ujkelet.live
Naftali Bennett Izrael 13. miniszterelnöke vasárnap vendég esszét jelentetett meg a New York Times-ban:
,,Másfél éve nehéz döntést hoztam: elszakadok politikai bázisomtól, és olyan emberekkel alakítok kormányt, akikkel legmerészebb álmaimban sem tudtam volna együtt dolgozni.
Izrael legsötétebb pillanatainak egyikében volt, polarizált és bénult volt: négy választási forduló két év alatt, hatalmas zavargások az arab és vegyes városokban, valamint izraeli zsidók és izraeli arabok meggyilkolása, plusz több száz sérült. A Hamász palesztin terrorszervezet éppen az óvárosi zászlós felvonulás után lőtt rakétákat Jeruzsálemre.
Rekordközeli munkanélküliség és példátlan költségvetési hiány volt. Három éve nem fogadtunk el költségvetést. Benjamin Netanjahunak nem sikerült kormányt alakítania, és már csak néhány napra voltunk a választások újabb fordulójától és a teljes káosztól.
Élénken emlékszem arra a pillanatra, egy szombat reggelre, amikor meghoztam a döntést. Megkértem a négy gyermekemet, hogy csatlakozzanak feleségemhez, Gilathoz és hozzám a konyhába. Azt mondtam a családomnak: „Az abbátok [apa] készül megkísérelni valamit, és fogalmam sincs, hogy sikerül-e. Sokan – köztük barátok is – sok rosszat mondanak majd az abbátokról. Szóval szeretném, ha tudnátok, hogy ezt Izrael érdekében teszem.”
Az ellenzék könyörtelen propagandakampánya a közösségi és hagyományos médián keresztül megpróbált megtörni engem és pártomat, a Jaminát. A nyomás működött. Néhány nappal a kritikus szavazás előtt a pártom egyik tagja átállt. Ennek eredményeként az új kormány megalakításához szükséges minimumra csökkentünk.
2021 június 13-án a Kneszet 60 támogató 59 ellenszavazattal és egy tartózkodás mellett megszavazta az új kormány létrehozását. Abban a pillanatban én lettem Izrael történetének legkülönfélébb kormányának miniszterelnöke. Jobb és bal, vallásos és világi, zsidók és arabok, mind együtt dolgozva.
Elfogadtunk egy reformokat tartalmazó költségvetést, izraeliek százezreit vezettük vissza dolgozni, és közel nullára csökkentettük a hiányt. Az elmúlt évtizedek legcsendesebb évét hoztuk el a Gázai övezethez közeli, rakétáktól sújtott déli közösségeknek. Megakadályoztunk egy veszélyes nukleáris megállapodást Iránnal, amely számításaink szerint több mint 200 milliárd dollárt öntött volna a terrorista rezsim kasszájába, miközben alig korlátozta volna nukleáris dúsítási képességeit. Ezt úgy értük el, hogy megőriztük az erős kétpárti támogatást az Egyesült Államokban. És mi lettünk az első nemzet, mely kiosztották a harmadik Covid emlékeztető oltást, ezzel megnyitva az utat a világ többi részének.
Hogyan csináltuk?
Felállítottam a 70/70 szabályt.
Az izraeliek körülbelül 70 százaléka egyetért a kérdések 70 százalékában. Mindannyian egyetértünk abban, hogy jobb vonatokra és utakra, jobb oktatásra, nagyobb biztonságra és alacsonyabb megélhetési költségekre van szükségünk. Nem értünk azonban egyet az izraeli-palesztin konfliktussal, a vallással és állammal, valamint jogrendszerünk kívánt jellegével kapcsolatos kérdésekben.
Tehát a kormányom arra összpontosított, hogy a 70 százalékot teljesítse, ahelyett, hogy azokon a kérdéseken vitatkozik folyton, amelyekben nem értünk egyet. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy ez a kormány nem fog ragaszkodni Izrael szuverenitásához a területek tekintetében, és nem is adja át azokat a palesztinoknak. Hasonlóképpen úgy döntöttünk, hogy semmilyen vitatott vallási vagy jogi kérdésben nem fogunk törvényt alkotni.
Amikor semlegesíted a politikailag legérzékenyebb kérdéseket, a bal- és jobboldali miniszterek tisztességes embereknek látják egymást, akik Izrael javára dolgoznak, nem pedig démonoknak, ahogy egymást neveztük.
Jóakaratú kormánynak neveztük magunkat. Bebizonyítottuk magunknak és a koalíciónkon kívülieknek, hogy a gyökeresen eltérő politikai véleményű emberek hihetetlenül jól tudnak együtt dolgozni. A világ polarizáltabb, mint valaha. Az általunk bemutatott modell az együttműködés és az egység volt. Arról, hogy nemzeted javára túllépj törzseden.
Vegyük Manszúr Abbászt, az arab Ra’am párt vezetőjét. A kormányalakításunk előtti hetekben találkoztam vele először.
Netanjahu úr titokban találkozott Abbász úrral, amikor koalíciót próbált létrehozni. Mielőtt megismerkedtem Abbász úrral, negatív véleményem volt róla. Azt hittem, támogatja a terrorizmust. Sokaktól hallottam, hogy ez nem igaz. Azt mondták nekem, hogy őszintén próbál egy pragmatikus modellt létrehozni az izraeli arabok számára.
Felhívtam és meghívtam egy találkozóra.
,,Melyik titkos lakásban találkozzunk? – kérdezte tőlem Abbász úr. Megszokta, hogy titokban ülésezik az emberekkel, mivel nem akarták, hogy beszélgetésük kiderüljön.
„Nyíltan fogunk találkozni a Kneszet-irodámban” – válaszoltam. ,,Nem vagy másodrendű. Nem szégyellem, hogy találkozunk.”
Egy nagyjából velem egykorú bátor vezetőre leltem, akiről kiderült, hogy egyfajta mensch. Mindketten hívő emberek vagyunk, és gyorsan megegyeztünk abban, hogy bármilyen teológiai nézeteltérés is legyen a judaizmus és az iszlám között, hagyjuk, hogy Isten kezelje azokat. Itt és most együtt fogunk dolgozni, hogy jobb oktatást, jobb munkahelyeket és biztonságosabb utcákat biztosítsunk az izraeliek és az arabok számára.
Egy évnyi haladás után kormányom összeomlott a nyilvános tiltakozások és a közösségi hálózatok folyamatos nyomása közepette. Azokat az arab parlamenti képviselőket, akik csatlakoztak a koalíciómhoz, hogy javítsák az izraeli arabok társadalmi-gazdasági jövőjét, hazaárulónak nevezték szülővárosaikban, ahogy a Jamina tagjait is a közösségeikben.
Szervezett csoportok sátrakat állítottak fel a Kneszet ezen tagjainak otthonától mindössze néhány méterre, és hónapokig könyörtelenül zaklatták családjukat, a terror szerelmeseinek nevezve őket. Az egyik párttagom arról számolt be, hogy a férje állása veszélyben van, és a gyerekeit megfenyegették az iskolában.
Ezzel egy időben Izrael palesztin terrortámadások sorozatát szenvedte el Tel-Avivban és más nagyvárosokban, mintegy 20 ember életét követelve. Az ellenzék azt állította, hogy ez annak a következménye, hogy a kormány kezét megkötötte a Ra’am arab párt. Ez nem igaz, tekintve, hogy több mint 100 éve látunk terrortámadásokat az országban, és a kormányom a szokásosnál keményebb volt a terroristákkal szemben.
Ennek következtében a Ra’am arab párt felfüggesztette kormánytagságát. Átmenetileg kilépett a Meretz-pártból a Kneszet egy arab tagja is. A pártom néhány tagja szintén beszüntette a koalíció támogatását.
Kormányom rossz munkát végzett az Izraelben terjedő hatalmas mennyiségű félretájékoztatás és a vak szektásság ellen. Ez a kampány sikeres volt, és a kormányom a végét járta.
Izraelben most új kormány van alakulóban, és remélem, hogy vezetői megértik, hogy Izrael számára a legnagyobb kihívás az izraeli társadalom minden részének egyben tartása.
Izrael Állam a zsidó politikai entitás harmadik esete a Szentföldön. Az első és a második templom idején mindössze mintegy 80 évig tudtuk egyben tartani nemzetünket, ami után a belső megosztottság szétszakított bennünket, és végül elveszítettük függetlenségünket. Izrael immár a 75. évében jár. Ez a harmadik esélyünk, és elhatároztuk, hogy ezúttal sikerrel járunk.
Noha kormányom csak egy évig működött, úgy gondolom, hogy egyedi képet és modellt véstünk be arról, hogyan tud együttműködni egy erősen polarizált társadalom.
Ezt a gyönyörű képet, ha egyszer a szívekbe és az elmékbe vésték, nem lehet könnyen kitörölni.”
[…] Naftali Bennett volt miniszterelnök 1 millió sékel (114,5 millió Ft) összegű rágalmazási pert indított kedden egy rabbi ellen, aki hamisan azt állította, hogy Bennett szülei, Myrna és Jim nem zsidók. […]