ujkelet.live
Az Igazságügyi Minisztérium nyomozást indított Amit Marari helyettes államügyész vezetésével, a Calcalist hírportál múlt hónapban megjelent tényfeltáró cikkét követően, amely szerint a rendőrség az NSO Group Pegazus kémprogramját használta politikusok, aktivisták és civilek telefonjának feltörésére, bírósági felhatalmazás nélkül. A Calcalist bizonyítékok felmutatása és a forrás megnevezése nélkül azzal vádolta a rendőrséget, hogy több tucat magas rangú személy – köztük volt minisztériumi vezetők, prominens üzleti személyiségek, valamint Benjamin Netanjahu volt miniszterelnök családtagjai és munkatársai illetve civilek – ellen illegálisan kémkedett és szerzett érzékeny információkat.
A Marari és többek között két korábbi Sabak tisztviselő részvételével kezdeményezett vizsgálat során megállapítást nyert, hogy nem találtak bizonyítékot a Calcalist állításainak alátámasztására. A nyomozás hétfőn közzétett részletei szerint „nincs arra utaló jel, hogy az izraeli rendőrség bírósági végzés nélkül használta volna a Pegazus programot annak érdekében, hogy feltörje a médiában megjelent személyek bármelyikének telefonját.”
A legújabb fejleményekre reagálva a Calcalist közleményben válaszolt, miszerint a vizsgálat eredménye „komoly mérlegelést és az általunk közzétett megállapítások és állítások újbóli vizsgálatát igénylik.” Az újság szerint egy ilyen vizsgálat folyamatban van, és „amint befejezzük, nem fogunk habozni a szükséges mértékben kijavítani azt.”
Ezenkívül az Igazságügyi Minisztérium megjegyezte, hogy a vizsgálat nem talált a Pegazus bírósági felügyelet nélküli rendőrségi használatára irányuló kísérleteket, és azt sem, hogy a rendőrség más hasonló kémprogramokat használt volna a megnevezett személyek ellen.
Marari megjegyezte, hogy a rendőrség arról tájékoztatta az Igazságügyi Minisztériumot, hogy a riportban említettek közül három személyre vonatkozóan bírósági végzés tette lehetővé a telefonok feltörését, és közülük két megnevezett célpont telefonjára próbáltak kémprogramot telepíteni, de csak az egyre sikerült.
A minisztériumi nyomozásról szóló közlemény szerint a vizsgálat tovább folytatódik, és kibővül olyan személyekre is, akik nem szerepelnek az eredeti Calcalist listán.
Roni Alsheich, volt izraeli rendőrfőnök a múlt héten tagadta, miszerint a rendőrség telefonok feltörésére használta volna a Pegazus kémprogramot. Marari vizsgálata azonban világossá tette, hogy a rendőrség rendelkezik engedéllyel a Pegazus, valamint egy másik, meg nem nevezett kémprogram használatára, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a rendőrség használta is.
A vizsgálatban résztvevő nyomozók elmondása szerint, összeállítottak egy listát az érintett személyek lehetséges telefonszámairól, akiknek állítólag feltörték eszközeit, és hogy az NSO csoport tisztviselői együttműködtek a rendőrséggel a vizsgálat során. Marari megjegyezte, hogy csapata kizárólag technológiai vizsgálatot kezdeményezett, így a nyomozás tárgyát nem képezte egyetlen érintett személyre vonatkozó összegyűjtött információ vizsgálata.
A nyomozás ugyanakkor kiterjedt a Calcalist jelentésben megnevezett három akkori minisztériumi igazgató – Sáj Babad, Emi Palmor és Keren Terner – telefonszámaira, de egyiküknél sem derült ki, hogy az említett rendőrségi feltörések célpontjai lettek volna. [szerk: ami nem jelenti azt, hogy mások, más okból ne törték volna fel a telefonjaikat]
A közleményben ugyan nem nevezték meg azokat a személyeket, akiknek telefonjára a rendőrség az NSO kémprogramot a bíróság jóváhagyásával telepítette, de a Benjamin Netanjahu korrupciós ügyében indított perben az ügyészek a múlt héten nyilvánosságra hozták, hogy a vád koronatanúja – a hírközlési minisztérium volt igazgatója, Slomo Filber telefonjára a rendőrség valóban telepítette a kémprogramot, de az ügy szempontjából nem találtak releváns adatokat és semmit sem használtak fel a későbbi vádemelés során. A rendőrség, a másik vádlott Írisz Elovitch telefonjára is megpróbálta telepíteni az NSO programot, de sikertelenül.
Hétfő esti beszédében Gali Baharav-Miara frissen beiktatott főügyész azt nyilatkozta, hogy a bűnüldöző szerveknek biztosítaniuk kell, hogy a technológiai intézkedéseket „a törvény határain belül alkalmazzák,” hozzátéve, hogy a Marari vizsgálat első eredményei „magukért beszélnek.”
Kiegészítés
A rendőrség és az Igazságügyi Minisztérium közleményei szerint arra lehet következtetni, hogy a rendőrség az NSO Group egyik kémprogramját használta, és bár volt hozzáférése a Pegazushoz is, nem azt használta, hanem egy jóval gyengébb változatát és azt is bírósági engedéllyel.
Tehilla Shwartz Altshuler, az Izraeli Demokrácia Intézet – Demokrácia az információs korban projektjének vezetője, a Times of Israel hírportálnak nyilatkozva és saját kutatásaira hivatkozva hangsúlyozta, hogy a rendőrség nem a Pegazust használta, hanem egy másik, kevésbé kifinomult NSO terméket.
„Úgy gondolom, [a volt rendőrbiztos] Roni Alsheich, aki azt állítja, hogy az izraeli rendőrségnek nincs Pegazus programja, csak az igazság felét mondta el, mert az izraeli rendőrség beszerzett egy másik NSO terméket, amelyet senki sem ismer [és Saifannak hívják].”
A héber média valóban beszámolt arról, hogy Alsheich – Saifan néven említette az eszközt, amelyet a rendőri tevékenység törvényi korlátozásainak megfelelően átalakítottak. Shwartz Altshuler hozzátéve, hogy nem lévén bármely NSO-eszköz sajátosságainak szakértője, nagyjából úgy tudná minősíteni a Saifan programot „mintha egy nagyon régi autót egy Teslával hasonlítanánk össze,” hangsúlyozva, hogy a Calcalist által megnevezett „NSO használata” vagy „Pegazus használata” félrevezető, helyesen „NSO-eszköz” használata a megfelelő kifejezés.
Shwartz Altshuler arra is rávilágított, hogy a jelenlegi izraeli jogi szabályozás ezekre az újfajta kémprogramokra és rendőrségi használtukra meglehetősen homályos.
„A [volt] főügyész idáig azt mondta, nem hagyta jóvá a Pegazus használatát. De mint mondtam, valószínű, hogy a rendőrség nem is használta a Pegazust. Mondhatnám, kevésbé invazív technológiát használtak. És itt nem tudjuk, hogy a főügyész adott-e bármiféle jogi útmutatást az ilyen felhasználásokra” – tette hozzá Shwartz Altshuler.
„Azt tudjuk, hogy más esetekben ez a következőképpen működik: a rendőrség új technológiát vásárolt vagy elkezdett alkalmazni. Ezután a főügyész általános útmutatását kéri a használat módjáról. A főügyész emberei tudták, hogy a rendőrséget a törvény nem hatalmazza fel ilyen technológiák használatára, de azt is tudták, hogy Izraelben a törvényhozási folyamatok nagyon sokáig tartanak. Így hát azt mondják: Rendben, adunk neked egy ilyen átmeneti iránymutatást. Addig fogod használni őket, amíg el nem jön a Messiás, vagy nem fogadunk el egy törvényt, előbb nézd meg, mi történik – és ezt onnan tudom, mert pontosan ez történt egy másik nagyon invazív megfigyelőrendszer, a Hawk Eye használata esetében.” [A Hawk Eye egy olyan rendszer, amelyet a rendőrség használ a járművek és utasaik nyomon követésére gyorskamerákkal, a rendszámtáblák azonosítására és felismerésére]
Továbbá, a lehallgatásokra és a házkutatási rendeletekre vonatkozó különböző rendeletek [1979-es lehallgatási törvény és az 1969-es büntetőeljárási, letartóztatási és házkutatási] szerint a lehallgatást a kerületi bíróság elnöke vagy helyettese kezeli, míg a házkutatási parancsot az alsóbb szintű bírói testülettől lehet kérelmezni.
A lehallgatást egy parancsnoki vagy magasabb beosztású rendőrnek is kell kérelmeznie. Avigdor Feldman ügyvéd, büntetőjogi és emberi jogi szakértő, mindkét rendőrségi kérvényezést meglehetősen egyszerű folyamatnak minősíti. Feldman beszámolójával összhangban Shwartz Altshuler kutatása szerint is a bíróságok szinte automatikusan hagyják jóvá a lehallgatási és házkutatási parancsokat.
„A bírósághoz benyújtott egyoldalú kérelmeket nagyon magas százalékban hagyják jóvá, ami 90% felett van. Az egyoldalú kérelmeket az egyik fél az érintett fél hozzájárulása nélkül nyújtja be, ideértve a lehallgatási, házkutatási és letartóztatási parancsot.”
Forrás: ujkeletlive, TOI
