ujkelet.live
Benjamin Netanjahu kormányalakításra kijelölt terminusának félidejéhez érve a koalíciós tárgyalások zsákutcába jutottak, mivel a miniszterelnök és jobboldali blokkja nem rendelkezik legalább 61 mandátumot jelentő támogatással.
A Kneszet kulcsbizottságában váratlanul kisebbségbe jutott jobboldali blokkot vezető Netanjahu, illetve egykori szövetségese és ex-védelmi minisztere, Naftali Bennett az immár negyedik választás után is változatlanul megrekedt koalíciós válsággal kapcsolatban egymást felváltva, főműsoridőben közvetített sajtótájékoztató keretében összegezték a kialakult helyzetet.
Az elmúlt hetek csendjét megtörve Bennett, hangsúlyozta, hogy a miniszterelnök túszként tartja fogva az országot a választások örök ciklusában, de mindettől függetlenül továbbra is támogatja Netanjahu jobboldali kormányára irányuló erőfeszítéseit és csatlakozik koalíciójához, amennyiben az létrejön. Azonban először mondta ki nyíltan, hogy a miniszterelnök mandátuma sikertelen érvényesítésének lejárta után, átveszi a kezdeményezést egy nemzeti egységkormány létrehozása érdekében.
A miniszterelnök folyamatos kritikája ellenére, Bennett az elmúlt két hétben valóban többször is hajlandó volt tárgyalni a Netanjahu-koalíció támogatásáról, emellett hétfőn az ominózus szervezői bizottsági szavazáson a Jamina képviselői a Likud kezdeményezése mellett szavaztak. A miniszterelnök jobboldali blokkja végül mégis elvesztette vezető többségi pozícióját a bizottságban.
A rosszul sikerült voksolás is azt tükrözi, hogy az immár negyedik sikertelen kormányalakítás közepette a miniszterelnök összesen 52 képviselő ajánlása mellett, Bennett támogatásával sem tudna kormányt alakítani, ugyanis az ellenzéki oldal Bennett nélkül is 61-59 arányban fölénybe került, ami a bizottsági szavazásnál is nyilvánvalóvá vált.
A miniszterelnök, bár Bennettet tartja felelősnek a kialakult helyzet miatt, valójában, azért nem tud kormányt alakítani, mivel egykori szövetségesei, mint például Gideon Szá’ár, Ze’ev Elkin, Avigdor Liberman vagy Beni Gantz elzárkóztak a további együttműködéstől. A másik királycsináló, az iszlamista Manszúr Abbász és pártja pedig megelégelte az elmúlt napok jobboldali blokk felől áradó szüntelen arabellenes támadásait.
Bennett kijelentette, hogy elsőbbséget biztosít a koalíciós tárgyalások során a miniszterelnök javára, de az is köztudott, hogy közben az ellenzék élén álló Jáir Lapiddal is tartja a kapcsolatot egy alternatív kormány létrehozása érdekében.
Izrael népe stabil kormányra vágyik és szüksége van rá. Vannak emberek, akiknek gondoskodniuk kell a megélhetésükről és vissza kell térniük a kényszer szabadságról, gyerekek, akiknek vissza kell térniük az iskolába. Az állampolgárok belebetegedtek a belharcokba … csak egy kormányt akarnak, amely nekik dolgozik – hangsúlyozta Bennett, hozzátéve azt is, hogy szerinte Netanjahu elpazarolta az időt, és nem kínált ésszerű kompromisszumot annak érdekében, hogy Szá’ár csatlakozzon a koalícióhoz.
Csak egy dolgot akar, újabb választást, ezúttal közvetlen [miniszterelnöki] választásként csomagolva, mondván, ha nekem nincs kormányom, másnak se legyen; választások lesznek – ötödik, hatodik és hetedik – mondta Bennett
Netanjahu volt védelmi minisztere hangsúlyozta, Izraelt nem tarthatják túszul a politikusok, de elismerte azt is, hogy semmi nincs veszve, a miniszterelnöknek még van két hete egy jobboldali kormány megalakítására.
Netanjahu, ez lehetséges! – tette hozzá.
Amennyiben a Likud mégis kudarcot vallana, Bennett a beszéd során egy olyan nemzeti, stabil egységkormányra tett ígéretet, amely csak abban az esetben jöhet létre az ellenzék támogatásával, amennyiben lehetővé teszi számára, hogy megóvja értékeit és világnézetét.
A miniszterelnök azonban élesen bírálta Bennettet, azzal vádolva, hogy kiegyezett Lapiddal cserében azért, hogy egy baloldali kormány miniszterelnöke legyen.
Megjegyzendő, hogy az ellenzék soraiban a baloldalt jelenleg a Munkapárt és a Meretz összesen 13 mandátummal képviseli mindössze, emellett a 17 székkel rendelkező centrista Jes Atid frakciót leszámítva még a Manszúr Abbász vezette Ra’am is nacionalista jobboldali nézeteket képvisel, a többiek pedig jobboldali illetve Beni Gantz frakciója centrista elveket vall magáénak.
A miniszterelnök továbbá azzal vádolta Bennettet, hogy a választáson szerzett csekély hét mandátumával elvakította a miniszterelnöki pozíció féktelen személyes ambíciója, miközben a miniszterelnöki rezidencián, a Balfourban legfeljebb, ha egy hétig tudna megmaradni.
Netanjahu szerint, amennyiben Bennett tényleg jobboldali kormányra vágyik az egyetlen megoldás nagyon egyszerű: támogatnia kell a Likud és ultraortodox szövetségeseinek javaslatát, vagyis azonnali, közvetlen miniszterelnöki választásokat kell tartani.
Feltűnő módon a miniszterelnök azt is állította, hogy amennyiben megnyeri a közvetlen választásra vonatkozó szavazást, függetlenül a jelenlegi matematikai eredménytől, automatikusan kormányt alakíthat, mint más demokráciákban.
Izrael esetében azonban a törvény a miniszterelnök hivatalba lépését mindenképpen parlament többségi szavazatokhoz köti, a törvény módosításához pedig szintén legalább 61 képviselő jóváhagyása szükséges, ha viszont Benjamin Netanjahu rendelkezik 61 támogatóval nem szükséges megerősítő szavazást kiírni, mert automatikusan kormányt tud alakítani.
