A színfalak mögött: Trump évszázad megállapodása, annektálási kísérletek és az Ábrahám-egyezmények

1
Balról: Abdullatif bin Rashid Al Zayani bahreini külügyminiszter, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, Donald Trump amerikai elnök és az Emírségek külügyminisztere, Abdullah bin Zayed al-Nahyan az Ábrahám-egyezmény aláírása előtt a Fehér Házban 2020. szeptember 15. Forrás: Benjamin Netanjahu/youtube képernyőfotó

ujkelet.live

Az Axios hétfőn közzétett How it happened kétrészes Podcastjában Barak Ravid, az Axios és a Walla riportere további részleteket osztott meg a ,,Trump békéje: Az Ábrahám-egyezmény és a Közel-Kelet átformálása” című könyvéből, mely vasárnap jelent meg Izraelben.

Ravid áprilisban és júniusban két interjút készített Trumppal valamint számos jelenlegi és volt amerikai, izraeli és emírségekbeli tisztviselővel is beszélt az Ábrahám-egyezmény kapcsán, melynek keretében az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Marokkó normalizálták kapcsolataikat Izraellel.

Az Ábraham-egyezmények Benjámin Netanjahu volt izraeli miniszterelnök és Donald Trump legnagyobb külpolitikai vívmányának tekintenék. Ravid szerint mesterkedéssekkel, feszültséggel teli találkozók, dühös telefonhívások és agilis diplomácia révén születtek meg, és mindezt Netanjahu arra irányuló fenyegetése váltotta ki, hogy annektálja Júdea és Szamária és a Jordán-völgy zsidó közösségeit, kvázi összeomlasztva Trump ,,évszázad megállapodását”, mely megoldást kínált az izraeli-palesztin konfliktusra.

A feszült helyzetet jól példázza, hogy egy nappal azelőtt, hogy 2020 augusztusában bejelentették volna az Izrael és az Egyesült Arab Emírségek közötti történelmi diplomáciai megállapodást, Netanjahu akkori izraeli miniszterelnök megpróbált kihátrálni belőle.

Amikor Trump 2020 januárjában felfedte közel-keleti béketervét, több mint egy év halasztás követően a hosszúra nyúlt izraeli kormányalakítási válság miatt, a palesztinok határozottan elutasították azt, és bojkottálták a ceremóniát.

Az ,,évszázad megállapodása” az amerikai kormány legnagyvonalúbb ajánlata volt Izrael számára. Jeruzsálem Izrael osztatlan fővárosa marad, és az USA elismeri a C-zónában lévő zsidó közösségeket Izrael részeként továbbá a Jordán-völgyet a zsidó állam keleti védelmi vonalaként.

A terv a palesztinoknak lehetővé teszi, hogy jelenlegi területeket megduplázva (Júdea és Szamária területének 70 százalékát megkapva), bizonyos kondíciók teljesítésével – például Izrael elismerése mint zsidó állam valmint Jeruzsálem elismerése Izrael fővárosaként – saját államuk legyen, melynek fővárosa a Kelet-Jeruzsálem peremén lévő Abu Dísz. Ez az állam azonban nem lenne jogosult hadsereg fenntartására és katonai szerződések aláírására, és Izrael ellenőrizné a határait.

Trump Netanjahut és politikai riválisát, Beni Gantzot is meghívta Washingtonba, abban a reményben, hogy mindketten támogatni fogják a megállapodást.

Netanjahut dühítette Trump bejelentésének időzítése (közvetlenül az újabb izraeli választások előtt), és hogy Gantz meghívót kapott az Ovális Irodába. Ennek ellenére nem tudott nemet mondani Trumpnak.

Ehelyett Netanjahu úgy döntött, hogy fedezékül használja Trump tervét Júdea és Szamária zsidó telepeinek választások előtt történő annektálására.

„Az Elnök úr ma elismeri Izrael szuverenitását az összes izraeli közösség felett. Júdeában és Szamáriában, nagyok és kicsik felett egyaránt” – mondta Netanjahu Trump mellett állva.

Trump izraeli nagykövete, David Friedman támogatta Netanjahu annektálási törekvését, sőt a fehér házi ceremónia után nyilvánosan kijelentette, hogy Izrael azonnal elindítja a folyamatot.

Friedman vasárnap Twitteren vitatta Ravid beszámolóját, mondván, ,,az elnök nemcsak hogy tájékozott és informált volt a szuverenitási folyamattal, de fel is vázolta azt ebben a beszédében. Számos utólagos megbeszélés is volt, amelyek mindegyikén részt vettem. Az ezzel a témával foglalkozó könyvet, mellyel kapcsolatban nem konzultáltak velem, fenntartásokkal kell kezelni.”

Trumpot azonban irritálta Netanjahu beszéde a szertartáson.

A Fehér Ház egy korábbi magas rangú tisztviselője azt nyilatkozta Ravidnak, hogy Netanjahu az elnököt dísznek használta egy kampánybeszédhez, ahelyett, hogy a palesztinokhoz fordult volna.

Netanjahu távozása után Trump megkérdezte tanácsadóit: „Mi a fene volt ez?”

Amikor Netanjahu még ugyanazon a napon bejelentette az annektálási tervet, letámadva a Fehér Házat, Trump dühös volt.

,,Dühös lettem, és leállítottam, mert ez tényleg túl messzire ment” – mondta Trump a Ravidnak adott interjúban.

Trump veje és vezető tanácsadója a békefolyamatokban, Jared Kushner behívta Friedmant az irodájába, és lehordta, mondván, ez a terv nem az, amit az elnök akar.

Kushner ezután felszólította Friedmant, hogy menjen át a Pennsylvania Avenue-n a Blair House-ba, hogy közölje a rossz hírt Netanjahuval, aki vezető tanácsadóival ünnepelt. mindazt, amit az annektálásról mondtak. Netanjahu félreértéssel magyarázta az ügyet.

Netanjahu megpróbált harcolni, de 24 órán belül mind ő, mind Friedman visszavonták mindazt, amit az annektálásról mondtak. Netanjahu félreértéssel magyarázta az ügyet.

A témában közvetlenül érintett amerikai és izraeli korábbi tisztviselők azt mondták Ravidnak, hogy amikor Netanjahu azon a héten elhagyta Washingtont, a Trump- és Netanjahu-kormány közötti kapcsolatok minden idők legmélyebb pontján voltak.

Annektálás helyett normalizáció

2020 májusában az Egyesült Államok a koronavírus-járvány első hulláma, a Black Lives Matter tiltakozások és egy brutális választási kampány kellős közepén volt.

Netanjahunak mindeközben végre sikerült kormányt alakítania egy hatalommegosztási megállapodás révén, amelyet riválisával, Beni Gantz ex-vezérkari főnökkel kötött.

A koalíciós megállapodásuk azonban tartalmazott egy ketyegő időzített bombát, amelyhez Netanjahu ragaszkodott: Júdea és Szamária egyes részeire kivetendő szuverenitásra vonatkozó törvény szavazásra bocsátása a Trump-kormánnyal koordináltak szerint a kabinetben vagy a parlamentben július 1-jén. A lépés a nemzetközi jog megsértése mellett potenciálisan destabilizálhatta volna a régiót.

A világ vezetői igyekeztek megállítani Netanjahut. Jordánia szerint az annektálás aláásná az Izraellel kötött békemegállapodást. A palesztinok megszakították a biztonsági koordinációt. Európai diplomaták szankciókkal fenyegetőztek.

Az annektálás megállítására irányuló törekvésben képbe került egy arab ország: az Egyesült Arab Emírségek.

Yousef Al Otaiba, az Emirátusok befolyásos washingtoni nagykövete három héttel Netanjahu határideje előtt írt egy héber nyelvű op-edet. Szerinte Izraelnek választania kell az annektálás és az arab világgal való normalizáció között.

A cikk példátlan és sokat tárgyalt közvetlen üzenet volt az Egyesült Arab Emírségektől az izraeli népnek, és cáfolta Netanjahu azon állítását, hogy az arab világ nem törődik az annektálással. Ron Dermer, Izrael washingtoni nagykövete tiltakozásul felhívta Otaibát.

„Úgy hittem, hogy ennek szörnyű következményei lesznek a régióra nézve, és az Egyesült Államokat is nagyon kínos helyzetbe hozza, mert egy hihetetlenül népszerűtlen döntést kell megvédeniük a régióban” – mondta Otaiba Ravidnak.

Otaiba először 2019 márciusában mondta Jared Kushnernek, hogy az Egyesült Arab Emírségek készen áll arra, hogy normalizálja kapcsolatait Izraellel. Kushner eleinte abban reménykedett, hogy az áprilisi izraeli választások után a folyamatottal tovább lehet lépni, de az izraeli politikai patthelyzet háttérbe szorította a kérdést.

Eközben a Trump-kormányon belül David Friedman izraeli nagykövet keményen kiállt Netanjahu annektálási terve mellett. Mivel Netanjahu és Gantz nem értett egyet a kérdésben, Friedman még közvetíteni is próbált közöttük, hogy előremozdítsák a kérdést.

Kushner azt mondta Friedmannak, hogy lassítson. ,,6000 mérföldre vagy, és nem érted, mi folyik itt. Itt van a COVID. A választások. Jelenleg nem ez a prioritásunk” – emlékezett vissza Kushner a Friedmannak mondott szavaira.

Ennek ellenére Friedman szorgalmazott egy megbeszélést az Ovális Irodában az annektálásról. Június 24-én, egy héttel Netanjahu határideje előtt megkapta.

Trump türelmetlen és ingerlékeny hangulatban kezdte a találkozót. Aggódott egy beszéd miatt, amelyet Netanjahu több hónappal korábban, közel-keleti béketervének leleplezése során mondott. A kampányszerű beszéd „nem volt helyénvaló” – mondta később Trump a Ravidnak adott interjúban.

Trump félbeszakította Friedman annektálással kapcsolatos beszédét, és azt kérdezte: „Miért beszélünk erről?” Miközben Friedman megpróbálta előadni a dolgot, Trump ragaszkodott hozzá, hogy máris többet tett Izraelért, mint bármely más elnök.

Friedman egy bizonyos ponton megjegyezte, hogy az izraeli kormányon belül nézeteltérés van a tekintetben, hogy továbblépjenek-e az annektálással kapcsolatban. Ekkor Trumpnak elege lett.

,,Mike, te döntesz” – mondta Trump Mike Pompeo külügyminiszterre mutatva. ,,De ha bármi rossz történik, azért ti feleltek.”

A megbeszélés egyetlen döntéssel zárult: a Fehér Ház megbízottja, Avi Berkowitz és Friedman Izraelbe utazik, hogy találkozzon Netanjahuval és Gantzcal, és eldöntsék, hogy az annektálás valamilyen formában továbbhaladjon, vagy félre teszik az amerikai választások utánra.

Kushner lefektette az út alapjait azzal, hogy azt mondta, Netanjahu annektálása nem történhet meg a Fehér Ház zöld jelzése vagy a palesztinoknak tett engedmények nélkül.

„Megmondtam Netanjahunak, hogy a cél Trump tervének végrehajtása, nem pedig az egyoldalú annektálás” – mondta Kushner Ravidnak.

Berkowitz és Friedman négy nap alatt három találkozót tartott Netanjahuval.

A találkozók rosszul indultak.

„Állj le a szivárogtatásokkal Barak Ravidnak” – figyelmeztette Netanjahu Berkowitzot, aki azt válaszolta, hogy Netanjahu vádjai sértőek. Netanjahu egyik tanácsadója azt mondta Ravidnak, hogy a miniszterelnök viselkedése „kínos” volt, és még soha nem látta ilyen tapintatlanul viselkedni.

Egy ponton Friedman elhagyta a termet, és ezt Berkowitz kihasználta.

„Nem tudom, mit mondott önnek David, de a találkozó az elnökkel az annektálásról nagyon rosszul sikerült” – mondta Berkowitz a miniszterelnöknek, akit korábban Friedman bátorított.

Netanjahu egyre dühösebb lett, és azzal fenyegetőzött, hogy továbblép, Trumppal vagy nélküle. Berkowitz figyelmeztetett, hogy Netanjahu ellenséget csinál az Egyesült Államok elnökéből – ami majd a Twitter-fiókján köszön vissza –, és nincs nemzetközi támogatása sem az annektáláshoz.

A találkozó után Netanjahu továbbra is azt fontolgatta, hogy dacol Trumppal.

Két nappal később Berkowitz és Friedman másodszor is leült Netanjahuval.

Netanjahu kijelentette, hogy Júdea és Szamária 13%-ának annektálását tervezi és nem ad cserébe semmit a palesztinoknak.

Berkowitz aznap este felhívta Kushnert a szállodájából. Mindketten frusztráltak és egyre kétségbeesettebbek voltak. Úgy döntöttek, felvetik az ötletet, amelyet Otaiba egy évvel korábban említett.

Másnap, egy nappal Netanjahu határideje előtt Berkowitz harmadszor találkozott a miniszterelnökkel.

Megkérdezte, hogy Netanjahu fontolóra venné-e az annektálási terve feladását az Egyesült Arab Emírségekkel való normalizálásért cserébe. Netanjahu szkeptikus volt. Beleegyezett, hogy megvitassák, de nem volt hajlandó elengedni az annektálás kérdését.

Július 1-jén egy kimerült Berkowitz a repülőtérről a Fehér Házba utazott, felhívta Otaibát, aki felvetette az annektálás megállítását a normalizáció felajánlásával.

Azt mondtam: „Lehet, hogy nem hiszed el, de nagyon hasonló gondolatom volt a minap” – emlékezett vissza Berkowitz.

Felhívta Kushnert, aki azt mondta: ,,Gyerünk, csináljuk!” Azon néhány ember közül, akik bekerültek a körbe, Netanjahu maradt a leginkább szkeptikus.

A közvetett tárgyalások néhány nappal később kezdődtek, Berkowitz és Kushner üzeneteket és tervezeteket küldözgetett Otaiba és Dermer között.

Az Emírségek ragaszkodott ehhez a közvetett formátumhoz, hogy Netanjahu ne csak nekik tegyen ígéreteket, hanem az Egyesült Államoknak is.

Az ügylet általános keretei egyértelműek voltak, de 115 vázlatra és három hétre volt szükség a megállapodáshoz – mondta Berkowitz Ravidnak.

Az egyik döntő jelentőségű pont az volt, mennyi ideig tart Netanjahu ígérete, hogy leveszi az annektálást az asztalról. Otaiba állandó elkötelezettségre törekedett, de Dermer visszautasította. Végül három évben egyeztek meg.

Egy másik ponton Dermer felhívta Berkowitzot, és azt mondta, Netanjahu csak akkor engedi el az annektálást, ha nem csak az Egyesült Arab Emírségek, hanem három arab ország is csatlakozik.

,,Mondd meg Ronnak, hogy csak egy országot fog kapni, és ha nem akarja, akkor elmehet a p…” – mondta Kushner Berkowitznak, aki finomabban közvetítette az üzenetet.

Július 26-án megállapodás született, melyet Mohammed bin Zajed trónörökös és az Emírségek másik hat irányítója jóvá kellett hagyjon. Miután erre sor került, a felek augusztus 13-ra tűzték ki az úttörő megállapodás bejelentésének időpontját.

Aztán augusztus 12-én Netanjahu meghátrált. Új választások kiírását fontolgatta a költségvetési válság miatt. Dermer azt mondta Berkowitznak, hogy annyi minden van a levegőben, Netanjahu nem akarja aláírni.

Több kiabálásba forduló beszélgetésre került sor Washington és Jeruzsálem között. Friedman, aki már D.C.-ben volt a bejelentésre, különösen ragaszkodott ahhoz, hogy a megállapodás létrejöjjön, és az izraelieknek már nem volt választásuk.

Netanjahu végül engedett.

A színpadi díszlethez már csak egy név kellett. A bejelentés reggelén Miguel Correa tábornok, a Nemzetbiztonsági Tanács vezető igazgatója az „Ábrahám-egyezményt” javasolta.

Kushner és Berkowitz közölte a nevet Trumppal, aki elfogadta, de viccelődött, hogy a ,,Trump-egyezmény jobb név lenne” – emlékezett vissza Berkowitz.

Egy órával később a három vezető azon volt, hogy megkössék az üzletet, amikor a trónörökös vonala megszakadt.

„Azon a ponton izzadt a tenyerem” – idézte fel Otaiba. „Mindez a kemény munka, és lehet, hogy nem jön össze egy műszaki hiba miatt.”

Amikor a trónörökös újra fogadta a hívást, és mindenben megegyeztek, nevetve megjegyezte: ,,Ez az egyetlen jó dolog, ami 2020-ban történt.”

Aztán eljött az ideje, hogy Trump meglepje a világot. Twitteren jelentette be a megállapodást, és hagyta, hogy Berkowitz nyomja meg a küldés gombot.

Az Új Kelet Live éjszakai hírei január 18-án Új Kelet Live

A Facebook törölni akarja a UN Watch vezetőjének Facebook oldalát; A pilóták nem akarják elhozni a gyorsteszteket Szöulból; Ami kimaradt; Időjárás
  1. Az Új Kelet Live éjszakai hírei január 18-án
  2. Az Új Kelet Live éjszakai hírei január 17-én
  3. Az Új Kelet Live éjszakai hírei január 16-án
  4. Az Új Kelet Live éjszakai hírei január 15-én
  5. Az Új Kelet Live éjszakai hírei január 13-án

1 komment

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .