ujkelet.live
,,A Salman Rushdie elleni támadás a szabadságjogaink és értékeink elleni támadás. Ez a teheráni szélsőséges rezsim által vezetett több évtizedes uszítás eredménye. Izrael népe nevében teljes és gyors felépülést kívánunk neki” – írta Jáir Lapid miniszterelnök vasárnap reggel angolul Twitteren.
A 75 éves írót pénteken mintegy tízszer megszúrták, amikor előadást készült tartani New York állam északi részén.
A The New York Times szerint szombaton a bíróságon az ügyészek azt mondták, hogy a szerző elleni támadás előre megfontolt és célzott volt. A gyanúsított, a 24 éves New Yersey-ből származó Hadi Matar busszal utazott a helyszínre, és vásárolt egy jegyet, amellyel részt vehetett azon az előadáson, amelyet Rushdie péntek reggel tartott volna. A támadáskor hamis jogosítvány volt nála.
Matar az Egyesült Államokban született, de családja feltehetően Dél-Libanonból származik. Az NBC szerint a hatóságok Matar közösségi oldalakon folytatott tevékenysége alapján úgy vélik, szimpatizált a síita szélsőségességgel és az iráni Forradalmi Gárdával.
Matar szombati tárgyalása során ártatlannak vallotta magát a gyilkossági kísérlet és fegyverrel elkövetett testi sértés vádjában.
Rushdie-t, péntek este lélegeztetőgépre helyezték többórás műtét után.
Ügynöke vasárnap azt mondta, Rushdie már nincs lélegeztetőgépen és beszél.
Ügynöke továbbá korábban azt nyilatkozta, hogy az író elveszítheti az egyik szemét, megsérült a mája, és az egyik karján megsérültek az idegek.
A támadás néhány nappal azután történt, hogy az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma szerdán bejelentette, hogy vádat emelt az iráni Forradalmi Gárda ellen azzal a váddal, hogy 300 000 dollárt ajánlott fel egy magánszemélynek az Egyesült Államokban, hogy megölje a Fehér Ház volt nemzetbiztonsági tanácsadóját, John Boltont.
A múlt hónapban egy AK-47-es puskával felfegyverzett férfi megpróbált betörni Masih Alinejad iráni újságíró és a teheráni rezsim kritikusának otthonába a New York állambeli Brooklynban.
1989-ben Irán akkori legfelsőbb vezetője, Ruhollah Khomeini ajatollah vallási rendeletet, fatvát adott ki Rushdie meggyilkolására, miután 1988-ban megjelent a „Sátáni versek” című regénye. A könyv feldühített néhány muszlimot, az általuk istenkáromlónak ítélt tartalom miatt.
A rendeletet soha nem oldották fel, és Rushdie meggyilkolásáért még mindig jutalom jár. Az író elleni korábbi merényletet 1989-ben Londonban meghiúsították.
Az izraeli KAN Tarbut műsorvezetőjével, Goel Pintóval 2020 februárjában folytatott széles körű beszélgetés során Rushdie Donald Trump amerikai elnökről és az írásról beszélt a hazugság korszakában, kommentálta a cenzúrát a fiatalabb generáció által vezérelt diskurzusban, és reflektált az akkor 31 éves epizódra, amikor Irán fatvát – halálos ítéletet – adott ki rá a Sátáni versek című könyvéért. Az interjút Rushdie 2017-es regényének, A Golden ház héber nyelvű megjelenése alkalmával készítették.
A kérdésre, hogy tudja-e, hogy 31 éve, szinte napra pontosan, adta ki rá Khomenei ajatollah a fatvát:
– Igen, természetesen tudom.
A kérdésre, hogy emlékszik-e a napra:
– Ez egy lezárt ügy. Egy fontos és kellemetlen része volt az életemnek, és többé kevésbé egy évtizedig tartott. De ennek vége, több mint húsz éve az életemben. Több mint húsz éve nem tényező az életemben. Hadd fogalmazzam meg másként: A Sátáni versek volt a negyedik könyv, amit kiadtam. Az ötödik, hozzávéve egy szépirodalmi művet. És a könyv, amiről most beszélgetünk a tizennyolcadik, szóval írói életem túlnyomó része a Sátáni versek utánra tehető.
Arra a kérdésre, hogy megírná-e ma a Sátáni verseket:
– Remélhetőleg igen. Szerencsére nincs rá szükség, mert már megírtam. Nagyon büszke vagyok rá, mint könyvre. Szerintem ez az egyik legjobb munkám. És most nagyon örülök, hogy kevesebb a botrány körülötte, hogy az emberek regényként kezdik olvasni, nem politikai forró krumpliként. És elég széles körben olvassák, tanulmányozzák az egyetemeken, nem vallási, hanem irodalomtudományi kurzusokon. Tudod vannak, akik szeretik, vannak, akik nem szeretik, vannak, akik a kettő között vannak, és ilyen egy könyv hétköznapi élete. Büszke vagyok, hogy végre hétköznapi élete lehet a könyvnek.
Az akkori helyzetet a maihoz hasonlítva:
– Azt hiszem, ma kevesebb támogatást kapnék, mint akkor. 31 éve jobbról jött a cenzúra, most már balról is. Többen mondják, hogy bizonyos dolgokat nem szabad kimondani. Egy ilyen könyvet problémásabban fogadnának.
Könyvét, egy New Yorkban élő bevándorló család történetét ismertetve hozzátette: ,,A könyvem az ártatlanság utolsó pillanataiban játszódik. Mielőtt a hazugságok világa elnyelt minket.”
,,Az elmúlt években megtanultuk, hogy ha elég sokáig hazudsz, az emberek többé nem fogják tudni, mi az igazság, és vezetőként profitálhatsz belőle”.
Arra a kérdésre, hogy szerinte a vezetők tudják-e, hogy hazudnak:
– Igen, tudják, és nem érdekli őket. Mert hatásos. Hatalommal rendelkező emberek a hamis múlt mitológiáját alkotják meg, hogy igazolják jelenbeli cselekedeteiket. Modi Indiában a hinduizmus aranykorának mitológiáját alkotja meg, mely a muszlim invázió előtt volt, arra használva, hogy igazolja a vezetés ellenséges viszonyulását a kisebbségekhez. Johnson az Egyesült Királyságban hamis képet fest egy aranykorról, hogy rávegye az embereket arra, hogy szavazzanak a külföldiek kiutasítására, Trump pedig egy olyan aranykorról beszél, amikor Amerika nagyszerű volt, és soha nem árulja el, hogy ez a kor mikor volt. Mindegyiknél ott van egy-egy arany pillanat portréja, amelyhez csak akkor jutunk el, ha követjük őket.
Egy évvel ezelőtt Ewan McEwan íróval vacsoráztam, és azt mondtuk, hogy ha mi rukkoltunk volna elő az elmúlt néhány év eseményeinek tervével, és felajánlottuk volna egy kiadónak, elküldött volna azzal, hogy találjunk ki valami hitelesebbet. Olyan korban élünk, melyben a hihetetlen a mindennapi valóság.
Rushdie továbbá azt is elárulta, hogy követi az izraeli helyzetet, de még nem járt az országban. Jó barátja David Grossmannak valamint a néhai Ámosz Oznak. Elmondása szerint: ,,Nehéz vitába bonyolódnom. Egész életemben igyekeztem nem vitatkozni olyan helyekről, amelyeket nem ismerek.”
