ujkelet.live
A Palesztin Hatóság elnöke, Mahmúd Abbász a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Tanácsának ülésén felszólalva, szokásához híven elfogadhatatlannak nevezte az izraeli megszállást, majd reformot ígért, hangsúlyozva, hogy a legutóbbi magas rangú izraeli és palesztin tisztviselők közötti találkozók palesztin érdekeket szolgáltak, ugyanakkor nem helyettesítették a békefolyamatot.
„Ez nem lesz alternatíva a nemzetközi jog szerinti politikai megoldásra és a megszállás megszüntetésére irányuló követeléseinknek” – mondta Abbász, hozzátéve
„Tartjuk a kapcsolatot az izraeli miniszterekkel és tisztviselőkkel, hogy megoldjuk azokat a kérdéseket, amelyek népünk érdekeit szolgálják.”
Abu Mázen [Abbász] a PFSZ Központi Tanácsának – ritkaságszámba menő ülésén közölte észrevételeit, amelyet a szervezetben megüresedett vezetői pozíciók betöltésére hívtak össze, de az alkalmat kihasználva egyúttal megemlítette a Biden-kormánnyal való együttműködés szükségességét is, az úgynevezett palesztin érdekek előmozdítása érdekében. Az amerikaiak kedvébe járva – a kritikusok szerint, nem túl meggyőző reformokat ígért, a konferencián résztvevő megjelentekhez beszélve, ugyanis az eseményen a palesztin politikai spektrum nagy része nem vesz részt, és néhány prominens frakció nyíltan kijelentette, hogy bojkottálni kívánja az összejövetelt.
Összeségében, elemzők úgy vélik, hogy a konferencia első számú célja, a jelenlevő meghívottak politikai felhatalmazása révén a PFSZ vezető pozíciójába történő, legalább két, Abbászhoz közel álló palesztin tisztviselő megválasztása volt.
Az egyik legfontosabb, megüresedett mandátum, az immár több mint egy éve, a PFSZ nagyhírű tárgyalója – Száeb Erekat halála miatt eddig betöltetlen, a szervezet Végrehajtó Bizottságában elfoglalt igen jelentős pozíció.
Ilymódon, a konferencián valószínűleg Husszein al-Sejk polgári ügyek miniszterét, és egyben Abbász egyik legmegbízhatóbb tanácsadóját jelölik az Erekat által megüresedett PFSZ Végrehajtó Bizottsági mandátum betöltésére. Rawhi Fattouh, egy másik Abbászhoz közel álló tisztviselő, pedig várhatóan a Palesztin Nemzeti Tanács [a PFSZ másik ága] vezetését veszi át.
Az Abbászhoz testhezálló lelkesítő, nacionalista beszéd során, az általa említett izraeli és palesztin tisztviselők közötti tárgyalások azért kerülhettek napirendre, mivel az új izraeli kormány egyes tagjai, mint például Beni Gantz védelmi miniszter révén tíz után először történhetett meg, hogy palesztin vezető Izraelben tárgyalt egy magas rangú izraeli tisztviselővel. Ugyanakkor Naftali Bennett miniszterelnök a maga részéről kategorikusan kizárta a találkozót Abbásszal és az izraeli kormány hangsúlyozta, hogy a találkozók, kizárólag a biztonsági koordinációra és a palesztinok gazdasági helyzetének javítására tett erőfeszítésekre összpontosítottak. Ilymódon a palesztinok és Abbász is ragaszkodik a tárgyalások kizárólagos „politikai horizont létrehozásáról” szóló verziójához.
A tradicionális és a változásra utaló, napirenden kívüli témákat felvetve, a korosodó Abbász jelentősen megkopott politikai tekintélyén próbált valamelyest javítani, ez utóbbit az is ékesen bizonyítja, hogy ellentétben a konferencia nyitóülésén történt felszólalások nagy részével, a Hatóság hivatalos televíziója eltekintett attól, hogy élőben közvetítse a nagyhatalmú elnök beszédét. A kiszivárgott médiajelentések szerint, politikai reklám és bizalomépítés gyanánt Abbász beszéde során kijelentette, hogy komolyan veszi a Palesztin Hatóság reformjára irányuló felhívásokat, utalva bírálói azon vádjaira, miszerint Ramallah a tekintélyelvű hatalom és a korrupció melegágyává vált.
A kritikusok egyre gyakrabban vádolják autoritarizmussal a Palesztin Hatóságot, és elnökét, Abu Mázent, akinek választáson megszerzett mandátuma réges régen, 2009-ben lejárt, és azóta is demokratikus felhatalmazás nélkül kormányoz tovább. Palesztin nemzeti választásokat több mint másfél évtizede nem tartottak. Abbász tavaly tett egy látszat kísérletet új választások kiírására, de az utolsó pillanatban lemondta. A szavazás törléséért természetesen Izraelt hibáztatta, miközben a felmérések alapján arra lehetett következtetni, hogy valószínűleg kínos vereséget szenvedett volna a saját Fatah pártján és a Hamászon belüli riválisaival szemben.
A konferencián egyébként két ismert izraeli-arab politikus is megjelent – Ajman Odeh, az Arab Lista vezetője és Mohammad Barake, a Hadas párt korábbi vezetője személyében.
A felsővezetők testületi ülésének összehívását, az egyébként a nem PFSZ-tag Hamász, és az Iszlám Dzsihád terrorcsoport egybehangzóan elítélte. A szervezeten belüli két prominens baloldali frakció, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért terrorcsoport és a Nemzeti Kezdeményezés, pedig kijelentette, hogy bojkottálja az eseményt.
A Hamász vezetői kritizálva Abbászt és a kormányzó Fatah pártot, a Palesztin Hatóságon belüli, régóta tervezett hatalomátvétellel erősítenék pozícióikat az általuk uralt Gázai enklávén és a gyengítésükre törekvő, helyi Iszlám Dzsihád ellenében.
Az enklávét uraló terrorszervezet vezetőinek azonban a helyi hatalmi játszmákon kívül, egy új jelenséggel is számolnia kell, ugyanis az elmúlt héten gázai palesztinok a közösségi médiában meghirdetett beszélgető-csoportokhoz csatlakozva, az elnyomó utalom ellen ritkán megfogalmazott aggodalmaknak hangot adva kritizálták a Hamászt.
Az „Elrabolták Gázát” című hashtag alatt egyre dagadó, többszáz palesztint számláló csoport Twitter-beszélgetéseinek közös témája a gázaiak hétköznapi szenvedései, amelyhez képest eltörpülnek az izraeli korlátozásokat megemlítő bírálatok. A felszólalók annál inkább támadják a Hamász szerintük rossz kormányzási manővereit és a korrupciót.
A beszélgetések élőben zajlanak a közösségi platformon elérhető viszonylag új Twitter „térben.” A szabadon futó, gyakran órákon át tartó beszélgetések úgy tűnik vonzzák azokat a fiatal palesztinokat Júdea és Szamária arabok lakta illetve a gázai övezet területein, akiknek kevés lehetőségük a személyes találkozókra, ezért az egyetlen esélyük a virtuális, közösségi kapcsolattartás.
A Hamászt kritizálni ritka és kockázatos vállalkozas a Gázában élő palesztinok számára, ugyanis a terrorszervezet biztonsági erői letartóztatják a hatalommal szemben álló kritikusokat, és politikai foglyokként kínzásoknak vetik alá őket.
A Twitter-tér szervezői többnyire olyan fiatal gázaiak, akik a We Want to Live [2019] tiltakozást követően hagyták el az enklávét.
A beszélgetésen résztvevők rendszerint felemelik hangjukat az izraeli bánásmód ellen is, de sokkal kevesebb indulattal, mint ahogyan a Hamászt hibáztatják a rossz kormányzás miatt kialakult gázai nyomor miatt. A terrorcsoportot korrupcióval is vádolva, nyíltan bírálják, amiért közszolgálati állásokat és kiváltságokat ad tagjainak, ahelyett, hogy érdemek vagy szükségletek alapján töltené be az állásokat. Eközben a terrorcsoport legfelső vezetői közül sokan nem Gázában, hanem családjukkal kényelmesen és jómódban, a Hamász pártfogóiként ismert Törökországban és Katarban élnek.
