ujkelet.live
,,Még mindig kísért a szag. Éjszaka felébredek és lepedőt cserélek, mert égett vér szagot érzek. Vannak éjszakák, amikor biztos vagyok benne, hogy terroristák veszik körül a házam, és lelőnek minket, és talán elbújhatnék az ágy alá. Tanulom, hogyan mondjam el a történetet anélkül, hogy olyan intenzitással élném meg, mint az első héten vagy az első két hétben”- nyilatkozta Alina Maszter a Kan közszolgálati műsorszolgáltatónak.
Alina három beersevai barátjával érkezett a a Re’im melletti Nova fesztiválra, amelyre hat hónappal korábban vettek jegyet.
,,Nagyon jól szórakoztunk, mindenki táncolt és életünk legszebb perceit éltük át. Hirtelen a DJ lejött, a zene leállt. Valaki egy megafonon azt mondta: ‘Rakétatámadás van, a partinak vége. Gyorsan mindenki hagyja el a helyszínt’. És a rakéták mint az esőcseppek. Egy kicsi jobbra egy kicsi balra, nem lehetett tudni, hova esnek. Körülöttünk mindenhova estek”.
Barátaival úgy döntöttek, hogy jelen helyzetben a várakozás helyett jobb ha autóval amilyen hamar csak lehet, elhagyják a területet.
Barátnőjével, Limor Vakninnal útnak indultak, miközben fejük felett rakéták süvítettek el. Limor javaslatára megálltak, hogy fedezékbe vonuljanak az egyik óvóhelyen az út mellett.
,,Abban a másodpercben, hogy beléptünk az óvóhelyre, bumm. Rakéta csapódott az autóba, és az üvegszilánkok berepültek az óvóhelyre. Repesz találat el a jobb lábamat. 30 másodperc leforgása alatt történt az egész, még annyi se, hogy kiszálltunk és rakéta találta el az autót. Azt gondoltuk, megúsztuk. Wow, ez aztán a csoda, túléltük”.
,,Két perccel később bejött két srác, vérezve, rémülten, Gal és Szefi. Azt mondták, az ő autójukat is eltalálta egy rakéta és a repeszek megsebesítették őket. Úgy viselkedtünk velünk, mintha az otthonunk vendégei lennének. Mondtuk nekik, minden rendben, biztonságban vagytok, véreztek ugyan, de túlélitek stb. Miközben beszéltem, azt hiszem Szefi, jelzett, hogy maradjunk csendben, és azt mondta, hogy nem repeszek hanem fegyverropogás hangja hallatszik. Pillanatokon belül egy csomó furgon és motor haladt el, folyamatos lövések közepette. Rájöttünk, anélkül, hogy tudtuk volna, mi folyik odakint, hogy terroristák járnak óvóhelyről óvóhelyre és lelövik a bent lévőket. Aztán lépteket hallottunk. Valaki bejött, tudtuk, hogy egy terrorista. Szefi és Gal egymásra néztek, üvölteni kezdtek és szimplán a terrorista felé futottak, puszta kézzel megrohamozták és kiszorították az óvóhelyről. Gondolom arra gondoltak, hogy megszerzik a fegyverüket, visszatekintve, tényleg ez volt az egyetlen esély a túlélésre. Aztán lövések hangját hallottuk és a kiabálás megszűnt, mi pedig tudtuk, hogy már nem élnek”.
,,Remegtünk a félelemtől. Tudtuk, hogy most a terrorista bejön, hogy lelőjön minket. De nem jöttek be. Azt hiszem azt gondolták, hogy Szefi és Gal egyedül voltak bent. Limorral egymást átölelve maradtunk. Nem tudtuk felfogni a történéseket”.
Több tucat terrorista vette át az irányítást a 232-es út felett, és folytatta a környéken lévő óvóhelyek átfésülését újra meg újra.
,,Megint léptek hangját hallottuk. Ekkor tudtuk, eljött a vég. Tudtuk, hogy ennyi, vége. Bejött egy terrorista, fegyverét ránk szegezte, közvetlen közelről leadott négy lövést. Úgy éreztem, mintha golyót kaptam volna a hátamba, hallottam egy hatalmas bummot, úgy éreztem, mintha keresztül lőtt volna rajtam. Azt hittem, meghaltam. Visszagondolva, valójában elvesztettem az eszméletemet. Limor ekkor még élt és azt hitte, hogy halott vagyok”.
Alina eszméletlen volt, Limor pedig végzetesnek bizonyuló sérüléseket szerzett. Limor kapcsolatba lépett a családjával megírta nekik, hogy mi történt és elbúcsúzott tőlük.
Mint később kiderült a terrorista a lövések mellett egy gránátot is bedobott. Alina szerint Limor ölelése mentette meg az életét.
Alina egy ponton magához tért, és látta, hogy Limor halott. Úgy döntött, hogy halottnak tetteti magát.
,,Megint léptek zaját hallottam. Visszatartottam a lélegzetemet. A szemem nyitva volt, mert Limoré is nyitva volt, tudtam, ha halottnak akarok látszani, a szemeimnek nyitva kell lennie. És akkor belépett. Szerintem a gránát és Limor holtteste, meg az hogy a fejem és a hátam vérzett meggyőzte, hogy már nincs mit tenni itt. És távozott. De az óvóhely előtt maradt. Úgy képzeltem, hogy áll és cigizik. Mintha várná, hogy felvegyék. Hallottam, hogy beszáll egy furgonba és elhajtanak”.
Öt órával később megérkeztek az izraeli katonák és kimentették Alinát.
,,Felemeltem a fejem, és láttam az utat. Holttestek borították”.
További anyagok a lemészároltakról és elraboltakról: itt.
