ujkelet.live
A bajor hatóságok közölték, hogy nyilvánosságra hozzák az 1972-es müncheni olimpián elkövetett merényletről szóló, korábban nem publikált aktákat, az ott meggyilkolt 11 izraeli sportoló hozzátartozóinak bírálatát követően, jelentette az AP.
Joachim Herrmann, a dél-német tartomány legmagasabb biztonsági tisztviselője csütörtökön kijelentette, hogy Bajorország a továbbiakban egyetlen aktát sem fog titokban tartani, de elismerte, hogy a szövetségi hatóságok továbbra is őrizhetnek bizalmas iratokat.
Az aktákat körülvevő tartós titkolózás miatti panaszok azzal fenyegettek, hogy beárnyékolják a támadás 50. évfordulójára tervezett megemlékezést. A meggyilkoltak néhány rokona kártérítést is követel Németországtól, amit a kormány elutasít.
Tizenegy izraeli sportolót – David Berger, Ze’ev Friedman, Joszef Gutfreund, Mose Weinberg, Joszef Romano, Mark Szlavin, Eliezer Halfin, Jákov Springer, Andre Spitzer, Amitzur Shapira és Kehat Shorr – gyilkoltak meg 1972 szeptemberében, amikor a Fekete Szeptemberhez tartozó palesztin terroristák megrohamozták az olimpiai falut.
Kettőt a helyszínen meggyilkoltak, kilencen később haltak meg, miután a német biztonsági erők sikertelen kísérletet tettek a túszok kiszabadítására és palesztin terroristák az összes túszt megölték.
Július 23-án egyperces néma csenddel emlékeztek a tokiói olimpia megnyitó ünnepségén az 1972-es müncheni mészárlás izraeli áldozataira.
Ankie Spitzer és Ilana Romano, a meggyilkolt izraeli sportolók két özvegye évek óta kampányolt a hivatalos megemlékezésért. Előrelépés az ügyben akkor történt, amikor a német Thomas Bach 2013 szeptemberében a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke lett, és 2016-ban, több mint négy évtizeddel a mészárlás után hivatalos ünnepséget tartottak Rio de Janeiroban egy erre kijelölt emlékhelyen.
A tavalyi volt viszont az első alkalom, hogy megemlékezést tartottak a megnyitó ünnepségen.
,,Mi, az olimpiai közösség is emlékezünk az összes olimpikonra és közösségünk tagjaira, akik sajnos elhagytak minket, különösképpen azokra emlékezünk, akik életüket vesztették az olimpiai játékok során” – mondta egy bemondó a megnyitó ünnepségen.
,,Az egyik csoport továbbra is erős helyet foglal el emlékeinkben, és képviseli mindazokat, akiket elvesztettünk a játékokon – az izraeli küldöttség tagjai az 1972-es müncheni olimpiai játékokon” – tette hozzá a bemondó, amikor a stadion elsötétült.
Naftali Bennett izraeli miniszterelnök Twitteren megosztotta a megemlékezésről készült felvételt üdvözölve ,,ezt a fontos és történelmi pillanatot. Emlékük legyen áldott.”
Az 1972-es müncheni olimpián megölt 11 izraeli sportoló családja azt követeli az ENSZ-től, hogy biztosítson számukra 110 millió euró (40,6 milliárd Ft) kártérítést, családonként 10 milliót, idézte a Haaretz híroldal a Süddeutsche Zeitung német lap riportját novemberben.
A családok azt kérik, hogy a kártérítést az ENSZ Moammer Kadhafi volt líbiai diktátor pénzéből adja, amelyet a szervezet elkobzott 2011-es halálát követően.
A jelentés szerint Izrael ENSZ-nagykövete, Gilád Erdán olyan információkkal szolgált az ENSZ-nek, amelyek összefüggésbe hozták Kadhafit a palesztin Fekete Szeptember szervezet által végrehajtott mészárlással. A sportolók családtagjai szerint Kadhafinak több módon is köze volt a támadáshoz: többek között a mészárlást végrehajtó terroristák egy részét Líbiában képezték ki, egy pedig hamis líbiai útlevéllel lépett be Németországba.
Azt is állították, hogy Kadhafi a támadás után ötmillió dollárt fizetett Jasszer Arafatnak – aki akkoriban a Fatah tagja volt, majd később a Palesztin Hatóság elnöke volt – „elismerésként”. Líbia ünnepségeket is tartott a militánsok számára, miután hármat szabadon engedtek a németek.
A Süddeutsche Zeitung arról számolt be, hogy a családok a múltban már kaptak kártérítést Németországtól az ország biztonsági rendszerének kudarca miatt, amely lehetővé tette a mészárlást. Néhány hónappal az olimpia után a Vöröskereszten keresztül egymillió dollárt utaltak át a családoknak. 2002-ben Németország további három milliót utalt át nekik.
A családok jelenlegi érve azon a tényen alapul, hogy a múltban Líbia kártérítést fizetett az állampolgárai által vagy a saját területén elkövetett terrorcselekmények áldozatainak.
