Nyilvánosságra hozták az oslói megállapodást megelőző kabinetülés jegyzőkönyvét

ujkelet.live

Két héttel az 1993-as oslói megállapodás aláírása előtt Jichák Rabin akkori miniszterelnök elismerte, hogy Izrael többet adott, mint amennyit a palesztinoktól kapott. Figyelmeztetett arra, hogy „nagyon csekély elkötelezettségük van”, és hangsúlyozta: korántsem biztos, hogy felhagynak a terrorizmussal.

Aggodalmak sorozata: Simon Peresz akkori külügyminiszter figyelmeztetett egy olyan forgatókönyvre, amelyben „egy Hamász-szerű Irán lesz”. Ehud Barak, az Izraeli Védelmi Erők akkori vezérkari főnöke pedig „a legsúlyosabb károkra” figyelmeztetett Izrael terrorizmus elleni harcában és a telepesek védelmét célzó képességében.

Háttér: Ezek az észrevételek a 30 éve, 1993. augusztus 30-án, szerdán tartott történelmi kormányülés jegyzőkönyvében szerepelnek, amelyen a kabinet végül jóváhagyta a palesztinokkal kötött elvi nyilatkozat tervezetét. Az Állami Levéltár kedden nyilvánosságra hozta az ülés jegyzőkönyvét, amelynek egy része továbbra is cenzúrázott.

• A találkozó napirendje az Oslói Megállapodás volt, amelyet szeptember 13-án írnak alá a Fehér Ház gyepén, hivatalos nevén “Elvi nyilatkozat az átmeneti önkormányzati rendszerről”, azon az ünnepségen, ahol Rabin kezet fogott a Palesztina Felszabadítási Szervezet (PFSZ) akkori vezetőjével, Jasszer Arafattal.

Rabin: „Azzal szeretném kezdeni, hogy ez nem egy könnyű megállapodás” – mondta Rabin a kormányülés megnyitásakor „Természetesen, ha magunkkal tárgyaltunk volna, sokkal jobb lett volna a megfogalmazás. A megfogalmazások egy része enyhén szólva kellemetlen, de sokkal átfogóbb szemlélettel kell tekintenünk a különböző komponensekre”.

• Később a megbeszélés során Rabin a miniszterekhez fordult, és kérte őket, hogy hagyják jóvá a megállapodást.
• „Barátaim, az ügylet nagyon bonyolult… Vannak dolgok, amelyeknek ilyen valóságban nincs zökkenőmentes megoldása. Az egész autonómia gondolata, az ideiglenes megállapodás, komplex” – mondta Rabin, bírálva a telepes törekvéseket.
• „A zsidó betelepítés, különösen a sűrű területeken, megnehezítette életünket – ez volt a politikai célja. Ez politikai természetű volt, és nem biztonsággal kapcsolatos. Biztonsági előnyök nélkül.”

Rabin a megállapodás cikkelyeiről szólva elmondta, hogy Peresz azt mondta neki, hogy tartalmazná a palesztinok nyilatkozatát a „terrorizmus beszüntetéséről, az aláíráskor”. Ezt követően viszont megjegyezte: „Nem tudom, hogyan van megfogalmazva, és mennyiben része az ügyletnek.”

Amikor Peresz azt válaszolta, hogy ez egy nyilatkozat az „erőszakos műveletek beszüntetéséről”, Rabin azt mondta: „Remélem, ez egy feltétel, és meg kell néznünk, mi ez a nyilatkozat. Verbális? Ki nyilatkozik? Írásos is lesz? Függelékként? Nincs behatárolva.”

Peresz: Peresz a sikertelen eredményre is figyelmeztetett. „El kell mondanom, hogy lehetséges, hogy a PFSZ-szel kötött teljes megállapodás szétesik, és itt egy Hamász-szerű Irán lesz”.

• „Óvatosnak kell lennünk. Nem biztos, hogy hatalmon maradnak, minden lázadással, minden nyomással és minden dologgal együtt. Azt mondom, ez egy nagyon komoly ügy. Egyszerűen nem látok alternatívát az arab utcán.”

Arje Deri belügyminiszter: „Mi a válasz a terrorizmus kérdésére – ez feltétele az izraeli kormánynak?” Peresz így válaszolt: „Azt mondtuk, hogy e nélkül nincs elvi deklaráció.” Később Deri megkérdezte: „És ha nem tesznek nyilatkozatot?” Peresz: ,,Akkor nem írjuk alá.”

Rabin: Később Rabin kitért Izrael felelősségére a területeken tartózkodó polgárai biztonságáért, miután aláírták azokat az egyezményeket, amelyek értelmében az Izraeli Védelmi Erők kivonult a Gázai övezetből és Jerikóból.

• Rabin hangsúlyozta, hogy Izrael felelőssége, hogy – ahogy ő fogalmazott – az állam polgárainak ne essen baja ezeken a helyeken.
• Az akkori kommunikációs miniszter, Sulamit Aloni: „Jerikóba kergeted?” Mire a miniszterelnök: ,,Természetesen, ha megtámadnak egy izraelit.”

Peresz: Peresz a telepek kérdésével is foglalkozott, egyértelművé téve, hogy a megállapodás nem tartalmazza az evakuálásukat.

„Nyíltan akarok beszélni és őszintén elmondani a dolgokat, nincs mit titkolnom” – mondta. „Mitől féltünk? Hogy (a palesztinok) a telepek ügyével fogják kezdeni”– hangsúlyozta.

• „Kedves barátaim, Júdea és Szamária nem Jamit, és 1993 nem 1982” – mondta, utalva a Sínai-félszigeten található Jamit izraeli telep evakuálására az Egyiptommal kötött békemegállapodást követően.
• „Ha ma elkezdenénk több tízezer telepes evakuálását, véleményem szerint mind erkölcsileg, mind fizikailag lehetetlen helyzetbe kerülnénk. Történelmi értelemben ez volt az egyik olyan konfliktus, amelyet véleményem szerint – és mi is így folytattuk a tárgyalásokat – el kellett kerülni. Olyannyira, hogy belementek abba, hogy a telepek ott maradnak, ahol vannak, a Gázai övezetben is”.

Peresz elmondta, hogy a tárgyalások elején a palesztinok azt javasolták, hogy a telepeket tegyék szabadkereskedelmi övezetekké, ahol zsidók és palesztinok is élnének.

• „Szilárdan kitartottunk [az elutasításunk mellett], és nagyon boldog vagyok, hogy ez így végződött”.
• Megjegyezte, hogy örül annak is, hogy a megállapodásban Jeruzsálemet említik. ,,A másik fél egyetértett abban, hogy az autonómia idején nincs Jeruzsálem probléma.”

Ora Namir, a munkaügyi és jóléti miniszter azt szorgalmazta, hogy Jeruzsálemet tegyék az asztalra, és magyarázzák el a jelentését annak, hogy ebben a szakaszban nem vitatják meg a kérdést.

• Rabin bosszús volt: „Miért? Kérem, ez egy lényeges ügy” – vágott vissza. „Miért nem törekszünk azonnal állandó megoldásra? Egy dolog miatt – Jeruzsálem miatt. Jeruzsálem kérdésének felvetése atombomba a tárgyalások megkezdésénél. Aki ezt nem érti meg, az nem érti az arabokkal való tárgyalás ABC-jét”.
• Namirt ez nem tántorította el. „Javaslom, hogy találjuk meg a módját, hogy egyértelműen elmagyarázzuk” – mondta. Peresz közbeszólt: ,,Nem szükséges. Ennek kifejtése szükségtelen kérdéseket vet fel” – mondta, és eleve elutasította a javaslatát. „Mi az, amit meg kell indokolnom? Miről?” Majd Menachem Begin volt miniszterelnököt idézte, aki azt mondta: „Jeruzsálem is alkuképes”.

Ehud Barak vezérkari főnök aggodalmának adott hangot egyes cikkelyek biztonsági vonatkozásai miatt: „Első olvasatban súlyos problémákat észleltem a megállapodás biztonsági aspektusának megvalósítása során”, hangsúlyozva, hogy fő gondja az Izraeli Védelmi Erők bevetési szabadságának korlátozása a területeken.

• „Ez nem egyszerű probléma. Minél mélyebben beleásod magad, keresed a különböző aspektusait, látod, hogy a jelenlegi működési mód nem fog megmaradni… Ezt tudnunk kell, mert a jelenlegi bevetési mód a terrorizmus elleni harc jelenlegi képességének egyik fő pillére Júdeában, Szamáriában és Gázában.”

Barak világossá tette, hogy véleménye szerint az Izraeli Védelmi Erőknek még a megállapodás aláírását követően is terrortámadásokkal kell megküzdenie, és nehézségekkel fog szembesülni, hogy biztosítsa az izraeliek által használt utakat Júdea és Szamária és a Gázai övezet területén.

• „Erre a kérdésre nagyon szigorú korlátozások fognak vonatkozni, amelyek visszavetik az utak biztosításának hatékonyságát, ami, mint mondtam, technikailag nem garantálható”.
• „A lakosokat és az utakat célzó akcióik hatékonyabbak lesznek. Tudnunk kell, hogy ez egy nagyon összetett biztonsági probléma, amelyre nincs teljes megoldás”.

Barak kételkedett abban is, hogy a palesztin biztonsági szervezetek képesek lennének meghiúsítani a terrortámadásokat. ,,Nagyon erős a feltételezés a palesztin rendőrség jó akaratát és hatékonyságát illetően” – mondta.

• „Már vannak palesztin rendőrök, akiket Jordániában képeztek ki. Több embert hozhatnak, köztük katonai vagy félkatonai palesztin szervezetekhez tartozó embereket”.
• „Nem tudom, hogyan tudnánk összehangolni a palesztin rendőrséggel, hogy a Givati [dandár] katonák belépjenek a [gázai] Dzsabaliába és kijussanak” – figyelmeztetett Barak.
• ,,Amikor információink vannak keresett személyekről Dzsabaliában, vagy hogy terrortámadást terveznek valamelyik menekülttáborban, nem lesz egyszerű hatékonyan fellépni ellene. Mindig fennáll annak a veszélye, hogy a palesztin rendőrség helyszíni tisztjei leadják a drótot… a terrortámadás tervezőinek.”
• Barak így folytatta: „Emlékeztetlek titeket, hogy lesznek szélsőséges elemek a palesztin társadalomban, akik aktívan érdekeltek lesznek a megállapodás meghiúsításában.”

Elyakim Rubinstein, akkori kormánytitkár, majd a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese is aggodalmának adott hangot a megállapodás szövegével és végrehajtásával kapcsolatban:

,,A megállapodás végrehajtása nem lesz sétgalopp” – mondta, hozzátéve, hogy ,,nagyon sok helyet hagy az értelmezésnek és a kétértelműségnek”.

• Azt állította, hogy a megállapodások magyarázó jegyzeteiben szereplő, a minisztereknek bemutatott értelmezés „olyan értelmezés, amely a jó hírre, a dolgok pozitív olvasatára törekszik. De őszintén meg kell mondanunk, hogy mivel van más értelmezés is, a tárgyalás nyilvánvalóan a másik fél eltérő értelmezésével fog zajlani.”

Rubinstein a területeken lévő állami földek ügyével is foglalkozott, és azt mondta: „Kétségeim vannak a magyarázó megjegyzésekben adott értelmezést illetően”. Az üggyel kapcsolatos teljes megjegyzéseit azonban titkosították, és további 20 évig nem hozzák nyilvánosságra.

Deri elmagyarázta az ügylet népszerűsítéseinek nehézségeit a Sasz szavazóinak:

„Ezt a megállapodást úgy értelmezik, hogy vendégek vagyunk – akart vagy nem kívánt – Izrael földjén” – mondta. ,,Számukra Júdea, Szamária és Gáza Izrael földje. Nem érdekli őket, hogy foglalt-e vagy sem. Úgy veszik, hogy ezt a földet már régen megígérték nekik.”

• Deri hangsúlyozta, hogy Ovadia Joszef rabbi, a Sasz spirituális vezetője „teljes erkölcsi és Tórán alapuló erejét” arra használja, hogy a megállapodást az „életmentés” vallási parancsolatával magyarázza.
• Mindazonáltal: „Ahhoz, hogy megmagyarázzuk, miért fontos az életmentés, meg kell magyaráznunk, milyen mértékben akadályoztuk itt az életek elvesztését.”
• Azt javasolta többek között, hogy magyarázzák el a nyilvánosságnak, hogy az egyezmények javítanák Izrael biztonsági helyzetét az arab államokkal szemben.
• ,,Válaszokat kell adnunk – ahhoz, hogy egy ilyen helyzetbe kerüljünk, ahogy magyarázom, nem hozunk életveszélyes helyzetbe több mint 100 000 zsidót vagy még többet? A vezérkari főnök és a kabinet többi minisztere nem tagadta, hogy nem tudjuk, hogyan biztosítsuk a biztonságát ezeknek a zsidóknak. Biztos vagyok benne, hogy a hadsereg és a rendőrség mindent megtesz ennek garantálása érdekében, de nyitott kérdések maradnak. Júdea, Szamária és Gáza lakosai választ akarnak kapni. A földről való lemondás érzelmi problémája mellett van egy egzisztenciális probléma is. Mit tegyünk az iskolába járó gyerekekért? Hiányoznak a válaszaink.”

Joszi Szarid, az akkori környezetvédelmi miniszter arra figyelmeztetett, hogy ha a kormány nem tudja, hogyan védje meg a megállapodást, „nem sok önkéntes fog találni annak védelmére”.

Szarid aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a közvéleményben azt a benyomást keltik, hogy a megállapodás problémás.

• Megjegyezte, hogy „a problémák problémája a közvéleményért folytatott harc”.

Haim Ramon egészségügyi miniszter a Gázai övezet azonnali evakuálását javasolta – ezt a lépést Ariel Sharon 12 évvel később, a 2005-ös elszakadáson keresztül tette meg.

• „Ha Gáza szívében vannak olyan telepek… 30 emberrel… akiknek megvédése sokat követel meg, akkor bátran fontolóra kell vennünk, mit kezdjünk ezekkel a telepekkel”.
• ,,Nincs problémánk Gázával kapcsolatban. Abban abszolút konszenzus van, hogy nem kell Gázában lennünk… teljes támogatás, beleértve a telepek eltávolítására is. Ami visszatart minket attól, hogy elhagyjuk Gázát, szinte teljes mértékben, az ott lévő telepek… Ha nem lennének ott telepek, de facto kiszabadulnánk az egész Gáza-ügyből, mert nincs szükségünk Gázára.”

Ramon felvetette a véleménynyilvánítás szabadságának kérdését az egyezmény ellenzői kapcsán. Ragaszkodott ahhoz, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy „nemcsak jogukban áll tüntetni és minden törvényes intézkedést megtenni, hanem azt is, hogy a kormány garantálni fogja ezt a jogot”.

• Rabin: „Nem kell túlzásba esni.” Ramon: „Azt javaslom, vigyük túlzásba, mert ez harc a demokráciáért, és egy demokráciában engedni kell, hogy a polgárok legitim eszközökkel demonstráljanak, és a rezsimnek meg kell engednie ezt.”
• Rabin ragaszkodott hozzá: „De nem a szüntelen zaklatást. A probléma ott van, hogy mik a törvényes eszközök.”

Rabin zárásul: ,,A problémák kemények lesznek, és azt kell mondanom, az autonómia bármely formája nehezebb lesz, mint ma. Mert ma teljes kontrollod van, míg partnerségben vagy, amikor autonómia van. A próba a partnerség lesz. Nem javaslom ennek leplezését.” Hozzátette: „Mindennek ellenére úgy gondolom, hogy ezt az utat kell választanunk.”

Forrás: Haaretz