotációs gyülekezés legfeljebb 1500 fős korlátozása – ami jó esetben közel 40 ezer mozgásban lévő zarándokot jelentene, de az elmúlt évek tapasztalatai alapján, ha egyszer megnyitják a kapukat a tömeg létszámát nehezen tudják korlátozni, a Polgárvédelem joggal mérlegeli az esemény törlését, és a helyszín katonai lezárását.

16 év után lemondott a Központi Választási Bizottság főigazgatója

Orli Adasz alig fél évvel a választások előtt jelentette be visszavonulását annak ellenére, hogy Noam Szohlberg – a Legfelsőbb Bíróság elnökének helyettese próbálta maradásra meggyőzni.

Adasz 16 évnyi szolgálat után döntött úgy, hogy lemond tisztségéről, ez idő alatt hét választási kampány szabályos, átlátható és professzionális lebonyolításáért felelt. Visszavonulásáról szóló bejelentést szerdán nyújtotta be a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének, és a Központi Választási Bizottság elnökének Szohlberg bírónak, aki hivatalos közleményében hangsúlyozta – „sajnálom döntését, de tiszteletben tartom azt,” – közölte, majd kiemelte mély elismerését Adasz több évtizedes munkájáért, aki „végtelen professzionalizmussal és elszántsággal” látta el feladatát, elkötelezetten a választási folyamatok javítása és a választások tisztaságának megőrzése mellett.„

Adasz lemondása a lehető legrosszabbkor jött, egy olyan belpolitikai válság idején, amikor a közelgő választásokra készülve olyan professzionális lebonyolításra lenne igény, mint például a 2019 és 2022 közötti öt egymást követő, és Izrael történelmének egyik legviharosabb politikai időszaka alatt a főigazgató vezetése alatt ellátott; beleértve a bizottság komplex logisztikai, jogi, politikai és technológiai kihívásokkal terhelt munkájának irányítását, miközben fenn tudta tartani a közbizalmat, és a választási folyamat integritását.

Az érzékeny időzítés ellenére Szohlberg hangsúlyozta, hogy a július végéig hivatalában maradó Adasz közszolgálati felelősségteljeséggel járt el, mivel döntését időben közölte, lehetővé téve egy szabályos, és átlátható folyamatot utódja kiválasztására.

„A bizottság továbbra is professzionálisan, és elszántan fog működni a közérdek biztosítása érdekében, ami mindannyiunk közös érdeke: a tisztességes, egyenlő és szabad választások megtartása, amely az izraeli demokrácia szíve,” – fogalmazott közleményében Szolberg bíró.