,,A terrorista hozott egy gyűrűt, azt mondta, Gázában maradok és feleségül vesz”

Avi/ujkelet.live

Először beszélt a 18 éves Noga Weiss arról, min ment keresztül a családjával azon a szörnyű október 7-i reggelen, és a Hamász fogságában eltöltött borzalmas pillanatokról. Mesélt az 50 napról, amelyet fogságban tötött Gázában, a terroristáról, aki feleségül akarta venni és hogy felnevelje a gyerekeit, valamint az izgalmas találkozásról édesanyjával, Sirivel – amikor már biztos volt benne, hogy csak ő maradt életben a családból.

A háború 86. napján tudták meg, hogy a családfőt, az 56 éves Ilan Weisst, akit október 7-i óta eltűntként tartották számon, a Hamász terroristái meggyilkolták és holttestét Gázába hurcolták.

Ilan aznap reggel 7:15-kor elhagyta a házat, hogy csatlakozzon Be’eri kibuc vészhelyzeti csapatához, amikor a terroristák megtámadták a közösséget. Ilan testvére és sógornője, Amir és Mati szintén Be’eriben éltek négy gyermekükkel és családjukkal együtt. A terroristák gránátokat dobtak Amir és Mati otthonába, megölve őket. A Weiss család kutyáját, Ketemet szintén megölték

,,Az ágy alatt voltam, amikor láttam, hogy anyámat elrabolják” – idézte fel a történteket Noga a 12-es csatornának. A testvéreim azt tanácsolták, hogy menjek ki és fussak, de amikor kimentem, terroristák szaladgáltak és bicikliztek a környéken, így elbújtam a bokrok között.”

Miután búvóhelyet talált az egyik bokorban, a háza közelében, az egyik terrorista észrevette Nogát, kirángatta onnan és leültette a földre: ,,Több mint negyven terrorista volt körülöttem, és mindegyik Kalasnyikovot fogott rám és mellettem általam ismert emberek holttestei voltak” – mondta. ,,Aztán beültettek a kocsiba, és bementünk Gázába, ezrek, tömegek, gyerekek és felnőttek voltak, kiabáltak és ujjongtak, bedugták a kezüket az autóba a betört ablakokon keresztül, hogy meghúzzák a hajam vagy megüssenek. Nem értettem, miért nem lőttek le egyszerűen.”

Nogát ugyanott tartották fogva mint Moran Sztela Janait, és amikor egy közeli épület bombázása miatt betört felettük egy ablak, egy másik rejtekhelyre kerültek: ,,Folyamatosan költöztettek minket a helyek között, hidzsábot raktak a fejünkre, és úgy fogták a kezünket, mintha házasok lennénk – hogy ne gyanakodjanak.”

Noga szerint a terroristák néha kártyát hoztak, hogy a túszokkal játsszanak: „Azt mondtam, hogy bármit megteszek, még kártyázok is velük, hogy ne lőjenek le. De a hangulatuk folyamatosan változott, néha kártyáztak velünk és nevettek, de aztán ha valaki mondott valamit – egyikük hirtelen kiment a szobából, és fegyverrel jött vissza.”

Noga hangsúlyozta, hogy ő és a többi túsz mindvégig óvatosak voltak: ,,Nem tudtuk, mitől lesznek dühösek, mindig az a gondolat járt a fejünkben, hogy örömet szerezzünk nekik, hogy életben maradjunk.”

A terroristák gyakran alkalmaztak pszichológiai terrort Nogán: ,,Az egyikük azt mondta, hogy ő általános iskolai tanár, és Izrael földje az övék, hogy újra az övék lesz, hogy kirúgtuk őket otthonukból”.

De aztán egy nap Noga új helyre került. Ételt vittek neki és a többi túsznak. ,,Hirtelen egy arab nő jött be a házba, hidzsábban. Eltartott egy ideig, amíg tudatosult bennem, hogy akit látok, az az anyám. Nem tudtam, hogy él, és ő sem tudta, hogy élek, ez a helyzet meg sem fordult a fejemben. Biztos voltam benne, hogy egyedül maradtam.”

Noga hamar rájött, hogy nem véletlenül vitték oda édesanyját, Sirit. A Hamász egyik terroristája azért vitette oda, mert jóváhagyást akart szerezni, hogy feleségül vehesse Nogát: „Azt mondta, azt akarta, hogy egyesüljünk, hogy anyám jóváhagyását adja neki, még gyűrűt is hozott, és azt mondta nekem: ‘Mindenkit szabadon fognak engedni, te pedig Gázában maradsz – hozzám jössz feleségül, és gyerekeket szülsz nekem’. Megkérdezte anyámat, hogy beleegyezik-e”.

,,Szóval megpróbáltuk megjátszott nevetéssel elintézni, hogy ne lőjenek fejbe, aztán anyám megharagudott rá, kiabált vele, és azt mondta, hogy nem áll készen rá”. Az ezt követő napokban Noga érezte a levegőben a veszélyt a terrorista részéről: ,,Csak a 14. napon hozott gyűrűt, az 50. napig velünk maradt, és folyton azt mondogatta, hogy akkor is itt maradok vele Gázában, ha mindenkit elengednek, és én nevelem fel a gyerekeit.”

,,Ez nem csak ötven nap, minden nap ott van a gondolat, hogy nem lesz többé szükségük rám, és lelőnek, ez még mindig mindenhová elkísér… Még mindig keresem a helyet, ahol elbújhatok, mindig attól féltünk, hogy kinyitják a bezárt szobát, ahol aludtunk, és lelőnek minket.”