ujkelet.live
A Földközi-tenger mintegy 860 négyzetkilométernyi területére vonatkozó és több mint tíz éve húzódó izraeli – libanoni tengeri határvita megoldására, amerikai közvetítéssel kompromisszumos megoldás közelébe jutottak az érdekelt felek. A jövedelmező tengeri gázmezők kiaknázását mindkét ország részéről lehetővé tevő és az ügyben közvetítő amerikai megbízott Amos Hochstein által továbbított írásos javaslat-tervezetet Michael Aoun libanoni elnök szombaton átvette Dorothy Shea bejrúti amerikai nagykövettől, és amelyet természetesen Izrael is megkapott az Egyesült Államoktól.
A végtelenségig húzódó tárgyalásokat különösen nehezítette, hogy Izrael és Libanon között nincs diplomáciai kapcsolat, arról nem is beszélve, hogy a szomszédos országot sújtó gazdasági – humanitárius válság az iráni Hezbollah terrorszervezet fogságába taszította a bejrúti politikai vezetést.
A küszöbön álló, egyébként sikeresnek tűnő megállapodás hírére haragra gerjedt ellenzék és vezetője, Benjamin Netanjahu azonban kijelentette, hogy a paktum – amelynek részletei még nem ismertek és nincs véglegesítve sem, közvetlenül a novemberi választások előtt és egy tranzitkormány kabinetje által nem ratifikálható, arról nem is beszélve, hogy a volt miniszterelnök szerint Jáir Lapid kormányfő megijedve a Hezbollahtól egyenes a zsidó állam határait és az adófizetőket megillető természeti kincseket dobja oda az ellenségnek a plénum illetve a nép felhatalmazása nélkül. Netanjahu a bejrúti médiában felkapott Hezbollah propagandára utalva, – amely azt állítja hogy Izrael lemond a határairól is az említett Hasszán Naszrallah vezette terrorszervezet közelmúltban történő hathatós fenyegetései nyomán, kijelentette, hogy újraválasztása esetén, és amennyiben létrejön – a Lapid kormány ezen döntését (is) megsemmisíti.
Előzmények
A gazdasági vizek gázkitermelésének megosztását szorgalmazó tárgyalások két évvel ezelőtt, amerikai közvetítéssel éledtek újra. Az előrevetített megállapodás a válságos anyagi helyzetben levő Libanon számára gazdasági mentőövet – nemkülönben a Hezbollah függőség enyhülését, Izraelnek pedig erőforrásai további fejlesztését jelenthette, ezért egyenesen történelmi áttörésnek nevezte az akkori amerikai adminisztráció, Mike Pompeo volt külügyminiszterrel az élen. Hab a tortán, hogy anno a várható megállapodás remekül passzolt volna Donald Trump, akkori elnök arab-izraeli normalizációs terveihez.
Ilymódon, a zsidó állam által felajánlott kompromisszumos megoldás kezdeti (a jelenlegihez hasonló) formátumát a Netanjahu-kormány energiaügyi minisztere, Juvál Steinitz dolgozta ki.
A politikától azóta visszavonuló Steinitz, két évvel ezelőtt kijelentette, hogy a tárgyalásokkal kapcsolatos elvárásokkal szemben “reálisaknak kell lennünk… nem béketárgyalásokról vagy normalizációról, sokkal inkább egy olyan műszaki-gazdasági probléma megoldására tett kísérletről beszélünk, amely egy évtizede megakadályozza, hogy a tengeri természeti erőforrásokat a régió lakói érdekében tovább fejlesszük.”
A libanoni politikai vezetés Izraelt nem ismeri el, a két ország közötti kapcsolatot fegyveres (háborús) konfliktusként kezeli, álláspontját a közelmúltban számos (szárazföldi) határmenti biztonsági incidenssel és különböző Hezbollah fenyegetésekkel nyomatékosítva. Bejrút következetesen ragaszkodik az ellenséges retorikához annak ellenére, hogy a két ország között 1983-ban elvileg megállapodás született a hadiállapot megszüntetéséről, az egyes országok szuverenitásának és területi integritásának kölcsönös elismeréséről.
A gazdasági válság és az olaj által megcsillanó lehetőség azonban felülírhatja az ellenséges retorikát. Miközben Aoun libanoni elnök többször is aggodalmát fejezte ki a Naszrallah vezette terrorszervezet Izrael – ellenes fenyegetései kapcsán, amelyet Jeruzsálemben tűrtek, amíg tűrtek, de Beni Gantz védelmi miniszter kijelentette, hogy türelme véges, a megállapodás létrejötte egyértelműen a bejrúti szomszéd számára mindinkább élet-halál kérdése és mi sem természetesebb, hogy az eddig Izrael megsemmisítését vizionáló Hezbollah, önfenyező propagandája mellett mellesleg az Egyesült Államok és a cionisták nagylelkűségére is számít.
Eközben Jeruzsálemben
A diplomáciai-biztonsági kabinet várhatóan csütörtökön hagyja jóvá a határmegállapodást, a kabinet miniszterei elé tárt részletek megvitatását követően. A héber médiának nyilatkozó belső források egyrészt kijelentették, hogy a létrejövő megállapodás eltér a Hezbollah által bemutatott cinikus és olcsó propagandától, másrészt a vezető tisztségviselők azt is tisztázták, hogy pozitív választ még nem továbbítottak a közvetítő Washington felé.
Továbbá, az ellenzék által felvetett jogi akadályok tisztázása is napirendre kerül, amint a miniszterelnök és Beni Gantz védelmi miniszter jóváhagyja a megállapodást, de vélhetően az egyezményt nem bocsátják szavazásra a plénum előtt – és természetesen népszavazásra sem, de a Kneszet képviselői számára elérhetővé teszik, majd a kormány fórumán hagyják jóvá.
A riport szerint a megállapodás kompromisszumot javasol a felek által felvetett érdekek között, ilymódon az Izrael partjaitól 90 km-re lévő Karis gázfúrótorony mellett, 5 km-re a libanoni Kana fog üzemelni és mivel a jövőbeli libanoni gázmező egyharmada izraeli területen helyezkedik el, ezért a megállapodás szerint Jeruzsálem arányosan részesül az ezen a területen kitermelt gázból.
Jogi és nemzetbiztonsági háttér
Netanjahu és az ombudsman által is vitatott kérdés az átmeneti kormány jogosultságát elemezte egy ilyen megállapodás aláírását illetően illetve, hogy nemzetbiztonsági értelemben véve mennyire tekinthető sürgősnek az ügylet.
Az Izraeli Védelmi Erők részéről benyújtott véleményezés hangsúlyozza a megállapodás mielőbbi aláírásának fontosságát a biztonsági eszkaláció megelőzése érdekében. Megjegyzendő, hogy Lapid korábban kijelentette, hogy a Karis fúrótoronynál a termelés akkor is elindul a napokban, ha nem lesz megállapodás, ami tovább növelné az eszkaláció lehetőségét.
A Külügyminisztérium álláspontja alapvetően megegyezik a hadsereg részéről benyújtott véleményezéssel, ezért az ombudsman jóváhagyta a megállapodás aláírását. Gali Behara-Miara főügyész pedig hangsúlyozta, mivel nem lakott települések kiürítéséről, és nem területi megállapodásról van szó – ezért nincs szükség népszavazásra vagy a Kneszet 80 képviselője által kiemelt többséggel történő jóváhagyására.
Ugyanakkor az ombudsman ragaszkodik ahhoz, hogy a kormány tájékoztassa a plénumot a megállapodásról, vagyis a dokumentumot áttekintésre két hétig a Kneszet képviselői elé terjesztik.
Végül a miniszterelnök dönti el, hogy a megállapodást – a kabinet vagy a kormány ratifikálhatja, amennyiben biztonsági kockázatra hivatkozva sürgősnek ítéli, akkor elegendő lesz a kabinet jóváhagyása. Függetlenül attól, hogy Lapid mit választ, a megállapodást a kabinet vagy a kormány kizárólag nagy többséggel fogadhatja el.
A Kan közszolgálati csatorna szombaton közétett felmérése szerint a válaszadók 46%-a támogatja a jelenlegi ideiglenes kormány döntését a vita lezárásáról, és csak 16% ellenezte. A megkérdezettek fennmaradó része bizonytalan, vagy nem rendelkezik kellő ismeretekkel a témában.
Végezetül, de nem utolsósorban.
Az igazság ott van ahol az olaj, mondta egykoron egy brit katonai vezető, legalábbis Leon Uris egyik regénye szerint. Attól függetlenül, hogy melyik kormány és hogyan írja alá – nem lévén a felek között diplomáciai kapcsolat, illetve mely miniszterelnök arathatja le a babérokat, egy dolog biztos – Libanon kénytelen lesz aláírni egy olyan paktumot egy Izrael nevű országgal, amelyet nem ismer el, ráadásul azon amerikai közvetítéssel, amely viszont Jeruzsálemet a zsidó állam fővárosaként ismeri el, és ennek a győzelemnek a fényét még a Hezbollah fake propagandája sem fogja tudni elhalványítani.
