ujkelet.live
A héber állami médiában megjelenő riport szerint az izraeli hadsereg felülvizsgálta a Júdea és Szamáriára vonatkozó nyílt tüzelés politikáját, miszerint mostantól hivatalosan is engedélyezik a katonáknak, hogy olyan palesztinokat likvidáljának, akik kövekkel vagy Molotov-koktéllal dobálták a területen tartózkodó zsidókat illetve járműveiket, akkor is, ha a támadók már nem jelentenek közvetlen fenyegetést.
A Bennett-kormány hallgatólagos jóváhagyását is feltételező, a hadsereg politikájának ezirányú változásáról először a Kan állami műsorszolgáltató számolt be vasárnap este, amit egy volt katonai szóvivő is megerősített a The Times of Israel angol nyelvű hírportálnak, mondván, hogy az új szabályozást a hadsereg már az elmúlt hónapban is érvényesítette.
A Palesztin Hatóság külügyminisztériuma elítélte az új protokollt, mondván, hogy ilymódon lehetővé válik a katonák számára, hogy bíróságon kívüli kivégzéseket hajtsanak végre. A palesztinok minisztériuma túlzottnak tartja ezeket az utasításokat, mivel ,,,zöld utat ad a palesztinok helyszíni kivégzésére, a megszálló hadsereg katonáinak szeszélyeinek, hangulatainak és becsléseinek megfelelően” – áll a közleményben.
Liron Libman, korábbi katonai főügyész, aki a Katonai Főtanácsnoki Testület nemzetközi jogi osztályát vezette, a TOI hírportálnak nyilatkozva a változtatást egy olyan helyzet korrekciójaként jellemezte, amely lehetővé teszi a gyanúsítottak számára, hogy elkerüljék az igazságszolgáltatást, ugyanakkor a szakértők részéről felmerült a kérdés, miszerint jogos-e a likvidálás alkalmazása olyan személlyel szemben, aki már nem jelent veszélyt.
,,Abban az értelemben, miszerint a menekülő személy nem jelent fenyegetést, hacsak nem része egy aktív háborús forgatókönyvnek, ami harcoló katonának tekinti őket – ami ma [Júdea és Szamária] természetesen nem releváns –, halálos erő alkalmazása valóban szabálytalan intézkedés” – mondta Libman.
Ugyanakkor Libman hangsúlyozta, hogy az új politika a civilek felé dobott sziklákra és gyújtóbombákra vonatkozik, nem pedig a katonák elleni zavargások ellenében és hozzátette, hogy hivatalosan a gyanúsított letartóztatására vonatkozó protokoll az említett új politika értelmében is egy többlépcsős folyamat részének kellene lennie, amely megállásra felszólítással kezdődik, majd a szóbeli fenyegetésen túl, a levegőbe történő lövésekkel végződik. Halálos erő alkalmazásával ellentétben a katonaság előnyben részesített módszere továbbra is a letartóztatás kellene legyen nem pedig a likvidálás.
Az Izraeli Védelmi Erők hivatalos politikája eddig az volt, hogy a katonák csak akkor nyissanak tüzet a gyanúsított letartóztatása közben, amennyiben az illető még mindig folytatja az autók kövekkel vagy gyújtóbombával való dobálását, utólag azonban nem. A nyilatkozó katonai szóvivő szerint ez a módszer ugyanakkor akarva-akaratlanul lehetővé tette, hogy a gyanúsítottak büntetlenül elmenekülhessenek a helyszínről egy ilyen támadást követően.
Az új, alkalmazott módszer értelmében, amennyiben a katonák azt látják, hogy egy palesztin személy szikladarabokkal vagy gyújtóbombával dobálja az autókat, akkor a teljes letartóztatási procedúrát kell alkalmazni, beleértve szükség esetén halálos erő alkalmazását, még akkor is, ha a folyamat konkrét szakaszában, a gyanúsítottak kezében már nincs gyújtóbomba vagy kő.
A bevezetésre kerülő protokoll új megvilágításba helyezi a hadsereg működési elveit, ugyanis a korábbi gyakorlat szerint többször is előfordult, hogy a katonák rálőttek olyan elkövetőkre, akik kezében már nem volt fegyvernek minősíthető kő illetve gyújtóbomba, és utólag a felülvizsgálat során arra a következtetésre jutottak, hogy az illető katona helyesen cselekedett.
A TOI által ismertetett korábbi eset szerint 2015-ben az izraeli hadsereg egyik ezredese, Jiszrael Somer tüzet nyitott és halálosan megsebesített egy palesztin fiatalkorút, miután az elkövető menekülés közben egy nagy követ dobott a tiszt autójára. Somert az incidens miatt bírálták és előléptetését elhalasztották, de nem amiatt, amiért tüzet nyitott a fenyegetést már nem jelentő gyanúsítottra, hanem azért, mert hátba lőtte a fiút ahelyett, hogy a lábára célzott volna.
A volt katonai főügyész hozzátette, hogy a letartóztatási jegyzőkönyv szerinti halálos erőszak alkalmazása az incidens körülményei alapján indokolt volt.
A TOI-nak nyilatkozó Eliav Lieblich, a Tel Avivi Egyetem jogászprofesszora szerint az új politika nincs összhangban a nemzetközi jog két releváns ágának egyikével, azaz a fegyveres konfliktusokra és az emberi jogokra vonatkozó törvényekkel, különösen a bűnüldözéssel kapcsolatosakkal sem.
Lieblich utalva az emberi jogi törvény egyik tételére, amely azt írja elő, hogy halálos erőt csak akkor lehet alkalmazni, ha nincs más lehetőség, hangsúlyozta, hogy a hadsereg új politikája nem egyezik a fegyveres konfliktusok törvényeivel, már csak azért sem, mert Júdea és Szamária jelenleg nincs aktív konfliktus és nincs mód annak bizonyítására, hogy az éles lőszer használata megfelel az önvédelem szükségleteinek, avagy „feltétlenül szükséges lenne”.
Ugyanakkor a jogászprofesszor arra is utalt, hogy a hadsereg új politikáját kizárólag a köveket és gyújtóbombát dobáló palesztinokra alkalmazzák, vagyis ellenkező esetben, amikor egy radikális jobboldali zsidó dobál köveket palesztin autókra, ez a protokoll nem érvényes és tilos tüzet nyitni az elkövetőre.
Libman, aki jelenleg az izraeli Demokrácia Intézet kutatója hangsúlyozta, hogy nem látta az írásos végzést – nem is láthatta, mivel titkosítottnak kell lennie, ezért nem tud pontosabb értékelést adni, de szerinte az új politika potenciálisan indokolt lehet még akkor is, ha ellentmondásosnak tűnik.
Összességében elismerhető, hogy az új politika elvileg nem felel meg egyértelműen sem a fegyveres konfliktusok, sem a bűnüldözés törvényeinek, de a valóság és a gyakorlat más, ezért napjaink posztmodern konfliktusaiban általában, illetve az izraeli-palesztin konfliktusok esetében konkrétan olyan hibrid helyzetek alakulhatnak ki, amelyek nem illeszkednek az ismert paradigmák egyikébe sem, közölte Libman, hozzátéve, hogy
„A kődobálás súlyos bűncselekmény, de a szabály szerint ezt rendészeti eszközökkel kell kezelni, le kell tartóztatni a bűnözőket és bíróság elé kell állítani őket. A potenciális halálos erő alkalmazása, mint például az élőtűz, kétségtelenül szabálytalan. Természetesen, amennyiben életveszély áll fenn, akkor lehet lőni, hogy megakadályozzuk az életveszélyt, ha Molotov-koktél vagy szikla van az elkövető kezében, de előtte, és nem pedig utána,” ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a hadsereg protokollja szerint a katonák az éles tüzet kizárólag a gyanúsított alsó testére [lábára] irányíthatják annak érdekében, hogy a menekülésüket megakadályozva megsebesítsék, de nem azért, hogy likvidálják őket. Jogilag azonban nincs különbség az alsó test és a középső tömeg között, mivel a gyorsan cselekvő katona eltévesztheti a célt és véletlenül eltalálhatja a fő szerveket, ugyanakkor a lábon történő lövés is lehet végzetes a fő artériák megsebesítése révén.
Az Izraeli Védelmi Erők nem adott magyarázatot az irányelvekre vonatkozó hirtelen jövő változásokra, amit Libman szerint nem a kődobálások vagy a Molotov-koktélok számának jelentős növekedése indokolt.
Júdea és Szamária autópályáin, különösen az izraeli telepes közösségek lakta területek környékén, gyakran támadják meg palesztin fiatalok, kövekkel illetve Molotov-koktéllal teli palackokkal vagy festékkel dobálva az elhaladó járműveket. A támadások több esetben életet veszélyeztettek, többek között a múlt hónapban, amikor egy buszsofőr sérült meg a törött üveg miatt, miután járművét kövekkel dobták meg Jeruzsálem közelében.
A kormány hallgatólagos támogatását igazolandó Naftali Bennett miniszterelnök üdvözölte a lépést, mondván, hogy az izraeli katonák „lehetőséget kapnak arra, hogy megvédjék magukat és minket”, ugyanakkor a hónap elején Merav Michaeli közlekedési és Omer Barlev közbiztonsági miniszter felvázolta a buszvezetők és az utasok biztonsága érdekében tehető lépéseket, miután az ország déli részén számos tömegközlekedést célzó kődobálós támadásra került sor a palesztinok részéről. A két koalíciós munkapárti miniszer közös nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy a ,,járművek kövekkel dobálása terrorcselekmény, különösen akkor, ha a tömegközlekedés ellen irányul, ahol egyetlen támadás sok emberéletet követelhet”.
