Avi/ujkelet.live
,,Allahu akbar!” – kiáltották pontosan egy hónappal ezelőtt október 7-én Szimchat Tóra reggelén 6:30-kor a Gázai övezetből Izraelbe betörő hamászos terroristák.
A két évig tervezett támadás kulcsa a meglepetés ereje volt. Kezdetnek rakétazáport zúdítottak Izraelre.
A rakétázás leple alatt a Hamász elit Nukba osztagának több száz terroristája, akiket kifejezetten erre a pillanatra képeztek ki, felkészültek a behatolásra Izraelbe. Kiiktatták az Izraeli Védelmi Erők kifinomult megfigyelőrendszerét, drónokkal és célzott robbantásokkal. A következő lépés a generátorok kiiktatása volt, melyek a határkerítést valamint a katonai posztok kommunikációs hálózatát látták el árammal. Amint a Gázai Hadosztály szemek és fülek nélkül maradt, kiadták a jelet a határkerítésen való áttörésre 20 különböző ponton.
A támadó erők felkészültek voltak, az útjukat álló néhány izraeli tank és drón ellen páncéltörő rakétákat és drónokat vetettek be.
A határ átlépése után a következő feladatuk a közelben lévő izraeli katonai posztok megtámadása volt. Ekkor érkezett a határhoz a második támadó hullám, több mint 1200 terroristával. Az izraeli posztokon nem volt elég katona ahhoz, hogy ilyen masszív támadásokkal megbírkózzanak, pláne nem sábátkor. Ráadásul a harci katonák többsége az óvóhelyeken tartózkodott a rakétatámadások miatt.
A terroristák órákra átvették az irányítást a Gázai Hadosztály parancsnoki központja felett, az Erez átkelőt az övezet északi részén, a Nahal Oz és Kiszufim kibucok megfigyelőállomásait.
Miután megbénították az izraeli hadsereg védelmét, útnak indultak, hogy civileket öljenek meg vagy ejtsenek foglyul. Több közösségben a Reagáló Erők hősies küzdelemmel vissza tudták verni a terroristák támadását, voltak azonban olyan közösségek, melyeket elfoglaltak.
Számos osztagot szórtak szét a főutakon, hogy úttorlaszokat állítsanak fel, megtámadják a rendőri erőket valamint megakadályozzák, hogy erősítés érkezzen a mészárlás alatt álló közösségekbe kívülről.
A mészárlásban legalább 1400-an veszítették el életüket, többségében civilek.
Legalább 241 személyt, kisgyermekektől kezdve idősekig, raboltak el és hurcoltak Gázába.
Minden terrorosztaghoz kijelöltek a méretéhez passzoló közösséget. Kibuc Be’eri esetében például több mint 100 terroristát küldtek a közösség lerohanására, akik meggyilkoltak több mint 200 lakost.
Aja Meidan kimenekítésének története Be’eri kibucból:
Aja: ,,Megbeszéltem az egyik barátommal, hogy elmegyünk biciklizni. A kibucban reggel 6:15 körül csend honolt. Egy lélek sem volt. Ez az a pillanat, amit annyira szeretek. Úgy 300 méterre jártam a kibuctól, amikor rengeteg rakéta húzott el a fejem felett, és azt mondtam: ‘Wow, ilyen még nem volt’. Úgy döntöttem, hogy megállok a biciklimmel és lehasaltam az útszélén. Ezen a ponton elkezdtem hívásokat kapni otthonról, Omri, az élettársam azt mondta, ‘Aja valami történik, nem igazán tudom, mi, de haza kell jönnöd. Ez sokkal nagyobb, mint amilyennek látszik, és nem maradhatsz kint’. Úgy döntöttem, hazamegyek. Úgy 300 méterre a kibuctól, megláttam három havert, akik nálunk dolgoznak, és azt kiabálták nekem, hogy terroristák vannak a kibucban. A terroristák mindenkire lőttek, lelőtték a biztonsági koordinátort, lelőttek gyerekeket. Ez volt az a pillanat, amikor egyszerűen valóra vált a legrosszabb forgatókönyvünk Be’eri kibucban”.
Ezen a ponton én és Hisam futottuk. Akkor még nem tudtam, hogy Hisamnak hívják, most már tudom. Az óvóhely felé futottunk, amíg egy terrorista osztag meg nem jelent a kereszteződésben, és elkeztek lőni mindenkire, akik az óvóhelyeken voltak. Gránátokat dobáltak be az óvóhelyekre, megöltek mindenkit, aki bent tartózkodott.
,,Hisammal futottunk és a bokrok között lehasaltunk. Aztán elkérte a telefonom, és kapcsolatba lépett az apjával, aki összekötött minket Iszmaillal”.
A beduin Rahatból Elkranoj Iszmail és három társa, akik a kimentést végezték: ,,Beszéltünk a fiatal nővel, aki Hisammal menekült pár méterre a kibuctól.
A nagybácsink azt mondta, ti négyen elmentek a gyerekért. A kibuc közelébe érve rengeteg emberrel találkoztunk, akik a Nova fesztiválon voltak Rei’mben, és az erdő felé menekültek.
Életveszélyben lévő embereket láttunk, a lelkiismeretünk nem engedte, hogy ott hagyjuk őket, miközben lőnek rájuk. Mielőtt elmentünk kimenekíteni az unokaöcsénket, sokaknak segítettünk a fesztiválon lévők közül.
Rémálom volt. Szinte láttuk a szemükben a halált. Valóban, egy pillanat alatt mi is odaveszhettünk volna. Aznap nem kevesebb mint 30-40 embert mentettünk ki, akik a fesztiválon voltak. Nem volt telefonjuk, mindegyikük sírt. Adtam nekik vizet, megnyugtattam őket. Azt mondtunk: ‘rendben vagytok’, megöleltük őket, adtunk vizet, megtöröltük az arcukat, odaadtuk a telefonunkat, hogy felhívhassák a szüleiket.
Izraeliek holttestei voltak a bozótban. Az utcán. Ez olyan dolog, amit nehéz elfelejteni.
Aztán folyamatosan írtam Hisamnak Aja telefonjára. ‘Rendben vagy, a közelebb vagyunk, 200 méterre, 300 méterre vagyunk”.
Aja: ,,’Még 5 perc. Még 20 perc. A közeletekben vagyunk’. Ez adott nekünk reményt. Azt mondtam, oké, már útban vannak.
Iszmail: ,,2-3 óra munka után, mely során sokakat kimentettünk, azt kérdeztük, mit legyen most. Vagy megyünk kimenteni Aját és Hisamot vagy meghalunk ott.
Aja: ,,Lövések, szűnni nem akaró lövöldözés. Golyók süvítettek el a fülünk mellett. Azt mondtam magamban, ha felemelem a fejem, golyót kapok”.
Iszmail: ,,Bementünk, a lövöldözés közepette bementünk”.
Aja: ,,És akkor Hisam azt mondta, ‘Aja, itt vannak. Tényleg itt vannak’. Eljutottak hozzánk, kinyitották a kocsi ajtajait, mi pedig odafutottunk és beszálltunk”.
Iszmail és társai: ,,Felvettük őket a dzsippel és elindultunk az izraeli katonák felé.
Aja: ,,Úgy 20-30 méter után már ott voltak a katonák. Egy szempillantás alatt, az összes harcos aki ott volt, ránk szegezte a fegyverét”.
Iszmail és társai: ,,Vagy 300 fegyver szegeződött ránk”.
Hangfelvétel a pillanatról: ,,Ne, ne, ne! Izraeli polgárok vagyunk! Polgárok, polgárok! Izraeli polgárok vagyunk. Izraeliek vagyunk, segíteni jöttünk, ne lőjetek, ne lőjetek!”
,,Kifelé az autóból!” – válaszolták a katonák.
Aja: ,,Kiszálltam a kocsiból, a földre rogytam. És üvöltöttem nekik, hogy ne lőjenek ránk”.
Hangfelvétel a pillanatról, Aja sírva: ,,Mikor ér már ez véget?”
Iszmail: ,,Nem csak a gyerekeimre gondoltam, gondoltam az anyámra is”.
Aja: ,,Az egyik katona félrevont, és azt mondta, ‘túszul ejtettek? Túsz vagy?’ Mondtam neki, nem, nem vagyok túsz, Be’eriből vagyok, ez a fiatalember Rahatból való, ők pedig jöttek kimenteni minket”.
A katonák közölték Ajával, hogy a többi lakossal evakuálják Beersevára.
Aja: ,,Épp felszálltam a buszra, amikor kaptam egy hívást Hisam családjától. Azt mondták, ‘Aja, nem hagyunk egyedül’. Mire én, ‘hogy érted, hogy nem hagytok egyedül? Megmentettetek.’ ‘Nem hagyhatjuk, hogy egyedül legyél. Elviszünk Rahatra, itt leszel, védve, vigyázni fogunk rád’. Nem tudtam leszállni a buszról, mert tele volt emberekkel. Aztán az úton egyszer csak megint hívtak. ‘Aja, nézz ki az ablakon’. Kinéztem. ‘Látod, ez a mi autónk. Itt vagyunk melletted, nem vagy egyedül. Melletted maradunk Beerseváig. Ha nem tudsz leszállni, akkor megyünk az autóbusz után. Itt vagyunk'”.
További anyagok a lemészároltakról és elraboltakról: itt.
Forrás: Kan közszolgálati műsorszolgáltató
[…] hónappal a Hamász október 7-i támadása után a hadsereg újra megnyitotta Nahal Oz megfigyelési irányító központját a Gázai […]
[…] egyik ilyen történetről itt […]
[…] egyik ilyen történetről itt […]