ujkelet.live
,,Ez volt az első alkalom, hogy Németországba mentem, bár édesanyám Dortmundban született. Közvetlenül a háború előtt érkezett Izraelbe, miközben szüleit megölték a holokauszt során. Szóval Münchenbe menni nagyon különleges volt. Érezhettük, hogy a németek meg akarják mutatni a világnak, hogy Németország megváltozott”- mondta az i24 híroldal szerint Shlomit Nir Tor, aki Esther Roth-tal az izraeli küldöttség női tagja volt az 1972-es müncheni olimpián.
Nir alig volt 20 éves, és már a második olimpián vett részt.
Az izraeli delegáció 22 főből állt – sportolókból, edzőkből és játékvezetőkből. Az olimpiai falu hátsó részében kaptak szállást. Akkoriban nem kísérte őket sem izraeli sem német biztonsági személyzet.
,,Senki sem gondolta, hogy történni fog valami” – jegyezte meg Nir.
A játékok második hetében, szeptember 5-én hajnalban a palesztin Fekete Szeptember csoport nyolc terroristája lépett be a lazán őrzött olimpiai faluba, és egyenesen a Connollystrasse felé vették az irányt, ahol az izraeli delegációt elszállásolták.
Berontottak az egyik lakásba, ahol izraeliek laktak, és az egyiküket arra kényszerítették, hogy vezesse őket egy másik, izraelieknek otthont adó lakásba. Az első támadásban két izraeli életét vesztette, további kilencet túszul ejtettek.
,,Amikor reggel felébredtem, kijöttem a szobámból, és láttam, hogy a takarítónő integet nekem, és arra kért, hogy jöjjek és nézzek ki az ablakon. Nem beszélt túl jól angolul, de azt mondta: ‘terror’, így tudtam meg, hogy valami baj van” – mondta Nir.
A két izraeli sportolónő, akik nem egy épületben tartózkodtak a férfiakkal, tehetetlenül nézte a hálószobájuk ablakából az eseményeket.
A terroristák izraeli börtönökben fogva tartott 234 palesztin fogoly szabadon bocsátását követelték, cserébe az általuk fogva tartott kilenc sportoló életéért. Feszült tárgyalásokkal teli nap után a német hatóságok beleegyeztek abba, hogy hagyják, hogy a terroristák túszaikkal együtt elhagyják az országot. Miután kezdetben beleegyeztek abba, hogy helikopterrel egy közeli NATO légibázisra vigyék őket, a terroristák azt követelték, hogy a túszaikkal együtt busszal vigyék őket.
,,Izrael felajánlotta, hogy segít Németországnak a probléma megoldásában, de a németek nem akarták. Azt válaszolták, hogy egyedül is meg tudják oldani” – folytatta Nir.
A németek azt tervezték, hogy a repülőtéren lecsapnak a terroristákra, és kiszabadítják a túszokat. De a tervet rosszul építették fel, és még rosszabbul hajtották végre.
„Nagyon amatőr volt” – jellemezte évekkel később egy izraeli sportoló, akit nem ejtettek túszul.
A repülőtéri tűzharcban mind a kilenc izraeli túsz meghalt, öt terroristával és egy német rendőrrel együtt.
A tizenegy megölt izraeli sportoló: David Berger, Ze’ev Friedman, Joszef Gutfreund, Mose Weinberg, Joszef Romano, Mark Szlavin, Eliezer Halfin, Jákov Springer, Andre Spitzer, Amitzur Sapira és Kehat Shorr.
,,A másik kilenc izraelit csak így megölték. Hú. Szörnyű, szörnyű, szörnyű volt ezt hallani. Másnap 12 órakor megemlékezés volt a stadionban, ahol a megnyitó ünnepség volt” – mondta Nir.
Egy perc néma csend és néhány beszéd után folytatódott a játék.
,,Számunkra az volt a legmegrázóbb, hogy a ceremónia után a játékok úgy folytatódtak, mintha mi sem történt volna. Hogyan lehetséges ez? Nemrég veszítettük el a delegációnk 11 tagját” – folytatta. ,,Dühös voltam.”
Az életben maradt izraeli delegáció másnap 11 koporsó kíséretében hagyta el Münchent.
,,Amikor megérkeztem a repülőtérre, hogy átvegyem Joszi holttestét, akkor jöttem rá, hogy a delegáció 11 tagját megölték, a németek még csak egyet sem tudtak megmenteni” – mondta Ilana Romano, akinek súlyemelő férje, Joszef megpróbált harcba szállni a terroristákkal, amikor foglyul ejtették a túszokat, és megölték.
,,Németország 26 évesen özvegyet csinált belőlem három kisgyerekkel. Ki gondolta volna, hogy ez lesz a sorsom? Ez nem fair.”
A német rendőrség terrorelhárító parancsnoka szerint kormánya tévedett, amikor kizárta az izraeli kommandósokat a túszok kiszabadítására tett kísérletekből.
Olaf Linder hétvégén, izraeli látogatása során elmondta, hogy az Izraeli Védelmi Erők különleges erői jobban fel voltak szerelve a válság kezelésére.
„Műveleti taktikai szempontból és abból, amit az 50 évvel ezelőtt történtekről tudok, nem kétséges, hogy Izrael akkori különleges egységei sokkal jobb eredményt tudtak volna biztosítani, és megmenthették volna az izraeli túszokat” – mondta Olaf Lindner a herzlijai Reichman Egyetem éves konferenciáján a Ynet hírportál szerint.
Lindner korábban a GSG 9 német különleges műveleti egység parancsnokaként szolgált, amelyet azután hoztak létre – és annak közvetlen eredményeként –, hogy nem sikerült megmenteni az izraeli sportolókat.
Németország akkoriban megtagadta hogy Izrael különleges kommandós egységei részt vegyenek a túszul ejtett sportolók kiszabadításában, annak ellenére, hogy Németországnak nem volt saját terrorelhárító egysége.
Arra a kérdésre, hogy szerinte ma Németországban bekövetkezhet-e egy hasonló fiaskó, Lindner azt mondta, hogy ma sokkal felkészültebbek a terrorral szemben.
Lindner is részt vett a mészárlás áldozatainak emlékére rendezett állami ünnepségen, Münchenben.
50. évforduló
Az 1972-es müncheni olimpiai mészárlás 50. évfordulója alkalmából hétfőn megemlékezésre került sor Németországban Jichák Herzog izraeli elnök, Frank-Walter Steinmeier német elnök és a 11 megölt izraeli sportoló családtagjainak jelenlétében.
„A mai nap a bánat, az emlékezés és az elmélkedés napja” – mondta Steinmeier a dél-németországi, München melletti Fuerstenfeldbruck légibázison tartott ünnepségen.
Az elnök megjegyezte, hogy a német rendőrök „katasztrófális kudarcot vallottak” az izraeli sportolók védelmében és kimentésében, miután palesztin terroristák túszul ejtették őket.
,,Az ország államfőjeként és a Német Szövetségi Köztársaság nevében elnézést kérek az izraeli sportolók védelmének elmulasztásáért a müncheni olimpiai játékok idején, és az azt követő tisztázás hiányáért” – mondta Steinmeier.
Az elnök szerint bár a palesztin terroristák felelősek a 11 izraeli meggyilkolásáért, „ez nem mentesít minket; felelősek vagyunk azért, hogy nem akadályoztuk meg azt, amit meg kellett volna akadályoznunk.”
,,[A sportolók] nem voltak biztonságban – terroristák megkínozták és meggyilkolták őket hazánkban. Nem voltunk felkészülve egy ilyen jellegű terrortámadásra, pedig fel kellett volna.”
,,Németországban gyilkolták meg őket” – tette hozzá Steinmeier. ,,A kísérletek Németország békés és barátságos demokráciaként való bemutatására tragikus kudarcot vallottak Münchenben. Az olimpiai falu a terroristák nemzetközi színterévé vált, valamint az erőszak és a zsidógyűlölet nemzetközi színterévé. Ilyen esetnek soha nem szabadna megtörténnie.”
Az elnök megjegyezte, hogy mélységesen hálás azért, hogy az áldozatok családjai jelen vannak. ,,El sem tudom képzelni, mekkora szenvedést, fájdalmat éltek át”.
Herzog köszönetet mondott a német kormánynak, amiért vállalta a felelősséget az 1972-es müncheni olimpiai mészárlás kudarcaiért.
„Nemzetként és népként ez a mészárlás egy nemzeti tragédia volt és most is az” – mondta az elnök. ,,Megszentségtelenítette az olimpiai játékok egységének szentségét, és vérrel festette be az olimpiai zászlót. Ez a zászló az öt olimpiai gyűrűvel soha nem lesz ugyanaz.”
,,A brutális és kegyetlen mészárlás, amely 11 izraeli sportoló és egy német rendőr életét követelte, hatalmas emberi tragédia volt az erkölcs és az igazságosság értékeinek lábbal tiporásával, az emberi méltóság eltörlésével, az emberiesség elvesztéséhez vezetett. A mészárlás eloltotta az olimpiai lángot.”
,,A világ nem felejtheti el, mi történt az 1972-es müncheni olimpián. Ez nem zsidó és izraeli tragédia, hanem globális tragédia. Egy tragédia, amelyre minden olimpián meg kell emlékezni.”
,,A terrorizmus elleni harcnak mindenhol és mindenkor közösnek, határozottnak és erősnek kell lennie – így győzzük le a gonoszt, az antiszemitizmust és a terrort.”
Herzog köszönetet mondott Steinmeier elnöknek, hogy személyesen részt vett a német kormány közelmúltbeli döntésében, hogy „felelősséget vállaljon” az 1972-es mészárlás kudarcaiért, és kártalanítsa a 11 áldozat megmaradt családtagjait.
A támadást követően nyilvános vita alakult ki Németország és az áldozatok családjai között a kártérítésről, amely a múlt héten kötött 28 millió dolláros megállapodással zárult le. A családok a megállapodás előtt azzal fenyegetőztek, hogy nem jelennek meg a megemlékezésen.
Steinmeier német elnök vasárnap elismerte, hogy szégyen, hogy évtizedekig tartott, hogy Berlin megegyezzen az áldozatok családjaival, mondván, Németország túl sokáig kerülte a felelősségvállalást.
„Valóban szégyenletes, hogy 50 évbe telt ennek a megállapodásnak a megkötése” – mondta Steinmeier Herzog mellett.
A családok a múltban már kaptak kártérítést Németországtól az ország biztonsági rendszerének kudarca miatt, amely lehetővé tette a mészárlást. Néhány hónappal az olimpia után a Vöröskereszten keresztül egymillió dollárt utaltak át a családoknak. 2002-ben Németország további három milliót utalt át nekik.
A német hatóságokat és a rendőrséget is súlyos kudarcokkal vádolták a mészárlás miatt, de senkit sem vontak felelősségre.
Múlt hónapban a Palesztin Hatóság elnöke, Mahmúd Abbász felháborodást váltott ki hivatalos németországi látogatása során, amikor egy berlini sajtótájékoztatón arra a kérdésre, hogy palesztin vezetőként tervezi-e, hogy bocsánatot kér Izraeltől és Németországtól az 50. évforduló előtt a támadásért, kijelentette, hogy a palesztinok „50 holokausztot szenvedtek el”.
Vasárnap este a berlini zsinagógában a Friends of Yad Vashem nevű németországi szervezet fennállásának 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen Olaf Scholz kancellár utalt az Abbász kijelentésével kapcsolatos vitára.
„Nem fogjuk eltűrni az antiszemitizmust Németországban, és ez magában foglalja a holokauszt relativizálását” – mondta.
