ujkelet.live
A Védelmi Minisztérium szerdán bejelentette, hogy az izraeli Air Force One vagy Cion Szárnya-ként becézett Boeing 767-est raktárba helyezi, néhány hónappal azután, hogy megkapta a használatbavételi engedélyeket.
A repülőt izraeli államfők hivatalos utaztatásaira akarták használni. Naftali Bennett miniszterelnök és Jichák Herzog elnök azonban soha nem repült a géppel, amely összefonódott Benjamin Netanjahu volt miniszterelnökkel és jelenlegi ellenzéki vezetővel.
A Védelmi Minisztérium közleménye szerint a gépet a Ben-Gurion Nemzetközi Repülőtéren található Israel Aerospace Industries hangárból a dél-izraeli Nevatim légibázisra szállítják.
,,A repülőt a helyszínen fogják tárolni és karbantartani, amíg döntés születik a jövőbeni használatáról” – írja a minisztérium.
Izraeli médiajelentések korábban arról számoltak be, hogy Bennett miniszterelnök pazarlásnak tartja a gép használatát, míg Jáir Lapid külügyminiszter odáig ment, hogy nyáron a gép eladását javasolta.
Az évek során Izrael vezetői katonai repülőgépeket, majd bérelt polgári járatokat használtak a külföldi diplomáciai utakra. A növekvő költségek és a polgári légitársaságok titkosított kommunikációs rendszereinek hiánya azonban egy miniszterelnöki repülőgég szükségességét vetítette előre.
2014-ben a kormány egyik testülete engedélyezte egy repülőgép vásárlását, amely a miniszterelnököt és az elnököt is kiszolgálná a tengerentúli utakon. A szerződést az Israel Aerospace Industries kapta, amely egy használt Boeing 767-300ER típusú repülőgépet vásárolt, amelyet tulajdonosa, a Qantas nyugdíjazott. 2016 júliusában szállították Kaliforniából Izraelbe az átalakításra.
A Miniszterelnöki Hivatal 767-esek repülésére kiképzett El Al-pilótákra támaszkodik az új gép vezetéséhez. De mivel az El Al leállította a 767-es repüléseket, végül nem lesz elég pilóta, aki repülni tudna a modellel. A repülőgép üzemeltetéséhez szükséges ismeretek fenntartásának költségei az izraeli adófizetőket terhelik. Míg a 767-es vételára alacsonyabb, kevésbé költséghatékony, mint amilyen egy 787-es lett volna, karbantartási költségek szempontjából.
Az új repülő felavatását Netanjahu többször is elhalasztotta, attól tartva, hogy a koronavírus-járvány következtében egyre növekvő munkanélküliséggel járó súlyos gazdasági válság idején kritizálnák, bár a tesztrepüléseket újraindították.
Matanjahu Englman államiszámvevő márciusban közzétette jelentését a repülőgépről.
A jelentés többek között rámutat a pályázatnál és az üzemeltetésnél felmerült problémákra.
Englman szerint bár a Goldberg-bizottság egy repülőgép vásárlását javasolta a miniszterelnök és az elnök utazásaihoz, a kabinet által jóváhagyott költségek körülbelül 137 millió sékellel magasabbak voltak, mint a védelmi minisztérium által a bizottságnak bemutatott költségek. A kabinet végül 729 millió sékel összegben hagyta jóvá a költségeket.
Egy másik kérdés, mely a jelentésben felmerült, az utazások átlag költsége a repülőn, amely várhatóan több mint kétszerese lesz a jelenleginek. Egy átlagos utazás a repülőgéppel várhatóan körülbelül 5,2 millió sékelbe fog kerülni, míg ez egy polgári repülőgéppel körülbelül 2,5 millió sékel. Ebben a számításban benne van a gépek átalakítása a miniszterelnök egyedi igényeire, de ezen adatok nélkül is jelentős, mintegy tíz százalékos rés van csak a gép üzemeltetési költségében. Englman szerint ezeket a különbségeket sem vizsgálták a különböző engedélyezési szakaszokban.
Többek között felmerült az igény, hogy a gép képes legyen 100-120 utas szállítására, ami 64-97%-kal haladja meg a miniszterelnöki járatokon 2010-2011-ben lévő maximális utaslétszámot. Később a Nemzetbiztonsági Tanács 150-200 utas igényét is felvetette, mindezt anélkül, hogy a bizottság előtt tisztázta volna az okát.
Ezenkívül a jelentés bírálta, hogy számos kérdésben nem vizsgálták meg az alternatívákat – például a repülőgép tulajdonjogát és az utasok számát. A kabinet szintén nem vizsgált számos kérdést, köztük a repülőgép konfigurációját és a 20 éves repülőgép vásárlásának következményeit.
A költségek eltérése abban is megmutatkozik, hogy a vásárlás és átalakítás becsült költsége, amely megközelítőleg 70 millió dollár, nem tartalmazott bizonyos jellemzőket, például az áfát. A Nemzetbiztonsági Tanács nem tisztázta a bizottság előtt, hogy az általa meghatározott irányár tartalmazza-e az áfát vagy sem.
Englman megjegyzi, hogy a Nemzetbiztonsági Tanács elsősorban a kijelölt légijármű vásárlásának biztonsági fontosságát ismertette a kabinettel, de néhány lényeges biztonsági szempontot nem részletezett, mint például az akkoriban ismert fenyegetésekre való reagálást. Így a kabinet tagjai nem tárgyalták ezeket a szempontokat.
Alig két héttel a projekt jóváhagyása előtt a kabinetben a Sabak (Sin Bét) belbiztonsági szolgálat csak egy előzetes és általános választ határozott meg a kibervédelemet illetően. Englman szerint ráadásul a Sabak e területen ismeretekkel rendelkező képviselői nem vettek részt a projektben a jóváhagyása előtt.
Englman ugyanakkor megjegyzi, hogy a repülőgép „egyértelmű javulást jelent a korábbi helyzethez képest… a biztonsági szint, beleértve a gép védelmét és az információbiztonságot, a kommunikációt, az irányítást, a gép belsejében uralkodó körülményeket és a rendelkezésre állást.
A jelentés egyes megállapításai titkosak maradnak, mert érzékeny biztonsági kérdéseket tartalmaznak.
