ujkelet.live
A Legfelsőbb Bíróság kedden úgy döntött, hogy a kelet-jeruzsálemi Seich Dzsarrach (Simon Hatzadik) negyedben négy palesztin családot nem lakoltatnak ki mindaddig, amíg az igazságügyi minisztérium nem rendezi az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogi követeléseiket.
Szakértők szerint a négy családot érintő ügy precedenst teremthet más bírósági eljárásoknál.
Példátlan lépésként a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a palesztinokat csak akkor lehet kilakoltatni, ha az igazságügyi minisztérium megvizsgálja a palesztinok követelését az otthonokra. Az igazságügyi minisztérium felelős a telekkönyvezés rendezéséért és a tulajdonjogok kiadásáért, de politikai és logisztikai nehézségekre hivatkozva gyakorlatilag leállította a folyamatot Kelet-Jeruzsálem nagy részén.
A palesztin családok továbbá jelképes összegű bérleti díjat – évi 2400 sékelt (250ezer Ft) – letétbe helyeznek mindkét fél ügyvédeinek bankszámláján. Ha az igazságügyi minisztérium ellenük dönt, a pénzt átutalják a Nahalat Shimon egyesületnek.
A bíróság által megszabott keretek hasonlóak a bírók által tavaly ajánlott kompromisszumhoz. A palesztinok és a kilakoltatásukra törekvő zsidó csoport is elutasította a megállapodást. Ezúttal azonban a bíróság nem kérte a jóváhagyásukat.
„Ezen a ponton megismétlem a bírói testület által kiadott kompromisszum elvét. De ezúttal nem kompromisszumként, hanem a két felet kötelező bírósági ítéletként” – írta Jichák Amit bíró.
Az eredeti kompromisszumos javaslat kedvezőbb volt a zsidó szervezetek számára, mint a jelenlegi döntés. A javaslat szerint a palesztinokat 15 év elteltével kilakoltathatnák, függetlenül attól, hogy a tulajdonjogot rendezték-e vagy sem. A keddi bírósági ítélet hatályon kívül helyezte ezt a kitételt.
A palesztin fél olyan dokumentumokat mutatott be, amelyek azt bizonyítják, hogy a jordán kormány az 1967-es háború előtt a föld tulajdonosaként nyilvántartásba vette őket. A bíróság most kijelentette, hogy a palesztinokat nem lehet kilakoltatni addig, amíg az eredeti telekkönyvi kérdést meg nem oldják.
A Seich Dzsarrah negyed a palesztinok és Izrael közötti konfliktus egyik gócpontja lett, és a palesztinok többek között a Falak Örzője-hadművelet májusi kirobbanásához vezető egyik tényezőjeként tartják számon. Az 1956-ban menekültszállásnak épült negyed lakói ,,a házak ellopásával” vádolják Izraelt. A környék egyes lakói azt állítják, hogy 1956-ban jordániai lakásügyi minisztérium által épített házakat vásároltak. Szerintük ők vagy apjuk olyan megállapodásokat kötöttek, amelyek szerint lemondanak a ,,menekültigazolványról” a lakásokért cserébe. Állításuk szerint a földdel kapcsolatban nem született alku.
Később a föld a Nahalat Simon egyesület kezébe került, amely azt állítja, hogy jogszerűen szerezte meg a jogokat azoktól a bizottságoktól, amelyek 1948 előtt birtokolták a földet, és 1972-ben meg is újították a regisztrálást. A múltban a Jeruzsálemi Kerületi Bíróság elfogadta Nahalat Simon keresetét, és úgy határozott, hogy a döntés ellen fellebbező családokat evakuálni kell. Az ügy eljutott a Legfelsőbb Bírósághoz, amely kompromisszumot javasolt a kérdésben, de azt a lakosok novemberben elutasították.
A Gázai övezetet irányító Hamász terrorszervezet múlt hónapban figyelmeztetett, hogy a közelmúltban Seich Dzsarrachban zajló összecsapások az erőszak széles körű kitöréséhez vezethetnek.
A negyedben nőtt a feszültség, miután a szélsőjobboldali Vallásos Cionizmus párt képviselője, Itamar Ben-Gvir megfogadta, hogy újranyitja ideiglenes irodáját a helyszínen, mert egy Molotov-koktélos támadást követően nem biztosított a rendőrség védelmet a zsidó lakosok számára.
A Hamász szóvivője, Muhammad Hamada kijelentette, hogy ,,a telepesek támadásai Itamar Ben-Gvir vezetésével játék a tűzzel, amely egész Palesztinát lángra lobbanthatja”.
