ujkelet.live
Hétfőn nyitották meg először egy baba sírját genetikai vizsgálatra a „jemeni gyermeküggyel” kapcsolatos 2018-as törvény értelmében, mely a zsidó jemeni csecsemők és kisgyermekek 1950-es évekbeli eltűnésével foglalkozik. A családok úgy vélik, hogy gyermekeiket azért rabolta el az állam, hogy örökbe adják őket európai származású izraeli családoknak.
A gyermek, Uziel Khoury, 14 hónapos volt, amikor 1953-ban a dokumentumok szerint meghalt a gyermekbénulás miatti kezelés során és a Szegula temetőben temették el.
Az esetet korábban vizsgálóbizottságok vizsgálták, amelyek utánajártak a fiú halotti anyakönyvi kivonatának, valamint a kórházi kezeléséből származó különböző egészségügyi adatoknak. A Hevre Kadisha talált egy feljegyzést, amelyben az apa vállalta, hogy viseli a temetés költségeit.
Az egyik kapcsolódó dokumentumban a család azt mondta, hogy nem látták, hogy eltemették a holttestet, csak egy „kis csomagot” vittek el és temettek el.
A holttestet most bírósági végzés alapján exhumálják, hogy DNS-mintát vegyenek és azonosítsák.
Khoury testvére, Mazal Barko a Kan közszolgálati műsorszolgáltatónak adott interjújában hétfő reggel azt mondta, hogy a család az elmúlt négy évben „bíróságok elleni kampánnyal” próbálta felnyitni a sírt.
,,69 éve, hogy eltűnt” – mondta. ,,Nem kérünk többet a kormánytól, mint az igazságot.”
A bíró, aki a jemeni gyerekek ügyét vizsgáló bizottságot vezette, aláírt egy dokumentumot, amely így szól: ,,Egyértelmű adatok vannak annak megállapítására, hogy az eltűnt személy meghalt, és eltemették.”
Az országban más sírok is találhatók, ahol a hatóságok szerint jemeni, más arab országokból és Európából származó gyermekek holttestei hevernek, akik Izrael megalakulását követő első években haltak meg.
A múlt hónapban az izraeli Egészségügyi Minisztérium főigazgatója azt mondta, hogy nem hajlandó elfogadni a belső minisztériumi jelentés megállapításait, amelyek részletezik az izraeli egészségügyi rendszer részvételét az 1950-es években olyan gyermekek eltűnésében, akiknek családja Jemenből és más országokból érkezett, beleértve néhányuk illegális örökbefogadásának segítését.
A jelentés végkövetkeztetésében a szerzők azt javasolják, hogy a minisztérium „kérjen bocsánatot az egészségügyi közösség nevében az egészségügyi szakembereknek az ügyben való részvételéért”. Sürgették a többi minisztériumot is, hogy vizsgálják meg szerepüket az ügyben.
Az Egészségügyi Minisztérium múlt vasárnap bejelentette, hogy egy jemeni kisbaba sírjának felnyitására készülnek. A cél annak ellenőrzése, hogy ugyanaz a baba van-e eltemetve, aki 1952-ben született és a hatóságok szerint egy évvel később elhunyt.
Az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatása szerint a sír felnyitása a négy éve elfogadott törvény szerint történik, a családi kötődés azonosítása és genetikai vizsgálata céljából. Közleményük szerint a sírfelnyitással az a cél, hogy a holttest maradványait azonosítás céljából eltávolítsák, beleértve a DNS-minta vételét a családi kontaktus vizsgálata céljából.
A család elmondása szerint megtagadták a privát DNS-vizsgálatra vonatkozó kérésüket. Az őket képviselő személy csak a sír felnyitásakor és a maradványok kivételekor lesz jelen.
Az Egészségügyi Minisztérium jelentése az üggyel kapcsolatban, amely a Walla! birtokába került, elárulta, hogy az egészségügyi személyzet szisztematikusan azon dolgozott, hogy megtévessze a Jemenből érkező bevándorlókat, és az ország korai éveiben átadják gyermekeiket örökbefogadásra. Az Itamar Grotto professzor volt főigazgató-helyettes vezette minisztérium különbizottsága által összegyűjtött tanúvallomásokat egy kormányzati forrás megbízásából az első hivatalos dokumentummá dolgozták, amely feltárja az ügy részleteit.
A jelentés orvosok és nővérek tucatnyi tanúvallomásán alapul. Egy forrás szerint a csapatok úgy vélték, hogy a gyermek érdeke az, hogy ne a vér szerinti szülei otthonában nőjön fel, ezért úgy jártak el, hogy a csecsemők örökbefogadásához megszerezzék a szóbeli hozzájárulásukat. A bizonyítékok nem támasztották alá, hogy ez intézményesen vagy magasabb szinten történt.
Ugyanez a forrás azt mondta, hogy a tanúvallomások szerint a szülők általában nem értettek jól héberül, ezért nem tudták, mihez adják beleegyezésüket. Néhány szülőnek, aki beszélte a nyelvet, azt mondták, hogy ,,ott jobb ellátást kap a gyermek”, de úgy gondolták, hogy ez a kórházban megkezdett gyógykezelés folytatása, ezért engedélyezték fiuk vagy lányuk örökbefogadását.
A forrás szerint az egyik tanúvallomásban a haderai Hillel Yaffe Kórház egyik orvosa leírta, hogyan kell kezelni az új bevándorlókat: ,,Túl sok gyereket hoznak be, és szegénységbe taszítják őket, kasztrálni kell őket.” Egy másik nővér szerint a bevándorlók ,,igénytelenek és büdösek, méltatlanok arra, hogy szülők legyenek”. A jeruzsálemi Bikur Cholim Kórház egyik orvosa pedig azt állította, hogy ,,a gyerekek inkább jobb otthonokban nőjenek fel, amelyek sokféle lehetőséget kínálnak számukra”.
Három vizsgálóbizottság foglalkozott az üggyel az évek során, de egyik sem jutott meggyőző eredményre. Mindhármat erősen bírálták, mert további meghallgatások nélkül elfogadták azt az állítást, miszerint a gyerekek meghaltak. Később kiderült, hogy sok dokumentum vagy megsemmisült, vagy soha nem került bíróság elé.
A Kedmi-bizottság 2001-es jelentése, amelyet 1995-ben Jichák Rabin néhai miniszterelnök hagyott jóvá, némi előrelépésre jutott az ügyben.
Megállapította, hogy „a 800-ból 69 gyermek bizonyosan nem halt meg, és sorsuk ismeretlen.” Ezeket a babákat szüleik kórházakban vagy gyermekintézményekben helyezték el, és soha nem kerültek vissza. Néhányat tisztviselők vittek orvosi kezelésre.
A jelentést a következő szavakkal zárták: „A bizottság részvétét fejezi ki a családoknak.” Ezt a kijelentést sokan az állam beismerő vallomásának tekintették, miután a tisztviselők évtizedek óta tagadták, hogy bármiféle bűncselekmény történt volna.
Az Állami Levéltár 2016 végén több százezer, az üggyel foglalkozó dokumentumot tett közzé, köztük a bizottságok vizsgálati anyagait. Az oldalra 210 000 dokumentumot tartalmazó fájlokat töltöttek fel, amelyekben böngészve megtekinthető, mi történt a gyerekekkel, például a halál okát és a temetés helyét. A megállapítások szerint nincs bizonyíték jemeni, keleti és balkáni gyermekek intézményesített elrablására.
Körülbelül egy éve az előző kormány, úgy egy hónappal a választások előtt jóváhagyta azt a határozattervezetet, amely az ügyben érintett családok kártalanításáról szól. A jóváhagyott tervezet 162 millió sékel összegben határozta meg az érintett családok pénzbeli kompenzációját.
Az akkori kormány döntése szerint minden családnak 150 000 és 200 000 sékel közötti összeget kell kapnia. Benjamin Netanjahu akkori miniszterelnök utasította Joáv Galant akkori oktatási minisztert, hogy vezesse be az elrabolt gyermekek történetét az iskolai tantervekbe.
„Ez az egyik legfájdalmasabb fejezet az ország történetében” – mondta Netanjahu anno, hozzátéve, hogy minden izraeli diáknak ismernie kell a történetet. „Az anyagi kompenzáció nem enyhítheti az elviselhetetlen fájdalmat, amelyet ezek a családok szenvedtek, de nekünk segítenünk kell őket abban, hogy vigaszra leljenek.”
Néhány érintett család azonban bírálta a döntést.
„Engem sért a döntés, hogy pénzt adnak nekünk, csak el akarják temetni az egészet”- mondta Sosana Joszef, akinek testvére, Rafael eltűnt, miután kórházba került. „Válaszokat akarunk. Szeretnénk tudni, mi történt vele. Hova került? A pénz nem ér fel anyám bánatához a hosszú évek során.”
