ujkelet.live
A hétfőn nyilvánosságra hozott közgazdaságtani Nobel – díj hármas nyertese Guido W. Imbens, David Card és Joshua Angrist, közül az Egyesült Államokban született Angrist kutatásainak nagy részét az izraeli oktatási rendszer alapjául szolgáló Maimonidész egyik elméletére alapozta.
Az 1960-ban született Josh Angrist az ohiói Oberlin College elvégzése után ejtőernyősként szolgált az Izraeli Védelmi Erőkben. Később a jeruzsálemi héber egyetemen tanított. 1994-ben tagja volt az izraeli Pénzügyminisztérium izraeli-palesztin munkaerő-piaci kapcsolatokért felelős munkacsoportjának, számos tanulmányt írt a gázai övezetben és Júdea és Szamáriában történő oktatásról és munkakörülményekről, valamint 2001-ben publikált egy tanulmányt a jeruzsálemi állami iskolák tanárképzéséről és hatásairól.
A Nobel-bizottság szerint a három neves közgazdász között megosztott díjat idén azért kapták mivel munkájuk révén új betekintésre nyílt lehetőség a munkaerőpiacra, és rávilágítottak, arra, hogy „milyen következtetések vonhatók le az ok-okozati összefüggésekről a természetes kísérletekből”.
Angrist és Guido W. Imbens munkáját olyan módszertani kérdések kidolgozásáért ismerték el, amelyek lehetővé teszik a közgazdászok számára, hogy következtetéseket vonjanak le az ok-okozati összefüggésekről, még akkor is, ha nem tudnak szigorúan vett tudományos módszerek szerint tanulmányokat végezni.
Angrist munkásságának alapja az Izraelben végzett kutatásaira épült.
„Egy dolgot tanultam, hogy az empiristáknak a közelben lévő dolgokon kell dolgozniuk. Van egy kísértés, hogy csak utánozzák, amit az amerikaiak és a britek csinálnak. Azt hiszem, jobb stratégia, ha azt mondjuk: Nos, mi a különleges és érdekes abban, ahol vagyok?” – emlékezett vissza Angrist az Izraelben töltött éveire, amely végül inspirálta a kutatás elkezdésére.
Az immár Nobel – díjas közgazdász elméletével bárki megismerkedhet az interneten akár hosszabb vagy rövid formában megjelent írásos anyagok illetve interjúk és előadások formájában. Röviden összegezve kutatásainak lényegét a közgazdász professzor tavaly a Richmondi Federal Reserve Bank Econ Focus kiadványának elmesélte, hogy a kutatását az izraeli oktatási rendszerre összpontosította, amelynek a 12. századi zsidó tudós, Maimonidész elmélete szerint kialakított maximális számú osztályterme szolgál alapul.
Angrist kifejtette, hogy az izraeli iskolarendszer egyik érdekes misztériuma az osztálylétszám, amely valójában a Talmudra vezethető vissza, utalva arra, hogy Maimonidész megállapítása szerint egy diákcsoport létszámát 40 főre szükséges korlátozni, vagyis ha egy 41 létszámú csoportban vagy az túl sok, a 39 pedig túl kevés…és ez sokáig elfogadott alapelv volt, mivel a bibliai bölcs és tudós Móse ben Maimun azt mondta, így kell cselekedni.
Annak ellenére, hogy a szabályokon időközben változtattak, ő és kollégái továbbra is az izraeli oktatási rendszert használták, amikor néhány évvel később megismételték a kutatást, nagyobb mintát használva, és különböző megállapításokra jutottak.
„Az újabb, jóval nagyobb mintában nincs sok kapcsolat, alapvetően nincs kapcsolat az osztálylétszám és a teljesítmény között. Nem mondhatom, hogy valójában rájöttünk, miért változott meg. Összességében az osztályok kisebbek lettek Izraelben; talán egy olyan zónába kerültünk, ahol ez már nem sokat számít ” – tette hozzá.
Ajánlott irodalom: https://economics.mit.edu/files/8273
