Nagy Timi/ujkelet.live
A nyolcnapos ünnep egy nem hivatalos hízókúra. Idén a bemelegítés október végén kezdődött. Először csak visszafogott kóstolgatás volt, majd haladva előre na meg a kínálat bővülésével, a héten érte el a tetőfokát.
Hiszen hanukakor, a fánk olyan lesz mint a taco. Egyet rendelni tilos, csak párosszámban lehet gondolkodni. Normál esetben, a munkába menet az ember bedob egy kávét. Hanukakor ha kell ha nem, bedob hozzá legalább két fánkot. Normál esetben tankoláskor legfeljebb egy kávé jöhet szóba, najó esetleg valami chips, hanukakor a fánkok is megjelennek a számlán. Röviden összefoglalva, hanukakor bárhol is forduljunk meg Izraelben, a fánkevést nem lehet megúszni. Reggel, délben este fánkok be, kilók föl. Ez az élet rendje.
Hirtelen ötlettől vezérelve azt javasoltam nálam kétszer idősebb barátnőimnek – Zahava, Rachel, Miri, Eszter és Jáel -, hogy a csütörtöki kávézós “parlament” helyszínét helyezzük át hozzám. A menü: fánk ipari mennyiségben, hozzá Bombardino. (A menüt leegyeztettem, szerencsére cukorbeteg nincs a társaságban.)
Az idős hölgyek tűpontosan, egyszerre érkeztek. A lakás gyors szemrevételezése után – kicsi, ezen kívül semmi említésre méltó – befészkelték magukat a konyhába. Ugyanis sikerült sokkot okoznom nekik. Azt hitték, hogy kész (bolti?) fánkkal fogom vendégül látni őket. Aztán megpillantották a kelés alatt álló, kiszaggatásra váró fánkokat a tűzhely mellett.
⁃ Miért nincsenek még kisütve? – kérdezte Zahava.
⁃ Azért, mert ezt a családi recept alapján készített fánkot csak frissen fogyasztva érdemes enni.
⁃ Mire vársz? – érdeklődött Miri.
⁃ Először is, kitöltöm nektek a Bombardinót, addig felmelegszik az olaj, és indulhat a sütés.
⁃ Milyen tészta ez? – kérdezte Eszter.
⁃ Élesztős.
⁃ Élesztős???? – reagált döbbenten Zahava.
⁃ Igen, nagyon finom lesz, meglátjátok, bevált recept.
⁃ Ilyet ugyan még nem készítettem, de szerintem ez a tészta nem jó még – jegyezte meg Zahava, társai pedig egyetértően bólogattak.
⁃ Nem most kezdtem, egy kis bizalmat kérek. A dédnagyanyám anno egy egyszerű kis teknőben keverte ki ezt a tésztát, és a nagy városokból mind csodájára jártak – mondtam, talán füllentve egy kicsit.
⁃ Lekváros lesz? – kérdezte Rachel.
⁃ Nem, ez négerfánk lesz.
⁃ Micsoda??? – kérdezték kórusban.
⁃ A frissen kisült fánkokat megforgatom porcukros kakaóban.
*Nem tudom, mennyire illik négerfánknak nevezni, a négerfánkot. Amennyire tudom, négercsók sincs már. A megnevezéssel nem áll szándékomban senkit sem megsérteni.
Ekkor felajánlottam barátnőimnek, hogy az italaikkal fáradjanak be a szalonba, és helyezzék kényelmbe magukat.
⁃ Nem, nem, itt maradunk. Hát nem tudod, hogy a konyhában zajlanak a legjobb beszélgetések? Remélem hallottál már Golda Meir konyha kabinetjéről – jegyezte meg Zahava.
⁃ Persze, hogyne, csak gondoltam, a szalonba kényelmesebb.
⁃ Te vagy a friss hús a csapatban, mi már túl jól ismerjük egymást, nem sok újat tudunk mondani egymásnak – mondta Miri.
⁃ Miközben sütögetsz, mi pedig élvezzük ezt a bombavalamit, mesélj nekünk, szórakoztass minket – javasolta Rachel.
⁃ A mai partynkra való készülődés közben eszembe jutott az egyik kedvenc idézetem, azon kevesek közé tartozik, amelyeket héberül és magyarul is fejből tudok. Salamontól származik, igaz, nem ehhez az ünnephez kapcsolódik:
,,1)Mindennek megvan a kora, és ideje van minden dolognak az ég alatt.
2)Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje van az ültetésnek és ideje az ültetés kiszakításának.
3)Ideje van a megölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a lebontásnak és ideje az építésnek.
4)Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje van a gyásztartásnak és ideje a tánczolásnak.
5)Ideje van a kövek eldobásának és ideje a kövek fölhalmozásának; ideje van az ölelésnek és ideje az öleléstől való távolodásnak.
6)Ideje van a keresésnek és ideje az elvesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
7) Ideje van a megszaggatásnak és ideje az összevarrásnak; ideje van a hallgatásnak és ideje a beszélésnek.
8)Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje van a háborúnak és ideje a békének.” (Kohelet – Prédikátor: 3. Ideje van a születésnek)
Mire befejeztem az idézetet, kisült az első adag fánk. Hagytam kicsit lecsepegni az olajat, aztán megforgattam a kakaóban. Mielőtt felszolgáltam barátnőimnek, megkóstoltam egyet, tudják, minőségellenőrzés céljából. A fánk átment a vizsgámon, megkönnyebbülten tettem a hölgyek elé.
⁃ Folytasd, de közben járjon a kezed is – jegyezte meg Zahava.
⁃ Ahogy az az ünnepi étkezéseknél szokás, jelen esetben a fánkozás és latkeszezés beindított egy emlékezési folyamatot. Minden évben valami, már-már elfeledett sztori jut eszembe a semmiből. Idén két emlékem volt. Az egyik, nem is tudom hogyan jellemezzem…
⁃ Szimplán meséld el őket – vágott közbe Miri.
⁃ Jó, egy pillanat, itt a következő kör fánk. Szóval, több mint tíz évvel ezelőtt, egyik ismerősömmel Budapesten a Nyugati tér környékén sétálgattunk, és belefutottunk egy hanukai gyertyagyújtásba. Hangsúlyozom, nem volt tervbe véve, de ha már ott voltunk, csatlakoztunk. A Chabad szervezte, és bár mára igazi tömeges eseménnyé nőtte ki magát, akkor alig voltunk két tucatnyian. Az ünneplőktől kicsit távolabb, két rendőr között egy acélbetétes bakancsos, fekete ruhás férfi állt hátát kihúzva, fejét előre szegezve. Kezében a szélsőjobboldal egykor és napjainkban használt zászlaja. Az üzenet mindenki számára világos volt. Az ismerősöm, egy soá túlélő – emléke legyen áldott – fogta magát és odament a férfihoz. Megállt vele szembe, belenyúlt a zsebébe és elővett egy kippát – szekuláris volt, de mindig volt nála kippa – amit aztán a fejére tett. Farkasszemet néztek. A zászlós pislogott először. Ezt követően az ismerősöm bólintott és beállt táncolni. Borzasztóan jól érezte magát. Azokban a percekben, biztos vagyok benne, hogy ő volt a világ legboldogabb és legéletteltelibb ember a vilàgon. Leírhatatlan pillanatok voltak. Nu, kisült mégegy adag. Az utolsó előtti, parancsoljatok.
⁃ Halljuk a másik emlékedet – adta ki a parancsot Zahava.
⁃ A második emlék kollégista koromból való. Nagyjából nyolcvanan laktunk együtt, hatfős szobákban, fiúk lányok külön szárnyban. A koli vezetőjével, aki egy ötvenes éveiben járó nő volt, borzalmas viszonyt ápoltunk. Mindenkivel kötekedett – a 16 fiúval elnézőbb volt, mint velünk lányokkal -, semmi sem volt jó neki. És imádott beszélni. Volt egy hangosbemondó, amit rendszeresen használt, minimum 15 perces beszédekkel idegelve a diákságot. Nu, itt az utolsó adag. Hol is tartottam? Ja igen, Minden évben a téli ünnepi időszakban, kifüggesztett egy plakátot rajta rajzolt ajándék dobozokkal, amikbe bele lehetett írni, milyen eszközökkel lehetne gazdagítani az intézmény felszereltségét. Egyik nap, látjuk, hogy a magnó, melegszendvics illetve mikrohullámú sütő mellett egy új kívánság is szerepel: új koli vezető.
A barátnőim ezen jót nevettek.
⁃ Engem érdekelne, hogy valóra vált-e a kívánság – mondta Jáel, aki egész eddig meg se szólalt.
⁃ Egy évvel azután, hogy végeztem leváltották. Egyébként hatalmas cirkusz lett ebből a kívánságból, Colombo megirigyelte volna, olyan nyomozást indított. Még grafológust is akart hivatni, de elmagyarázták neki, hogy kiskorúaktól nem követelhet írásmintát. Őrült egy nőszemély volt… Na ne. Ez most komoly? Megettétek az összes fánkot? És nekem nem hagytatok? Mondjuk, én megmondtam, hogy bevált recept. Egészségetekre.
⁃ A bombás italod és a fánk is remek volt. Kiérdemelted, hogy jövőre a hanuka csütörtököt ismét nálad töltjük – döntötte el Zahava.
⁃ Mivel csak egy fànkot ettél, ami elfogadhatatlan, most lejössz velünk a boltba, és eszel legalább hármat, azzal meg lesz a négy vacsorára. Nincs vita – közölte Miri.
Mint ahogy azt elején is mondtam: Fánkok be, kilók föl.
Sábát Sálom és Chag Szameach!
*A Tel Avivban beszélik az Új Kelet Live heti rovata, tartalma félig-meddig fiktív avagy teljesen fiktív.
További részek: link
