ujkelet.live
Golda Meir volt miniszterelnök készen állt egy palesztin állam létrehozására Júdea és Szamáriában, három évvel azután, hogy Izrael felszabadította a területet az 1967-es hatnapos háborúban – derül ki az Izraeli Állami Levéltár által júliusban közzétett dokumentumból, melyről a Haaretz hírportál számolt be.
A Meirt és a kormány minisztereit is magában foglaló, szigorúan titkosított megbeszélés jegyzőkönyvét tartalmazó dokumentum szerint a miniszterelnök kijelentette: „Az elmém nyitott rá. Készen állok meghallgatni, hogy van-e egy kis remény egy független arab állam létrehozására Szamáriában és Júdeában, és talán Gázában is… Ha Palesztinának nevezik, hát legyen. Mit érdekel engem?”
Izrael negyedik miniszterelnöke, Meir úgy vonult be a történelembe, mint aki elutasította azt az elképzelést, hogy egyáltalán létezik palesztin nép. „Nincsenek palesztinok, arabok vannak” – mondta több alkalommal. „Mindannyian palesztinok vagyunk” – tette hozzá dacosan.
Az állami archívum által kiadott dokumentumból most kiderült, hogy 1970-ben Meir egy „szigorúan titkos” megbeszélésen beleegyezett abba, hogy fontolóra veszi egy palesztin állam gondolatát.
A megbeszélésre 1970. október 9-én mint „politikai konzultáció” került sor, amelyen Mose Dajan védelmi miniszter, Jigál Allon oktatási és kulturális miniszter, Slomo Hillel rendőrminiszter és Jiszráel Galili tárca nélküli miniszter, Pinchasz Szapir pénzügyminiszter és Jáákov Simson Sapira igazságügyi miniszter vett részt.
„Van még egy dolog: a területek arabjainak függetlensége” – mondta Meir a palesztin állam kérdéséről szóló vitát megnyitva.
A kérdést „meglehetősen nagy horderejűnek” határozta meg, és kifejtette: „A júdeai és szamáriai araboknak végül meg kell adni az önrendelkezés lehetőségét, ha és amikor erre vágyunk… vagyis lesz egy másik állam”.
Meir még az új állam nevéről is beszélt, ha létrejönne. „A háború utáni első naptól kezdve azt mondom, hogy a probléma az, hogy mi lesz a második állam neve… Ez olyan érdekes számomra, mint a tavalyi hó, vagy a 2000 évvel ezelőtt hullott hó.”
Meir számára több lehetőség is volt egy palesztin állam létrehozására: „Akár független államként, amely konföderációs kapcsolatban áll Izraellel vagy Izraellel és Jordániával együtt, vagy ha akarják, akár egyedül Jordániával, egy békeszerződés részeként” – mondta.
A független palesztin állam egy másik lehetősége is terítékre került. „Megértem, hogy egy másik független arab állam Szodoma ágyába helyez bennünket [lehetetlen helyzetbe], de egy napon el kell majd törni ezt az ágyat, és ki kell kelni belőle” – mondta.
A jegyzőkönyvből kitűnik, hogy Meirt ez zavarta. „És mit tegyek, ha biztos vagyok abban, hogy ha három állam van, akkor az arabok célja az lesz, hogy csak egy – és legfeljebb kettő – legyen Jordánia és Palesztina, és Izrael eltűnik a térképről” figyelmeztetett. ,,Soha nem hallottam senkit közülünk, hogy egy független palesztin-arab állam mellett beszélt volna” – mondta a minisztereknek.
A rendkívül titkos megbeszélésre a történelem egy jelentős pontján került sor, röviddel azután, hogy harcok törtek ki a jordán hadsereg és a palesztin militáns szervezetek között, mely Fekete Szeptember néven vált ismertté. Az Izrael ellen Jordánia területéről terrortámadásokat végrehajtó palesztin csoportok közül sokan a jordán monarchia leverésére és egy palesztin állam létrehozására törekedtek. Husszein királynak végül sikerült kiűznie őket országából. Ez arra késztette a Palesztina Felszabadítási Szervezetet (PFSZ), hogy később kvázi államot hozott létre az államban („Fatah föld”) Libanonban, ami a libanoni polgárháború és az első libanoni háború egyik oka volt.
Abban a pillanatban, amikor a palesztinokat súlyos csapás érte, Meir összehívta ezt a szokatlan találkozót. „Ha [Jasszer] Arafat Jordánia miniszterelnöke lesz, tárgyalni fogunk vele. Arafattal mint egy terrorszervezet feje – nem. De ha megtörténik, hogy miniszterelnök lesz, és palesztinként képviseli az országot – mehet” – mondta Meir.
„Véleményem szerint a lényeg az, hogy végül mi mit akarunk. Ugyanazt gondoljuk, vagy nézeteltéréseink vannak – ezt tisztáznunk kell” – mondta a résztvevőknek. „Ami azt illeti, az elmém nyitott rá. Közvetlenül a hatnapos háború után lezárták ezt, de én kész vagyok kinyitni, és meghallgatni, van-e egy csipetnyi remény egy független arab államhoz Szamáriában és Júdeában, és talán Gázában. Nos, és hogy konföderatív vagy szövetségi – nem érdekel, melyik koncepción fog alapulni” – mondta.
A vita ezután a részletekre terelődött. Meir pozitívan értékelte Izrael függetlenségi háborújában elért eredményeit, beleértve az arab városok meghódítását, amelyeket a palesztinok követelhettek volna egy jövőbeli állam részeként.
„Miért kevésbé palesztin Jaffa, mint bármely más hely számukra? És ez az ő országukban volt. Nekik adták? Készen állok menni és imádkozni, és hálát adni Istennek, hogy 1948-ban háborút hirdettek. Hogy éltünk volna ezzel, nem tudom. De végül nem mi kezdtük a háborút” – mondta.
Arra a kérdésre, hogy Jeruzsálemet a palesztin állam fővárosának tekintik-e, abszolút tagadóan válaszolt: „Természetesen nem Jeruzsálemre”.
Allon, a Palmach egykori parancsnoka igyekezett lecsillapítani a dolgokat. „Javaslom, hogy adjunk ki egy Balfour-nyilatkozatot” – mondta, utalva az 1917-es brit nyilatkozatra, amely megnyitotta az utat a zsidó állam létrehozása előtt Izrael földjén. „A munkában résztvevők feltárhatják ezt a lehetőséget. … Nem javaslom a palesztin állam bátorítását. De hosszú távon egy békeszerződésben nyitva hagynám a lehetőségeinket.”
Allon a palesztin nép létezését tagadó Meir által nyilvánosan előadott állásponttal ellentétesre helyezkedett. „Az ötlet nem függ sem az én beleegyezésemtől, sem Golda Meir beleegyezésétől. Ha palesztinnak tekintik magukat, ezerszer elmondhatjuk, hogy nem palesztinok, de ettől függetlenül azok lesznek” – mondta.
Kollégája, Galili azt mondta: ,,Erről a kérdésről beszélni nagyon komoly dolog, még fogalmi szinten is.”
„Hosszú ideje – és mostanában még jobban, mint valaha – úgy érezem, hogy az úgynevezett ‘palesztin probléma’ morálisan és politikailag kezdi zavarni népünk legjavát, beleértve a parancsnokokat, a tábornokokat és mindazokat, akik az Izraeli Védelmi Erőket alkotják. … Ez azt mutatja, hogy a probléma … nem valami kívülről beültetett, hanem van valami alapja, vagyis nem mesterséges dolog. Úgy érzem, egy palesztin-izraeli fesztivál kezdődött ebben a kérdésben” – mondta Galili.
Később hozzátette: „A palesztin nemzet fogalmaival és az arab definícióként való azonosítással nem lehet flörtölni. Ha uralkodsz rajtuk, és státuszt, tudatosságot, iskoláztatást és oktatást adsz nekik, akkor kezdenek önfenntartó, élő szervezetté válni. … Végül önálló egzisztenciát és önrendelkezési jogot adsz nekik.”
Galili ezután azt mondta: „Nem határozom meg egy arab államnak a nevét, de meg kell testesítenie egy megoldást arra, amit az arabok Palesztinának hívnak. Ha engem kérdeznek, szeretném, ha a Palesztina név meghalna” – tette hozzá. ,,Az a baj, hogy évek óta megvan”.
A megbeszélésre Jom Kippur estéjén került sor, és akkor ért véget, amikor a kabinet tagjai engedélyt kértek, hogy visszatérhessenek otthonaikba. Az ünnep után tervezett további megbeszélés jegyzőkönyvét az állami levéltár még nem adta ki.
