Rabin 25: Netanjahu szerint a miniszterelnök és családja meggyilkolására való uszítás továbbra is létezik

0
Benjamin Netanjahu miniszerelnök a Jichák Rabin miniszterelnök halálának 24. évfordulóján rendezett ceremónián 2019. november 10. Fotó: youtube

ujkelet.live

Benjamin Netanjahu miniszterelnök csütörtökön Jichák Rabin miniszterelnök meggyilkolásának 25. évfordulója alkalmából tartott különleges Kneszet-ülésen azt mondta, hogy őt és családját is fenyegetések érik.

„Huszonöt évvel Rabin meggyilkolása után a miniszterelnök és családja meggyilkolására való uszítás továbbra is fennáll, és senki sem szól egy szót sem” – mondta Netanjahu, utalva az elmúlt hónapokban az országot elárasztó kormányellenes tiltakozási hullámra.

„Emlékszünk azokra a nemzeti tragédiákra, amelyek a távoli múltban történtek, amikor a féktelen zelóták saját kezükbe vették a törvényt. Ha megengedjük, hogy a peremterületen tartózkodó emberek így viselkedjenek, akkor ma is egy szakadék szélén találhatjuk magunkat.”

„Mindannyiunknak el kell ítélnünk az erőszakra és gúnyra való buzdítás pusztító megnyilvánulásait minden oldalon. Határozottan el kell ítélnünk minden tábor politikai vagy egyéb erőszakos megnyilvánulását. A golyzóápor a téren soha nem volt és soha nem veheti át az urnáknál az emberek által hozott döntés helyét. Egy demokráciában ezeket a döntéseket erős vitával, az emberek sokszínűségének kifejezésével és meggyőzésével hozzák, akár a Kneszet szószékéről, akár a hírmédia részéről.”

A Kneszet elnöke, Járiv Levin (Likud) kijelentette:

„Még most is, 25 évvel e szörnyű gyilkosság után, a belső gyűlölet, az erőszakra való buzdítás és maga az erőszak nem szűnt meg közöttünk. Eljött az ideje egy másik út megismerésének.”

Az ellenzék vezetője, Jáir Lapid (Jes Atid) hangsúlyozta, hogy számára Rabin egy példakép.

„Az a kísérlet, hogy azt állítsák, hogy Rabinnak nincs más öröksége, csak az a tény, hogy meggyilkolták, a történelem megtagadására tett kísérlet. Rabint nem a halála, hanem az élete határozza meg. Rabin öröksége a vezetés modellje. Meghatározta számunkra az izraeli vezető értékeit, és mi azóta folyamatosan eláruljuk ezeket” – mondta.

„Rabin öröksége azon alapszik, hogy helyesen cselekedjünk, még akkor is, ha nehéz. Ha ránézünk, majd azokra, akik ma vezetik az országot, a különbség hatalmas. Izrael most történelmének egyik legnehezebb időszakában van – nemcsak a járvány miatt, hanem azért is, ami köztünk történik. A felbujtás visszatért, ugyanazok az emberek ugyanazok az uszítások. Most is ugyanolyan megosztottak vagyunk, mint akkor.”

„Rabin igazi öröksége nem a béke, és nem a háború. A bizalom. Rabin olyan vezető volt, akinek vezetése a bizalomra épült. Az emberek hittek neki, és ezért hittek benne. Hittek benne a katonák, akiket a csatába vezetett. Vezérkari főnök, védelmi miniszter, miniszterelnök volt, aki elnyerte a közvélemény bizalmát, becsületes emberként élt és halt meg.”

Korábban az Izraeli Védelmi Erők parancsnoka, Aviv Kochavi vezérkari főnök levelet küldött a katonáknak, Rabin előtt tisztelegve. „A gyilkosságot követően az ország minden házába eljutott a zűrzavar és a gyász érzése” – írta Kochavi.

Rabint egy szélsőjobboldali aktivista, Jigal Amir lőtte le 1995. november 4-én a tel-avivi tömeggyűlés után.

Rabin a Hatnapos háború idején a hadsereg vezérkari főnöke, később az Egyesült Államok nagykövete, védelmi miniszter és kétszer miniszterelnök is volt (1974-től 1977-ig és 1992-től 1995-ig, a megöléséig). 1994-ben Nobel-békedíjat kapott az Oslói Egyezmény létrehozásában nyújtott szerepéért, Simon Peresz (akkor) külügyminiszterrel és Jasszer Arafat Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetőjével együtt.

Először nyilatkozott a Rabin életét megmenteni próbáló sebész

Joseph (Joszi) Klausner professzor, a sebész, aki megpróbálta megmenteni Rabint, először beszélt az aznap esti eseményekről.

Klausner akkoriban a tel-vivi Ichilov kórház sebészeti osztályának vezetője volt. A TV-ben nézte a békemenetet, és meghallgatta Rabin beszédét.

„Aztán elolvastam néhány orvosi anyagot” nyilatkozta a professzor a 12-es csatornának a szerdán sugárzott interjúban. „Soha nem fogom elfelejteni a telefonhívást. Körülbelül 22.02 órakor telefonált a helyettesem, Dr. Motti Gutman. Azt mondta, hogy Rabint fogjuk kezelni, kritikusan megsérült, esetleg már halott … golyó okozta sebei vannak”.

Az orvos a kórházba, majd a műtőbe sietett, ahol a normál létszám háromszorosa volt.

„Kétségbeesett kísérletek történtek újraélesztésére. A monitorok hullámokat mutattak, mintha a szív működne, de ez azért volt, mert a mellkasa nyitva volt, és a szívmasszázst végeztek rajta”.

„Néhány percig a monitor életjeleket mutatott. A szív valóban pumpált, sőt vérnyomást is produkált. Volt néhány ilyen perc, ami halvány reményt adott … de ez mesterséges volt az újraélesztésére tett hatalmas erőfeszítések miatt.”

„Ebben a szakaszban egyértelmű volt, hogy valójában nincs esély megmenteni, de tovább próbálkoztunk. Nem voltunk készek lemondani róla. Senkinek, aki megértette, nem volt mersze kijelenteni [hogy meghalt]”.

Klausner szerint 23: 07-kor, alig több mint egy órával azután, hogy megkapta a telefonhívást, nem volt más választása, mint bejelenteni a miniszterelnök halálát.

„Ki kellett állnom, és el kellett mondanom mindenkinek, hogy nagyon sajnálom, de halottnak kell nyilvánítanunk. Mert minden lehetőséget kimerítettünk. Megköszöntem nekik. Szörnyű pillanat volt. Szörnyű pillanat. Soha nem fogom elfelejteni. Láttam, ahogy az emberek – sebészek, aneszteziológusok, emberek az intenzív osztályról – a földre borulnak. Soha nem láttam még ilyet. Földön fekvő emberek; némelyikük szívbemarkolóan sívar. Ritka látvány volt – soha sem előtte, sem azóta – nem láttam ilyet.

Klausner próbálta néhányukat megvigasztalni, de rájött, hogy vannak olyan gyakorlati lépések, amelyeket meg kell tenni egy ilyen jelentős események esetén, ideértve a miniszterelnök halotti bizonyítványának aláírását.

„Odamentem kettőhöz, egy kéz a vállra, egy a fejre – szavak nélkül. Amikor szolgálatban vagy, nem maradhatsz ilyen helyzetben … vannak dolgok, amelyeket meg kell tenni; el kell készíteni a papírokat.”

Aznap éjjel kiderült, hogy a merénylő, Jigál Amir üreges golyókat használt a kár maximalizálása érdekében.

Klausner azt mondta, hogy ha a lövöldözés ma történt volna, az 1995 óta eltelt összes orvostudományi előrelépés ellenére, Rabin nem élte volna túl.

„Kizárt – mondta. „Ezrednyi esélye sem volt.”

Még akkor is, ha Rabinnal egy mentős utazik, aki képes az azonnali ellátásra, nem változtatott volna semmit.

„Minél több idő telik el, a veszteség ereje – legalábbis számomra – egyre csak erősödik. Ezek olyan pillanatok, amelyek egész életemben velem maradnak.”

Összeesküvés-elméletek

Az Amir elleni vád elég egyértelmű: videófelvétel van arról, hogy Rabinra szegezi a fegyverét. Vallomást tett a rendőrségnek, amit soha nem vont vissza.

Ennek ellenére sokféle összeesküvés-elmélet született, amely számos lehetőségen alapul. Ezek az elméletek a gyilkosság éjszakájára vonatkozó kétértelmű tényre támaszkodnak: a golyók vaktöltények voltak, a helyszínen lévő tanúk nem láttak vért, és abnormálisan hosszan tartott az út egy nagyon közeli kórházba.

Mind a bíróság, amely elítélte Amirt és a Shamgar Bizottság, amit azért hoztak létre, hogy kivizsgálja a gyilkossághoz vezető eseményeket, elutasította ezeket az elméleteket, és arra a következtetésre jutott, hogy Amir bűnös gyilkos vádjában.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .