Kochavi: A gyászoló családokat ki kell hagyni a viszályokból

0
Aviv Kochavi vezérkari főnök fotó: Izraeli Védelmi Erők/Twitter

ujkelet.live

Aviv Kochavi vezérkari főnök péntek közölt véleménycikke az izraeli sajtóban

Izrael Állam erős, vibráló demokrácia. Ez egy olyan erőforrás, amelyet a nyílt közbeszéd, a vélemények sokasága és az önálló gondolkodásmód fejez ki, és amelyek megőrzése és ösztönzése fontos. Ugyanakkor vannak olyan kérdések, amelyeknek minden vitán felül kell maradniuk, köztük elsősorban az elesettek és a gyászoló családok. Nekik szükségük van és megérdemlik a különleges bánásmódot.

Az elmúlt években, valamint az elmúlt napokban olyan eseményeknek lehettünk tanúi, amelyekben a gyászoló családokat támadás érte, és súlyos veszteségeiket eszközként használták fel ezekhez a támadásokhoz. Más szóval, ugyanez a gyász, amely állítólag felülemelkedik a politikai érveken, támadófegyverré vált.

Ez egy erkölcsi határvonal, amelyet nem szabad átlépni, és őrködnünk kell, és gondoskodnunk kell arról, hogy ne sértsék meg.

„Meghaltak, hogy élhessünk” – jelentjük ki minden megemlékezésen, alázatosan elismerve, hogy a gyászoló családok által fizetett szörnyű árat az állam és a lakosság védelmében követelték, hogy boldogulhassunk és biztonságos demokráciában éljünk, mely lehetővé teszi a pluralizmust. Ez egy olyan áldozat, amely megköveteli, hogy tiszteljük és ápoljuk.

Az elesettek és a gyászoló családok az Izraeli Védelmi Erők és a mindannyiunkat oltamazó védőpajzs részei. Minden katonai szolgálatot teljesítő katonának és családtagjaiknak tudniuk kell, hogy amikor egy katona életét adja a népért, a nép óvni és védeni fogja becsületüket és családjuk becsületét.

Sok katonát és parancsnokot elveszítettünk, és én közel tartom a családjukat. Látom a bátorságot, amelyet demonstrálnak, és mint minden parancsnok, saját családomként tekintek rájuk. Fájdalmuk semmilyen módon nem súlyosbítható, és mindent meg kell tennünk annak enyhítésére.

A gyászoló családok csendesen járnak közöttünk, a legmélyebb bánat leplében. Lehet, hogy tartják magukat, de fájdalmuk mindig jelen van. Meg kell különböztetnünk őket, át kell éreznünk és együtt kell éreznünk fájdalmaikkal, és ki kell mutatnunk nekik a tiszteletet, amit megérdemelnek, mint az állam védelmének vállalói.

Minden lehetőséget meg kell ragadnunk a gyászoló családok tiszteletére és felkarolására. Összeveszhetünk, vitatkozhatunk, megoszthatunk sokféle véleményt – de meg kell védenünk a családokat. Ez a kötelességünk önmagunkkal szemben, így kerüljük a társadalmi elkülönülés meredek lejtőjén történő lecsúszást, és ez velük szembeni kötelesség – nemzeti, erkölcsi és emberi kötelesség.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .