ujkelet.live
Az elmúlt napok viharos politikai válsága és az országot megrázó terrortámadások közepette Naftali Bennett miniszterelnök egyidejűleg nyilatkozott a három legnagyobb izraeli médiának. A hétfő este főműsoridőben levített hasonló kormányfői nyilatkozatokra általában ünnepek, választások előtt, illetve kormányválság idején kerül sor.
Bennett bevállalva a koalíció elmúlt napok során átélt válságos helyzetét, elismerte, hogy hibákat követett el, elsősorban a saját frakcióján belül kialakult feszültség kezelése során, ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy a továbbiakban a belpolitikai ügyekre és a kormány összetartására összpontosít, kizárva egy alternatív koalíció fikcióját és ezen belül az együttműködést Benjamin Netanjahu ellenzéki vezetővel.
A hatvanegy mandátum minimális többséggel rendelkező koalíciót működését, a kormányzó Jamina képviselője, Idit Szilman koalíciós elnök távozása sodorta hirtelen veszélybe, jelentősen közelebb hozva a három éven belüli ötödik választásokat.
Bennett keretbe foglalva a jobboldali cionista szavazók kritikáját, ismét hangsúlyozta a Kan közszolgálati műsorszolgáltatónak nyilatkozva, hogy félretéve a nézeteltéréseket az ország egysége érdekében sikerült kormányt alakítania, véget vetve az évekig egymást erő eredménytelen kormányalakítással záruló választásoknak.
Ugyanakkor, a döntése által okozott működési zavarok ellenére Bennett mindhárom hálózatnak azt nyilatkozta, hogy részéről nincs semmilyen rosszindulat Szilmannal szemben.
A 13-as csatornának megjegyezte, hogy nem haragszik rá, de „megérti őt”, és elmondta, hogy a Likud és a Vallásos Cionizmus emberei hosszú hónapokig zaklatták Szilman gyermekeit és tanáraikat, valamint a kormányzó Jamina egy másik képviselője, Nir Orbach családját.
A miniszterelnök elmondása szerint Szilman egyszer sírva mesélte neki otthonában, hogy Netanjahu és Szmotrich követei megafonon keresztül vállalhatatlan dolgokat üvöltöttek gyerekeinek, és hogy a férje, Smulik azt mondta neki, hogy felhívták a munkahelyén, és megfenyegették, hogy kirúgják, amennyiben a felesége nem lép ki a koalícióból.
„Amit Idit Szilman átélt az elmúlt 10 hónapban, azt senki sem élte át az ország történetében. Nagyon nehéz nem megtörni egy ilyen helyzetben. Ez embertelen” – nyilatkozta a 12-es csatornának, hangsúlyozva, hogy nem célja a hidak felégetése a renegát képviselőnővel, akinek a szíve a helyén van.
Saját hibáira reflektálva Bennett elismerte 13-as csatornának, hogy nem tett eleget frakciójának egyben tartásáért, de kitartott amellett, hogy minden erejét az ország rendbetételére fordította.
A frakciója képviselőjének, Abir Karának, aki állítólag szintén fontolgatja, hogy kilép a kormányból, igazat adva, Bennett azt ígérte, hogy jobban oda fog figyelni a Jamina egyes képviselőinek aggályaira, „hősöknek” nevezve őket, amiért ellenálltak a jobboldali nyomásnak.
Elismerve, hogy Szilman kilépése komoly csapást mért koalíciójára, Bennett hangsúlyozta, hogy a kormányon belül gyorsan cselekedtek a „stabilizálódás” érdekében. Bár a vitatott jogszabályok elfogadása mostantól kezdve még bonyolultabb lesz, azzal érvelt, hogy az a fontos, hogy a széleskörű támogatottságú törvények megszavazása továbbra is terítékre fognak kerülni.
Ugyanakkor Bennett hangsúlyozta a Likud, a Vallásos Cionizmus és a Közös Lista közötti időnkénti „partnerséget,”amely a jobboldali tömb által teljes mértékben támogatott törvényjavaslatok elleni szavazás miatt és értelemszerűen csak azért működik, hogy kárt okozzon a kormánynak.
Az ellenzéki nyomás ellenére, a miniszterelnök elutasította a Netanjahu által vezetett alternatív kormány lehetőségét, mint politikailag megvalósíthatatlan „fikciót”, a frakcióján belül érezhető bizonytalanságra utalva pedig kijelentette, hogy „a zsarolásra az a válasz, hogy nem rohanunk azok karjaiba, akik megölnek.”
Továbbá, a miniszterelnök amellett érvelt, hogy koalíciójának összeomlásával az ország visszakerülne egy végtelennek tűnő választási spirálba, mivel a politikai spektrum megosztott. A volt miniszterelnökre utalva elismerte, hogy Netanjahu nagyon sokat tett Izraelért, de ideje tovább lépni.
„Igazán jobboldalinak lenni azt jelenti, hogy le kell állítani a [katari] bőröndök révén a készpénzosztást Gázában” ahogy Netnjahun tette, és „visszaütni, akár egyetlen terrorléggömb esetén is.”
Bennett, Gázával kapcsolatos politikájára utalt, amelynek köszönhetően az ország valóban az elmúlt évek egyik legcsendesebb időszakát éli, bár az általa említett katari segélyek még mindig célba érnek, igaz bőröndök helyett más úton.
A miniszterelnök kijelentette, hogy igyekszik a „Júdea és Szamária” szavakat használni a vitatott területek leírására, nem pedig „Ciszjordániá”-t, amit nemrég említett. Ugyanakkor rámutatott a kabinet legutóbbi döntéseire, amelyek révén új zsidó közösségeket alapítottak a Negevben, és megkétszerezték a Golán lakosságát.
Bennett elismerte, hogy több év elhanyagolása után Izrael most az arab közösségben burjánzó bűnözéssel is szembesül, ahol becslések szerint negyedmillió illegális fegyver található.
Az Izraeli Védelmi Erők, a rendőrség és a Sabak belbiztonsági szolgálat a terrorizmus „forrásánál” csapnak le legyen szó Dzseninről vagy Ja’badról, ahonnan a két terrorista származik, akik Tel-Avivban és Bnei Brakban izraelieket gyilkoltak, „vagy Szíriáról és Iránról – tette hozzá, mondván
„Nem tudom megjósolni, hogy meddig fog tartani a terrorhullám, de győzni fogunk.”
Bennett azzal érvelt, hogy a korábbi kormányok „elhanyagolták” a Júdea és Szamáriában lévő biztonsági falat, hagyták, hogy tönkre menjen, és ezt most korrigálják, hivatkozva kormányának arra a döntésére, hogy a kérdéses részeket cementfallal cserélik le.
Ezenkívül megvédte a kormány azon döntését, hogy tartja magát a palesztinok mozgáskorlátozásának enyhítése mellett a ramadán idején, a közelmúlt terrorhulláma közepette és ellenére, és a lépést a „büntetés és jutalmazás” irányelveként írta le, amely ellenzi azoknak a károkozást, akik „nem akarnak ártani nekünk.”
Bennett szerint a „csendes” palesztinoknak, akik nem fenyegetik az államot, meg kell engedni, hogy Izraelben dolgozhassanak, de ezt legálisan és felügyelet mellett kell tenni, miközben a Palesztin Hatóság elnökét, Mahmúd Abbászt azzal vádolta, hogy „kettős játékot játszik… évek óta” azzal, hogy „a terrorizmust bátorítja, többek között az oktatási rendszeren keresztül, a terroristáknak fizetett bérekkel.”
,,Ezért nem fogok találkozni vele” – szögezte le a miniszterelnök, bár Abbász tőle szokatlan módon elítélte a legutóbbi két – Bnei Brakban és Tel-Avivban elkövetett terrortámadást.
Ami az ellenzék többségét alkotó többnyire arab képviselőkből álló Közös Lista pártot illeti, amelyet egyesek a gyengélkedő koalíció potenciális mentőövének tartanak, Bennett azt mondta, hogy „egyáltalán nem” legitim politikai partner.
A Közös Lista vezetője, Ayman Odeh felháborodást keltett vasárnap, amikor azt mondta, hogy a biztonsági erőknél szolgáló arab izraeliek ,,megalázzák” saját népüket, és felszólította őket, hogy dobják el fegyvereiket és lépjenek ki.
A miniszterelnök azt mondta, hogy büszke azokra az arab izraeliekre, akik szolgálják és szeretik őket. A meggyilkolt arab rendőrtiszt, Amir Khoury hősiességére hivatkozott, aki életét adta egy tűzharcban, amely megállította a Bnei Brakban gyilkoló terroristát.
„A Közös Lista nem tagja és nem is lesz a koalíció része. A Közös Lista egyetlen partnersége Netanjahuval és a vallásos Cionizmus elnökével, Becalel Szmotriccsal van” – érvelt tovább.
Ezzel szemben azt mondta, hogy koalíciójában lévő iszlamista Ra’am párt, amelynek vezetője Manszúr Abbász „elismerte Izraelt zsidó államnak, és orvosolni akarja az izraeli- arab szakadásokat, illetve segíteni akar a bűnözés elleni küzdelemben az arab szektorban.”
Végezetül izraeli diplomáciai vonalon kiemelte Jáir Lapid külügyminisztert és rotációs miniszterelnököt, mint a külügyminisztériumban kiváló munkát végző „barátot”, és megemlítette mérföldkőnek számító legutóbbi egyiptomi csúcstalálkozóját Abdel-Fattah esz-Szíszi elnökkel és az Egyesült Arab Emírségek trónörökösével, Mohammed bin Zajed Al Nahjannal.
Az orosz-ukrán közvetítői erőfeszítéseivel kapcsolatban Bennett azt mondta, hogy segítséget kértek tőle, és ez fontos volt. „Azért jöttem, hogy segítsek. De teljes mértékben elkötelezett vagyok Izrael állam biztonsága érdekében.”
Arra a kérdésre, hogy közvetítésével sikerült-e valamit elérni, azt mondta: „Igen, számos módon”, de részleteket nem közölt és bár jelenleg visszafogottan vesz részt az Oroszország és Ukrajna közötti közvetítésben, azt mondta
„Ha hívnak, segítek nekik.”
