ujkelet.live
A kelet-jeruzsálemi Seich Dzsarrach lakói kedden ,,egyhangúlag” elutasították a Legfelsőbb Bíróság által ajánlott kompromisszumot, amely lehetővé tette volna, hogy legalább 15 évig otthonukban maradhassanak, cserébe egy telepes csoport tulajdonjogának elismeréséért és szimbolikus bérleti díj fizetéséért, közölte a Haaretz hírportál.
Az ajánlat elutasítása miatt a bíráknak újra meg kell vizsgálniuk a palesztin lakosok fellebbezését az eredeti kilakoltatási végzés ellen. Nahalat Simon, a telekre igényt tartó telepes csoport szintén benyújtotta válaszát a Legfelsőbb Bírósághoz.
Az elmúlt napokban egyre nőtt a súrlódás a kelet-jeruzsálemi negyed lakosai között, mivel voltak, akik inkább elfogadták az ajánlatot.
A keddi sajtótájékoztatón Muna El Kurd, a környék harcának egyik főszereplője felolvasta a családok nyilatkozatát.
,,Egyhangúlag elutasítjuk a megszálló bíróság által javasolt megoldást” – mondta, azzal érvelve, hogy a megállapodás ,,kikövezte volna az utat a földjeinkhez fűződő jogok kisajátítása előtt”.
El Kurd hozzátette, hogy az elutasítás „ügyünk igazságosságába vetett hitünkből, valamint az otthonunkhoz és a szülőföldünkhöz való jogunkból fakad”. Szerinte a lakosok bíznak a „palesztin utcában”, hogy felhívják a nemzetközi figyelmet nehéz helyzetükre.
Az elutasított javaslat szerint a kilakoltatás előtt álló három családot első generációs védett bérlőként ismernék el, ami azt jelenti, hogy további két generáción át élveznék a státuszt. A negyedik család második generációs bérlőnek minősülne, ami azt jelenti, hogy a család még egy generációja védett bérlőként tovább élhetne ott. A családok fenntartanák a jogot, hogy igazolják, hogy tulajdonjoggal rendelkeznek van a házakra.
A Jichák Amit, Noam Sohlberg és Daphne Barak-Erez bírók javaslata szerint a családok bérleti díjat fizetnének a Nahalat Shimon nonprofit szervezetnek, amely a kilakoltatásukért keresetet nyújtott be. „Minden család 2400 sékel [237ezer Ft] éves bérleti díjat letétbe helyezne a Nahalat Shimon Co. ügyvédjének számláján. A kifizetést előre letétbe helyezik minden év január 1-jén.”
A kompromisszumos megállapodás egy keserű jogi vita közepette született, amely világszerte felkeltette a figyelmet a palesztin jogokkal kapcsolatban a városban, és szerepet játszott a májusi kelet-jeruzsálemi zavargások szításában. Ha elfogadták volna a javaslatot, a bíróság megkímélte volna Izraelt a kilakoltatási végzés következményeitől, de a kompromisszum erős politikai ellenállásba ütközött a palesztinok és az izraeli jobboldal részéről, akik mindketten a vitát a város demográfiai jövőjéért folytatott küzdelem részének tekintik.
A szóban forgó családokat 1956-ban a jordán kormány és az Egyesült Nemzetek Szervezete telepítette le Jeruzsálem szomszédságában; telepes szervezetek az elmúlt két évtizedben a kilakoltatásukat kérték, arra hivatkozva, hogy az otthonuk olyan földterületen épült, mely a 19. század vége óta zsidók tulajdonában van.
A Nahalat Simon követelése 1876-ra nyúlik vissza, amikor askenázi zsidók megvásároltak egy telket Simon Hacadik zsidó főpap sírja közelében. A föld egy részén egy kis zsidó negyedet alapítottak. 1948-ban, a jordán megszállás idején azonban kiszorították őket a területről.
Az alsóbb és a kerületi bíróságok elfogadták ezt az érvet, és a három családot kilakoltatták otthonukból. A palesztinok kilakoltatása elleni küzdelem vitákat kavart szerte a világon, elérte az Egyesült Államok Kongresszusát, az európai diplomatákat és több tucatnyi médiacsoportot, akik jelen voltak a bírósági tárgyalásokon. A bírók azután javasolták a kompromisszumot, hogy az előző meghallgatáson a felek nem tudtak megegyezni.
Ha a palesztin családok elfogadták volna a kompromisszumot, kilakoltatásuk hosszú évekre lekerült volna a napirendről. A lakosok továbbra is fenntartják annak lehetőségét, hogy a jövőben az Igazságügyi Minisztérium Földrendezési Irodáján keresztül próbálják igazolni a földre vonatkozó tulajdonjogukat.
