ujkelet.live
A Bennett-kormány júniusi megalakulása után állami vizsgálóbizottság alakult a Meron-hegyi katasztrófa kivizsgálására, amely 45 férfi és fiúgyermek halálát illetve további 150 személy sérülését okozta. A testület hétfőn egy időközi jelentést nyújtott be a miniszterelnöknek, a Vallásügyi és a Közbiztonsági Minisztériumnak, bár kevés részletet hoztak nyilvánosságra.
Annak idején a helyszínen tartózkodó Zohár Barnea, a Moszad kémügynökség vezetőjének [David Barnea] bátyja a 13-as csatornán emlékezett vissza Izrael legsúlyosabb békeidőbeli katasztrófája.
Barnea testvére, nem sokkal a tragédia után lett az izraeli kémügynökség vezetője. A két testvér világi családban nőtt fel. Az idősebb fiú 13 évesen fordult a vallásos élet irányába, de katonai szolgálatát a Goláni gyalogdandárban teljesítette és csak ezt követően választotta az ultraortodox irányt. A riport során Zohár Barnea elmondta, hogy nagyon szoros kapcsolat fűzi testvéréhez és az idén korábban érkezett Meronba, hogy külön imádkozhasson David kinevezéséért a Moszad élére.
„Megvannak a képességei és az erényei. Úgy gondolom, hogy teljes mértékben felismerte a munkában rejlő lehetőségeket.”
Április 29-én több mint 100 000 ember érkezett Meronba, az éves Lag Ba’Omer összejövetelre Simon Bár Jocháj rabbi sírjához. Amint a sűrű tömeg elkezdett távozni, a kijárathoz vezető keskeny, lejtős sétányon feltorlódott a tömeg, az emberek megcsúsztak a fémpadlón, mások pedig rájuk zuhantak, a helyzetet tovább súlyosbította egy rendőrségi barikád a lejtő alján.
A történteket a modern izraeli történelem legsúlyosabb békeidei tragédiájaként jegyzik, amelynek halálos áldozatai meghaladják a 2010-es Karmel-hegyi erdőtűzben életüket vesztett 44 polgárét.
Barnea visszatérve a helyszínre a riportban elmesélte, hogyan sodródott fiával együtt a lefelé vezető zsúfolásig megtelt lejtős sétányon.
„Úgy éreztem, egyedül vagyok a világon. Abban a pillanatban úgy éreztem, és ez az érzés nagyon erősen megmaradt bennem, mintha minden elnémult volna” – mondta.
„Voltak akik segítségért kiáltottak…szörnyű látvány volt” – emlékezett vissza és miközben próbált másoknak segíteni és újraéleszteni egy a tömegből kimenekített gyereket, a káoszban elvesztette a fiát.
A katasztrófa nagyságáért nagyrészt a rendőri magatartást tette felelőssé, amely szerinte mindvégig erőszakos és ellenséges volt.
„Az volt az érzésem, hogy a rendőrök nem azért jöttek, hogy segítsenek rajtunk, ők az ellenségeink… mindenhol azt lehetett látni, hogy ütik az embereket, szívszorító volt” – hozzátéve, hogy amikor Barnea először nem találta a fiát a káosz közepette, és egy rendőr agresszíven viselkedett vele, miközben megpróbálta lefogni.
Barnea végül megtalálta a fiát, de miután biztonságban hazaértek, az események hatása miatt hetekig tért magához.
„Szó szerint járni se tudtam. Abbahagytam a munkát, folyamatosan a szemem előtt láttam az eseményeket. Még mindig nem vagyok önmagam.”
