Rabin 26 – Bennett: 1995. november 4-én Izrael Állam a szakadék szélén állt

ujkelet.live

Hétfőn állami ceremóniák keretében emlékeztek Izrael 5. miniszterelnöke, Jichák Rabin megölésének 26. évfordulójára a héber naptár szerint.

Rabint egy szélsőjobboldali aktivista, Jigal Amir lőtte le 1995. november 4-én a tel-avivi tömeggyűlés után.

A Sabak (Sin Bét) új vezetője, Ronen Bar a reggeli ünnepségen, a szolgálat központjában tartott megemlékezésen kijelentette:

„A szolgálat és emberei mindig emlékezni fognak arra, hogy egy rés egy izraeli vezető meggyilkolásához vezetett, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy ilyen esemény ne fordulhasson elő. Szervezetként felelősségünk és kötelességünk többek között az, hogy megőrizzük és megvédjük az izraeli demokratikus kormányzás szimbólumait és a nép vezetőit.”

Az elnöki rezidencián tartott ceremónián felszólaló Rabin unokája, Jonatán Ben-Artzi a négy hónappal ezelőtt bekövetkezett kormányváltást is megemlítette, amely véget vetett Benjamin Netanjahu tizenkét éve tartó miniszterelnökségének.

„A félelem és a politikai bénulás sötét évei után Izrael győzött. A zsarnokság kultúrájával szemben a nép nyert. Ma reggel, 26 évvel a szörnyű éjszaka után, azt mondhatom, hogy a gyászidőszaknak vége” – mondta Ben-Artzi.

Jichák Herzog elnök a megemlékezésen:

פותחים את אירועי יום הזיכרון ליצחק רבין בטקס ״נר יצחק״ בבית הנשיא. pic.twitter.com/zLsNm4dBlm

— יצחק הרצוג Isaac Herzog (@Isaac_Herzog) October 18, 2021

Netanjahu Likud pártja a következőt reagálta:

,,A nép uralma győzött az egyén uralma felett? „Épp az ellenkezője. Az egyén az, aki átverte a nemzetet, hogy ellopja a hatalmat” – nyilvánvaló utalással élve Naftali Bennett miniszterelnökre, akinek a politikai pártok sokszínűségével kötött szövetsége a miniszterelnöki székbe juttatta, annak ellenére, hogy mindössze hat parlamenti mandátummal rendelkezik.

Bennett miniszterelnök délután felszólalt az állami ünnepségen a Herzl-hegyi katonai temetőben.

,,1995. november 4-én Izrael Állam a szakadék szélén állt” – mondta Bennett. ,,Nem ez volt az első alkalom, hogy a zsidó nép veszélyeztette a zsidó fennhatóságot Izrael földjén, mert szakadás volt köztünk. Ez a harmadik alkalom a történelemben, hogy a zsidók lehetőséget kaptak arra, hogy saját sorsuk urai legyenek, a földünkön éljenek, törvényeinket életbe léptessék, megtartsák hitünket. Kétszer hagytuk, hogy ez a lehetőség kicsússzon a kezünkből.”

,,Van egy egész izraeli generáció, amely poszttraumatikus, akiknek Rabin meggyilkolása megrázta az életét, és formálta világnézetét” – mondta a miniszterelnök. ,,Jobboldalon és baldalon önvizsgálatot kértünk. A bölcs, bátor hangok minden táborban azok voltak, akik nem azt nézték, hol tévedett a másik, hanem azt, hogy hol tévedtünk, és mit kell mostantól kezdve javítani.
Az én leckém, mint valaki, aki akkor még fiatalember volt, és szintén 26 év távlatból: Semmilyen körülmények között, függetlenül a helyzettől, ne szakítsuk szét a nemzetet. Nem gyújthatjuk fel a házat. Testvérek vagyunk.”

,,Az évek távlatából a seb, még ha heges is, még mindig ott van. A fájdalom még mindig jelen van. Mindenki fájdalmának van hely Aki békéről álmodott, és álma nagy zajjal összetört. Aki azt gondolta, hogy Izrael földjét védi, és automatikusan szélsőségesnek vagy akár bűntársnak minősítették. Aki önmagát embernek látta, összetett, kerek, személyiségével, amelynek mindenféle árnyalata és hatása van, és kiderült, hogy ő csak egy címke. Telepes, baloldali, ultraortodox. Az egyetlen vigasz, ami ebből a szörnyű gyilkosságból nyerhető, az a tény, hogy a gyilkosság utáni napokban és években is sikerült felépülnünk, korrigálnunk, mély önvizsgálattal, párbeszéd utáni vágyakozással, a másik megismerésének érdekében.”

Dalia Rabin, Rabin lánya Bennetnek és Herzognak címezve: ,,Érdemes volt 26 évet szenvedni, hogy hallhassuk a miniszterelnök és az elnök szavait itt”.

Benjamin Netanjahu volt az első ellenzéki vezető, aki nem jelent meg a megemlékezésen – bár meghívták -, de felszólal a Kneszetben később megrendezésre kerülő különleges ülésen.

Rabin a Hatnapos háború idején a hadsereg vezérkari főnöke, később az Egyesült Államok nagykövete, védelmi miniszter és kétszer miniszterelnök is volt (1974-től 1977-ig és 1992-től 1995-ig, a megöléséig). 1994-ben Nobel-békedíjat kapott az Oslói Egyezmény létrehozásában nyújtott szerepéért, Simon Peresz (akkor) külügyminiszterrel és Jasszer Arafat Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetőjével együtt.

Először nyilatkozott a Rabin életét megmenteni próbáló sebész

Joseph (Joszi) Klausner professzor, a sebész, aki megpróbálta megmenteni Rabint, tavaly beszélt először az aznap esti eseményekről.

Klausner akkoriban a tel-vivi Ichilov kórház sebészeti osztályának vezetője volt. A TV-ben nézte a békemenetet, és meghallgatta Rabin beszédét.

„Aztán elolvastam néhány orvosi anyagot” nyilatkozta a professzor a 12-es csatornának a szerdán sugárzott interjúban. „Soha nem fogom elfelejteni a telefonhívást. Körülbelül 22.02 órakor telefonált a helyettesem, Dr. Motti Gutman. Azt mondta, hogy Rabint fogjuk kezelni, kritikusan megsérült, esetleg már halott … golyó okozta sebei vannak”.

Az orvos a kórházba, majd a műtőbe sietett, ahol a normál létszám háromszorosa volt.

„Kétségbeesett kísérletek történtek újraélesztésére. A monitorok hullámokat mutattak, mintha a szív működne, de ez azért volt, mert a mellkasa nyitva volt, és a szívmasszázst végeztek rajta”.

„Néhány percig a monitor életjeleket mutatott. A szív valóban pumpált, sőt vérnyomást is produkált. Volt néhány ilyen perc, ami halvány reményt adott … de ez mesterséges volt az újraélesztésére tett hatalmas erőfeszítések miatt.”

„Ebben a szakaszban egyértelmű volt, hogy valójában nincs esély megmenteni, de tovább próbálkoztunk. Nem voltunk készek lemondani róla. Senkinek, aki megértette, nem volt mersze kijelenteni [hogy meghalt]”.

Klausner szerint 23: 07-kor, alig több mint egy órával azután, hogy megkapta a telefonhívást, nem volt más választása, mint bejelenteni a miniszterelnök halálát.

„Ki kellett állnom, és el kellett mondanom mindenkinek, hogy nagyon sajnálom, de halottnak kell nyilvánítanunk. Mert minden lehetőséget kimerítettünk. Megköszöntem nekik. Szörnyű pillanat volt. Szörnyű pillanat. Soha nem fogom elfelejteni. Láttam, ahogy az emberek – sebészek, aneszteziológusok, emberek az intenzív osztályról – a földre borulnak. Soha nem láttam még ilyet. Földön fekvő emberek; némelyikük szívbemarkolóan sívar. Ritka látvány volt – soha sem előtte, sem azóta – nem láttam ilyet.

Klausner próbálta néhányukat megvigasztalni, de rájött, hogy vannak olyan gyakorlati lépések, amelyeket meg kell tenni egy ilyen jelentős események esetén, ideértve a miniszterelnök halotti bizonyítványának aláírását.

„Odamentem kettőhöz, egy kéz a vállra, egy a fejre – szavak nélkül. Amikor szolgálatban vagy, nem maradhatsz ilyen helyzetben … vannak dolgok, amelyeket meg kell tenni; el kell készíteni a papírokat.”

Aznap éjjel kiderült, hogy a merénylő, Jigál Amir üreges golyókat használt a kár maximalizálása érdekében.

Klausner azt mondta, hogy ha a lövöldözés ma történt volna, az 1995 óta eltelt összes orvostudományi előrelépés ellenére, Rabin nem élte volna túl.

„Kizárt – mondta. „Ezrednyi esélye sem volt.”

Még akkor is, ha Rabinnal egy mentős utazik, aki képes az azonnali ellátásra, nem változtatott volna semmit.

„Minél több idő telik el, a veszteség ereje – legalábbis számomra – egyre csak erősödik. Ezek olyan pillanatok, amelyek egész életemben velem maradnak.”

Összeesküvés-elméletek

Az Amir elleni vád elég egyértelmű: videófelvétel van arról, hogy Rabinra szegezi a fegyverét. Vallomást tett a rendőrségnek, amit soha nem vont vissza.

Ennek ellenére sokféle összeesküvés-elmélet született, amely számos lehetőségen alapul. Ezek az elméletek a gyilkosság éjszakájára vonatkozó kétértelmű tényre támaszkodnak: a golyók vaktöltények voltak, a helyszínen lévő tanúk nem láttak vért, és abnormálisan hosszan tartott az út egy nagyon közeli kórházba.

Mind a bíróság, amely elítélte Amirt és a Shamgar Bizottság, amit azért hoztak létre, hogy kivizsgálja a gyilkossághoz vezető eseményeket, elutasította ezeket az elméleteket, és arra a következtetésre jutott, hogy Amir bűnös gyilkos vádjában.