Szmotrich nem gondolta, hogy felszólítását Huwara eltörlésére katonai parancsnak tekinthetik

2023-03-09

Screenshot_20221024-061210 — Becalel Szmotrich, a Vallásos Cionizmus Párt elnöke fotó: képernyő fotó

ujkelet.live

Becalel Szmotrich pénzügyminiszter szerdán bocsánatot kért, amiért Huwara palesztin falu „eltörlésére” szólított, azt állítva, hogy nem gondolta, kijelentését, mely az izraeli légierő több tucat pilótájának heves tiltakozásához vezetett, katonai parancsként értelmezik.

Előzmény Február 26-án a 49 éves Abdel Fattah Huszein Karousa palesztin terrorista lövéseket adott le a 21 éves Hallel Janiv és a 19 éves Jagel Janiv autójára, miközben áthajtottak a közeli Huwara palesztin falun keresztül, halálosan megsebesítve őket.

Reagálva az órákkal korábbi terrortámadásra, telepesek százai vonultak be maszkot viselve a faluba, és a helyszínen lázongani kezdtek. Több mint 100 járművet gyújtottak fel, több tucat ház pedig teljesen leégett. Egy palesztin tisztázatlan körülmények között életét vesztette.
Szmotrich: Három nappal később Szmotrichot, aki a The Marker üzleti napilap által szervezett pénzügyi konferencián vett részt, megkérdezték, miért „lájkolta” a zavargások napja a szamáriai regionális tanács alpolgármesterének, Davidi Ben Zionnak a tweetjét, ami Huwara palesztin falu eltörlésére szólított a pogrom előtt.
„Mert szerintem Huwara falut el kell törölni. Szerintem ezt Izrael Államnak kellene megtennie” – válaszolta Szmotrich.
Hozzátette: „Isten ments”, hogy ezt a polgárok végezzék, elítélve a tombolást, és azt mondta, „nem szabad belerángatni minket az anarchiába, amelyben a civilek a saját kezükbe veszik a törvényt”.
Szmotrich később panaszkodott, hogy a média ,,eltorzította” szavait.
,,A félreértések elkerülése végett, szavaimmal nem Huwara falu eltörlésére gondoltam, hanem csak arra, hogy célzottan fellépjenek a terroristák és a terrorizmus támogatói ellen, és súlyos árat követeljenek tőlük a környék lakói biztonságának helyreállításért.”
Szombat este Szmotrich azt nyilatkozta a 12-es csatornának, hogy „szóválasztása rossz volt, de a szándéka nagyon világos” – hogy az izraeli biztonsági erőknek támadó állást kell felvenniük a terrorellenes háborúban.
„Ez egy nyelvbotlás volt az érzelmek viharában” – mondta, annak ellenére, hogy a vihart kavart megjegyzése három nappal a halálos terrortámadás és a telepesek bosszútamadása után hangzott el.
„Magától értetődik”, hogy nem állt szándékában semmiféle erőszakra szólítani – állította Szmotrich.
Azt mondta, hogy a tombolás „nagyon súlyos nacionalista bűncselekmény, de nem terror”.
Később szombat este Szmotrich Twitter-üzenetben válaszolt Tom Nides amerikai nagykövet vele kapcsolatos állítólagos megjegyzésére:
„Nem haragszom, és meg vagyok győződve arról, hogy nem a megölésemre akart felbujtani azzal, hogy ki kell dobni a gépből, ahogy én sem ártatlanok bántására gondoltam, amikor azt mondtam, hogy Huwarát el kell törölni. Az emberek néha olyan erős kifejezéseket használnak, amelyeket nem szó szerint értenek, hogy nyers üzenetet közvetítsenek. Mindenkivel előfordul.”

Az USA elítélte Szmotrich “visszataszító, undorító” felhívását, hogy Izrael törölje el Huwarát

A nyílt levél

,,Van egy barátom, magas rangú tartalékos pilóta a légierőnél, aki közvetítette felém az érzést, amit kijelentésem váltott ki repülőtársaiban Hallel és Jagel szörnyű meggyilkolása után, és hogy ez hogyan járult hozzá a pilóták tiltakozásához” – írta Szmotrich.

„Eltartott egy ideig, amíg megértettem, mi a kapcsolat, és mit akar tőlem. Elmagyarázta nekem, hogy néhány pilóta a kijelentésemet a légierőhöz intézett felszólításnak tekintette, hogy ‘törölje el’ a falut és annak lakóit a levegőből. Egy vezető miniszter és a politikai és védelmi kabinet tagjának ilyen szándéka, valamint az az értelmezés, hogy az igazságszolgáltatási reform előmozdítása korlátlan hatalommal ruházza fel a választott kormányt, valóban nyugtalanította őket, hiszen véleményük szerint ez a jövőben egy ilyen nyilvánvalóan törvénytelen parancs kiadásához vezethet a légierőnek, és ebben természetesen nem hajlandók részt venni.”

Szmotrich elmondta, hogy barátja elmagyarázta neki, hogy ez a félelem hozzájárult ahhoz, hogy több tucat tartalékos pilóta megtagadja a gyakorlaton való megjelenést.

,,E barátom szerint, akiben száz százalékig megbízom, ez nem valami cinikus kampány a pilóták részéről a reformmal szembeni ellenállás részeként, hanem egy mély és valódi aggodalom, ami arra késztette őket, amit tettek.”

,,És az igazság az, hogy nagyon meg vagyok döbbenve. Amikor az izraeli média baloldali elemei vihart kavartak kijelentéseimből, nem tulajdonítottam neki semmi jelentőséget. Ezt a jobboldali kormány és ellenem irányuló hamis és elfogult kampányuk folytatásának tekintettem. Évek óta élek ezzel a hamis démonizálással, amit ellenem folytatnak, és nem engedem, hogy ez befolyásoljon. Amikor a tengerentúli politikai és média szereplők felhasználták kijelentésemet, és olyan szándékokat tulajdonítottak neki, amelyek soha nem voltak mögötte, hogy támadjanak engem és a kormányt, hasonlóképpen a képmutatásnak és a rágalomhadjárat folytatásának tulajdonítottam, amiben évek óta élek. “

„Azt feltételeztem, hogy ha valaki képes nekem tulajdonítani egy nők és gyerekek válogatás nélküli meggyilkolására való felhívást, az csak rögeszméjéből fakad, vagy, hogy ő maga sem hiszi el igazán, és szándékosan teszi csak azért, hogy ártson nekem.”

,,De ha jó, intelligens, komoly és elkötelezett emberekről van szó, akik életük legszebb éveit Izrael biztonságának szentelik, és amikor hallom, hogy ilyen komoly emberek ilyen szörnyű szándékokat tulajdonítanak nekem teljes komolysággal, már nem tudom mások hibáztatásával vigasztalni magam. Kénytelen vagyok számot vetni azzal, amit tettem.”

,,I-tenemre, egy ilyen őrült gondolat meg sem fordult a fejemben, még a másodperc törtrészére sem. Egyszerűen nincs benne a lexikonomban. Amikor először feltámadt a megjegyzéseimet övező vihar, azon töprengtem, milyen messzire tudnak elmenni, hogy kritizáljanak és támadjanak. Azt hittem, a legmesszebb, amire elmehetnek az az értelmezés, hogy az út két oldalán lévő falvak házait lerombolják, hogy megakadályozzák a terrortámadások folytatását azon az úton, amelyet telepesek, férfiak, nők és gyerekek ezrei használnak.”

,,Egészen a ma reggeli beszélgetésig nem igazán tudtam elképzelni, hogy bárki is komolyan úgy értheti a szavaimat, mint nők és gyerekek válogatás nélküli meggyilkolását a faluban.”

,,Ekkor esett le a tantusz. Azok a pilóták, akiknek a kezükben egy hatalmas tűzerővel rendelkező fegyver van, például egy vadászgép, folyamatosan küzdenek ezzel a feszültséggel. Tanulmányozzák, beszélnek róla és megélik napról napra, óráról órára. Minden alkalommal, amikor felveszik a repülőruhát, felszállnak a gépre és akcióba lépnek ellenséges területen, közvetlenül mielőtt megnyomják a gombot és elengedik a bombát, az igazságos, erkölcsös és kritikus cél közötti dilemmát élik meg az ország biztonsága érdekében, amely küldte őket, és az esetleges járulékos károkat.”

„A szakmai jogi nyelvben ‘arányosságnak’ nevezik, a való életben ez a szó élet és halál formáját ölti. Ez egy olyan dilemma, amelyet igazán csak az érthet meg, aki ember életek óriási felelősségét tartja a kezében, és egy gombnyomással sorsot kovácsol.”

„Mint olyan ember, aki nem teljesített harci szolgálatot, csak elméleti síkon ismerem ezt a feszültséget… Csak elképzelni tudom, milyen ez a feszültség a valóságban – levegőből, tengerből vagy szárazföldről -, amikor egy hatalmas fegyvert tartasz a kezedben, például vadászgépet, tankot vagy más hadigépezetet.”

„Amennyire én, aki egy bizonyos világnézetben élek, és egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogy szavaimból az jön le, hogy Huwarát minden lakójával együtt el kell törölni, figyelembe kell vennem, hogy a kijelentéseimet hogyan fogadhatják az olyan emberek, mint a hős pilótáink, akik nem ismernek, és akik számára ezek a fogalmak nem elméletiek, akik nem csupán szavaknak tekintik őket, amelyek az éles válasz követelésének üzenetét hivatottak közvetíteni, hanem valaminek a való világból vettnek, valaminek, ami az életük része, és nagyon érzékeny, amivel napról napra, óráról órára foglalkoznak”.

,,Tehát miután kudarcot vallottam ebben a felelősségben – és higyjétek el, még mindig megráz a gondolat, hogy így is lehetett érteni –, fontos, hogy először bocsánatot kérjek az Izraeli Védelmi Erőktől és parancsnokaitól, különösen a légierőnél, ha szerepet játszottam az izraeli hadsereg, mint a nép hadserege és a megválasztott politikai réteg közötti bizalom megtörésében”.