A kormány a költségvetésre, az ellenzék a megbuktatására esküszik

ujkelet.live

A Bennett-Lapid koalíció megalakulása után az ellenzék mögé felsorakozó média hangzatos kételkedéseire rápirítva, a kormányt alkotó egymásnak ideológiailag ellentmondó frakciói különösebb nehézség nélkül teljesítették az együttélés első hónapjait.

Az ominózus kormányalakítást megelőző sikeres bizalmi szavazást követően az ellenzék vezetője Benjamin Netanjahu azt ígérte, Naftali Bennett illegitim vállalkozásának napjai meg vannak számlálva és hamarabb vissza fog térni a választópolgárok által megszavazott hatalomba, mint azt bárki is el tudná képzelni.

Kezdetekben a Netanjahu által fake baloldalnak nevezett média is valamiképp osztotta a volt miniszterelnök szkepticizmusát és az a hír járta, hogy a koalíció ellentétes politikai vízióinak szemétdombján kapirgálva és egymást szétszedve méla semmitevésben fog a túlélésbe kapaszkodni, de nem sokáig. Az említett koalíció nem törődve a kétkedőkkel, mindent vagy semmit alapon azonban nagy fejlesztéseket kezdeményezve meghirdette a költségvetés és ezen belül számos, például az ultraortodox frakció rémálmát jelentő kasrút, vagy az évek óta hanyagolt szektorok újjáélesztésére irányuló gazdasági reformot.

Miközben az ellenzék korai próbálkozásai rendre kudarcba fulladtak, ugyanis a kormány elleni bizalmatlansági szavazáshoz legalább 61 mandátumos többségre van szükség, amit a Netanjahu-féle jobboldali blokk 52 képviselőjével – vagy 53, amennyiben hozzáadjuk a Jaminából kiugró Sikli mandátumát – legfeljebb az arab szekciók támogatásával tudna elérni.

Ugyanis a koalíciót alkotó nem arab frakcióknak, a folyamatosan miniszterelnöki ígéretekkel ostromlott Gantz vezette Kék – Fehér képviselőivel egyetemben, úgy tűnik nem áll érdekükben a szakítás és újabb választást kiírása, amely a közvélemény-kutatások szerint egyébként hasonló patthelyzetet eredményezne és nem garantálná Netanjahu kormányalakításhoz elegendő biztos győzelmét.

Netanjahu számára, a Likudon és a háredi blokkon belül egyre erősödő elégedetlen hangvétel miatt azonban az egyetlen járható út az új választás kiírásával történő újabb időhúzás, bármilyen eredménnyel is végződjön. Az ellenzék kormánybuktató programja a jelenleg relatív könnyebben elérhető sikerre koncentrálva, vagyis a költségvetés egyszerű többséggel történő megakasztását megcélzó kétfrontos támadásra irányul.

Az előző kormány(ok) által immár több mint két és fél éve hanyagolt költségvetésre válaszul a Bennett – kormány féle büdzsé első olvasata után átkerülve a különböző bizottságokhoz, a különböző alkuviták után készen áll a plénum előtt való második illetve harmadik olvasatot követően a ratifikálásra, biztosítva a kormány további működését. Ilymódon a létminimum határán egyensúlyozó legfeljebb 61 szavazatos többség megingatására az utolsó órákban megindult a látványos ellenzéki gépezet a médiában és a kulisszák mögött is.

A kétfrontos támadás egyik pillére a rendre kiszivárogtatott koalíción belüli ellentmondásokra rávilágító felvételek, amely célja a rotációs miniszterelnöki pozíció várományosa Jáir Lapid külügyminiszter és a mögötte felsorakozó balodali frakciók illetve Naftali Bennett miniszterelnök jobboldali blokkjának egymás ellen való fordítása, másrészt az arab blokkon belüli licitálás és zűrzavarkeltés.

A médiában kiszivárogtatott, a kormányzó Jamina második számú képviselője, Ajelet Saked belügyminiszter által előadott dehonesztáló monológ azonban a jelek szerint sem Lapidra, illetve a másik célpontra, Beni Gantz védelmi miniszterre sem tett különösebben mély benyomást. A kiszivárogtatásra azonnal rárepülő média lenyugtatására Bennett és a kormány többi tagjai nyilatkozatban jelezték, hogy nem áll szándékukban az ellenzék által áhított koalíciós válságot megerősíteni és jelenleg az egyetlen cél a költségvetés megszavazása.

Az ominózus költségvetés megakasztásának másik módja az arab frakciók behúzása, egyrészt az ellenzéki arab lista 6 képviselőjének átcsábítása a nemmel szavazók táborába, illetve a koalíciós partner iszlamista Ra’am blokkján belüli lehetséges lázadók meggyőzése.

Az Ajman Odeh és Ahmed Tibi vezetésére támaszkodó arab lista döntése nem nyilvánvaló, ugyanis Odeék egyidejűleg a kormánnyal is egyezkednek különböző előnyök fejében történő a költségvetési szavazáson való tartózkodás ellenében, míg a Likud, a frakció Ta’al szövetségesével folytat tárgyalásokat Tibi és Oszma Szadi személyében. Ra’am, így tűnik szóra sem méltatja a frakción belüli állítólagos lázadókról szóló híreszteléseket.

Igaz, az ellenzéki arab lista házatáján úgy vélik, hogy megtalálták a koalíció gyenge láncszemét, akit be lehet húzni, a Ra’am képviselő Mazen Ghnaim személyében. A Likudnak természetesen nem lenne ellenére a lázadó megvesztegetése olyan ígéretekkel, mint például az arab kórház első olvasatban történő megszavazása, amit végül a bizottsági vitán elkaszálnának.

Ugyanakkor az ellenzék a költségvetésben az iszlamista Ra’am koalíciós partner által az arab szektor felzárkóztatására kért jelentős anyagi támogatással kapcsolatban terjesztett lejárató kampányra támaszkodik, miszerint a párt vezetője Manszúr Abbász az izraeli adófizetőktől elvett és átcsoportosított tetemes összeget a Hamász vagyis a terroristák zsebébe kívánja juttatni.

Az említett gonosz megtestesítője, Abbász eddig többé-kevésbé türelmesen válaszolgatott a támadásokra, emlékeztetve Netanjahut a Balfour miniszterelnöki rezidencián eltöltött számos találkozójukra, amikor maga a volt miniszterelnök olvasta fel neki az közös együttműködésükről szóló nyilatkozatot, hozzátéve azt is, hogy amennyiben az ellenzék túlzásba viszi a pártja ellen indított lejárató kampányt, olyan bizonyítékokkal szolgálhat, ami meglehetősen kényelmetlen helyzetbe fogja hozni az ellenzék első számú vezetőjét.

Mindent egybevetve Naftali Bennett és koalíciója magabiztosan állítja, hogy a költségvetés és a kormány hétvégén [mire a miniszterelnök hazatér a Glasgow-i klímakonferenciáról] készen áll a ratifikálásra. Az ellenzék hasonló véleménnyel van a szavazás számukra kedvező kimeneteléről, és ha minden kötél szakadna még abban is reménykedhetnek, hogy a maratonira tervezett plénumvita során mindent megtesznek a házelnök kifárasztására, és valami hasonló is megtörténhet, ami a legutóbb is bejött amikor a veterán Miki Lévi egy fontos kérdésben véletlenül az ellenzék javára nyomta meg a gombot.