A bíróság döntött: a 74 rendbeli pedofíliával vádolt Malka Leifer kiadható Ausztráliának

0
Malka Leifer egy bírósági meghallgatáson 2018. február 27. Fotó: Mahmoud Illean/AP

ujkelet.live

A Jeruzsálemi Kerületi Bíróság hétfőn jóváhagyta Malka Leifer kiadatását Ausztráliának, ahol 74 rendbeli pedofíliával vádolják.

A végzést Avi Niszenkorn igazságügyi miniszternek még alá kell írnia. Mind a bírósági döntés, mind Niszenkorn jóváhagyása megfellebbezhető a Legfelsőbb Bíróságon.

A Legfelsőbb Bíróság szeptember elején elutasította Leifer fellebbezését egy alsóbb fokú bíróság azon döntése ellen, amely szerint mentálisan alkalmas a kiadatásra Ausztráliának.

A Legfelsőbb Bíróság három bíróból álló testülete egyhangúlag elutasította Leifer fellebbezését, mondván, hogy az ügyvédei által felhozott érvek egyike sem utal arra, hogy mentálisan alkalmatlan a bíróság elé állításra és a kiadatásra.

A testület vezetője, Jichák Amit bíró úgy döntött, hogy nincs ok beavatkozni az alsóbb fokú bíróság határozatába. Elutasította azt az állítást, miszerint Leifer minden tárgyalás előtt „pszichotikus állapotba kerül”, ezért mentális állapota ingadozik a bírósági eljárás során. Hat pszichiátert idézett, akik megállapították, hogy a nő csak színleli, hogy beteg.

Ofer Groszkopf bíró szerint nincs ok megvitatni az izraeli büntetőjoggal kapcsolatos kérdéseket, és az ausztrál bíróság feladata annak megállapítása, hogy alkalmas-e bíróság elé állni.

Anat Baron bíró visszhangozta Groszkopf érveit, és hasonlóan elutasította a fellebbezést.

Leifer egyik áldozata, Dassi Erlich Twitteren reagált:

„6 év és 70 bírósági tárgyalás Leifer mentális alkalmasságával kapcsolatban! Izgatottak vagyunk, végre látszik a vége! A zűrös utazás során voltak olyan pillanatok, amikor ez nem tűnt lehetségesnek! Jöjjön szeptember 21 és egy kiadatási döntés!”

Leifer kiadatási tárgyalására júliusban került sor.

Az ügyészség az ülés megnyitásakor rámutatott, hogy Leifer nincs jelen személyesen a bíróságon, és attól a pillanattól kezdve, hogy a zoom-konferencia elindult, eltakarja a fejét a kezével.

„Ez egy nő, aki úgy tesz, mintha mentálisan beteg lenne” – mondta Matan Akiva ügyész.

A bíró elfogadta Nick Kaufman, Leifer új ügyvédjének újabb jogi vélemény benyújtására irányuló kérését, ami szerint Izraelnek nincs joga Leifer kiadatására.

Kaufman kezdetnek azzal érvelt, hogy kliense nem részesülne fair tárgyalásban Ausztráliában.

„Nem telik el úgy nap, hogy ez az ügy ne szerepelne a médiában Izraelben és Ausztráliában. Malka Leiferből szörnyet csináltak. Az ügybe miniszterek és politikusok is beavatkoztak” állította Kaufman, felszólítva a bíróságot, hogy hagyja figyelmen kívül a „zajt”.

Kaufman szerint a vádak közül néhány nem fogadható el az izraeli bíróságokon, mivel az állítólagos visszaélések idején az áldozatok a “beleegyezési” korhatárban voltak.

Továbbá az állítólagos áldozatok által benyújtott panaszok nem fogadhatók el, mivel azokat nem hagyták jóvá, csak átadták a rendőrségnek, és Leifernek nem volt esélye válaszolni rájuk.

Az áldozatok ezt teljes mértékben elutasítják, és azt állítják, hogy bíró előtt írták alá a rendőrségi nyilatkozatukat. Leifer valóban nem tudott válaszolni a vádakra, mert Izraelbe szökött.

Kaufman második érve a két ország közötti kiadatási egyezményre vonatkozott, azt állítva, hogy elavult.

A védelem szerint, amikor Izrael 1976-ban aláírt egy kiadatási szerződést Ausztráliával, egyik ország sem úgy ítélte meg, hogy a Leifer által állítólag elkövetett cselekedetek nemi erőszaknak minősülnek, inkább szexuális bántalmazásnak. Azóta mindkét ország frissítette a nemi erőszak jogi meghatározásait, hogy az magában foglalja a bűncselekményt, de a kiadatási szerződést nem frissítették. Noha a nemi erőszak bűncselekménye lehetővé teszi a kiadatást, a szexuális bántalmazás önmagában nem, tehát Leifert nem adhatják ki Ausztráliának.

Az ügyvéd szerint bár az izraeli bíróság nem tárgyalja a Leiferrel szemben felhozott pedofíliával kapcsolatos vádakat, ezeket a vádakat bizonyítani kell, mielőtt Izrael Ausztráliába küldi. Továbbá azt állította, hogy a Leifer elleni bizonyítékok Ausztráliában nem állnának helyt egy izraeli bíróságon.

Arra hivatkozva, hogy az állítólagos áldozatok közül kettő elvileg beleegyezett az visszaélésbe, Kaufman azt állította, hogy az egyik nővér ellenállt, és nemet mondott Leifernek, míg a másik kettő ezt nem tette meg, amikor lehetett volna.

Kaufman idézte az egyik áldozat szavait a rendőrségnek tett vallomásából: „Nem mondhattam nemet neki. Ez nem volt opció a közösségben betöltött helyzete miatt. Túlzottan féltem nemet mondani … féltem, hogy felidegesítem őt.”

Az ügyvéd állítása szerint azonban nem a félelem miatt nem mertek nemet mondani Leifernek.

„Más szavakkal [az áldozat] nem ellenezte Leifer tetteit, mert félt tőle, de mi a forrása ennek a félelmnek? Egy szubjektív érzés, nem pedig fenyegetés, parancs vagy kizsákmányolás.”

Kaufman idézte egy ultraortodox nő 20 évvel ezelőtti tanúvallomását egy ausztrál börtönben töltött idejéről, amiben azt állította, hogy nem tudta fenntartani az ultraortodox életmódjat, és ez a tapasztalat „megalázó” és „traumatikus” lesz Leifer számára.

Kaufman zárásként kijelentette, hogy Leifer életvitelszerűen él Izraelben, és szégyen lenne visszaküldeni Ausztráliába.

Matan Akiva ügyész ugyanakkor úgy vélte, hogy a védelem érvei a kiadatási szerződéssel kapcsolatban nevetségesek, továbbá kijelentette,

„Leifer gyorsan felállt, és néhány órán belül elhagyta Ausztráliát. Nem az Izraelhez fűződő különleges érzelmi kapcsolat miatt”.

Akiva elutasította a védelem azon állítását, miszerint Leifer nem fog tisztességes tárgyalásban részesülni: „A bizonyítás terhét az viseli, aki azt állítja, hogy nem kapna tisztességes tárgyalást, ha visszaküldik Ausztráliába”.

Az ügyész meglepve a védelmet, bemutatott a bíróságnak egy, az ausztrál börtönszolgálattól származó dokumentumot, amelyben utóbbi megígérte, hogy tiszteletben tartja Leifer vallási életmódját.

Akiva ezután rámutatott arra, hogy „a beleegyezés nem elegendő érv” az ausztrál törvények szerint, amikor a támadó tekintélyes személy, ilymódon elutasítva a védelem állításait, miszerint az áldozatok hozzájárultak az állítólagos visszaéléshez.

Az ügyész az egyik nővér tanúvallomására hivatkozott, aki felidézte Leifer fenyegetését: „Ha elmondod valakinek, amit tettünk, akkor elmondom a közösség tagjainak.”

„Leifer az egyik felperest arra kérte, hogy szólítsa ‘anyának’. Ez a kapcsolat alakult ki a lányokkal, amelyre alapozva állítólag megkapta a ‘beleegyezést’”.

Akiva rámutatott, hogy míg Leifer ellen “csak” 74 váddal álltak elő, a nővérek több száz találkozóra emlékeztek vele, amire hetente kétszer vagy háromszor került sor.

Idézve az áldozatok vallomásaiból: „Soha nem adtam beleegyezésemet a Leifer által vezetett szexuális tettekhez.”

Akiva hangsúlyozta, hogy Leifer tudott az áldozatok helyzetéről, az otthon elkövetett visszaélésekről, és ezt kihasználta, azt mondva nekik, hogy az a legjobb számukra, ha vele maradnak [ahol szexuálisan visszaélt velük], ahelyett, hogy hazamennek a szülőkhöz, akik megverik őket.

Az egyik nővér az elszenvedett trauma miatt szoptatási problémákkal küzdött, a másik pedig öngyilkosságot kísérelt meg.

Kaufman reagálva az ügyész szavaira az áldozatok vallomásából idézett, mondván, Leifer „arra utalt”, hogy elmondja a közösségnek a visszaélést, de ez nem minősül kifejezetten fenyegetésnek.

„Tudták, hogyan kell elmenekülni a szülőktől, amikor veszélyben voltak, de Leifer esetében nem tették ugyanezt.”

Újból azt állítva, hogy ügyfele nem fog tisztességes tárgyalást kapni Ausztráliában: „Még a Netflix is azt tervezi, hogy műsort készít Malka Leiferről.”

Chana Miriam Lomp bíró a meghallgatás végén közöle, hogy szeptember 21-én hoz döntést az ügyben.

Leifer 2000-ben érkezett Izraelből Melbourne-be az Adass Israel ultraortodox leányiskola élére. Amikor nyolc évvel később szexuális visszaélés vádjai merültek fel vele szemben, a tanfelügyelet tagjai vettek egy Izraelbe szóló repülőjegyet a nyolcgyermekes anyának, lehetővé téve, hogy elkerülje az igazságszolgáltatást.

Izraelben rövid ideig őrizetben maradt, majd a jeruzsálemi bíróság házi őrizetbe helyezte. A bírák mentálisan alkalmatlannak ítélték, hogy bíróság elé állhasson, és végül feloldottak minden korábban kiszabott korlátozást, arra a következtetésre jutva, hogy túl beteg ahhoz, hogy elhagyja az ágyát.

Leifert 2018. februárjában ismét letartóztatták egy rendőrségi fedett műveletet követően, amely kétségbe vonta a szellemi állapotával kapcsolatos állításait, és azóta őrizetben van. Az akciót azt követően indították, hogy a Jewish Community Watch – a zsidó közösségekben előforduló szexuális zaklatás ellen harcoló nem-kormányzati szervezet – magánnyomozókat bérelt fel, akik rejtett kamerákat helyeztek el Leifer új lakóhelyén, Emmanuelben, rögzítve, hogy a szexuális visszaélésekkel vádolt nő minden nehézség nélkül sétálgat a városban.

Leifer ügyvédei azonban továbbra is azt állították, hogy az 52 éves nő mentálisan inkompetens. Mivel a Jeruzsálemi Kerületi Bíróság elégedetlen volt a három kerületi pszichiáterrel, akik mentálisan betegnek nyilvánították Leifert, új szakértői testületet bízott meg Leifer kiértékelésével, tovább késleltetve a folyamatot. Október elején a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette a Leifer házi őrizetre bocsátására vonatkozó döntést, és elrendelte, hogy rács mögött maradjon az ellene folytatott bírósági eljárás idejére.

Scott Morrison ausztrál miniszterelnök októberben felszólította Izraelt, hogy haladéktalanul fejezze be a Malka Leifer elleni kiadatási eljárást, amely már több mint öt éve tart, és a melbourne-i tisztviselők szerint károsan hat a két ország közötti kapcsolatokra.

„Az ügy átlátható és gyors megoldására szólítunk. Megerősítjük arra irányuló elkötelezettségünket is, hogy sor kerüljön Malka Leifer Ausztráliának való kiadatására, hogy szembesítsék a 74 rendbeli gyermekek ellen elkövetett szexuális bántalmazás vádjával,” olvasható a miniszterelnök nyilatkozatában, amit egy találkozó előzött meg Leifer két áldozatával.

„Korábban már felvetettem ezt az állásfoglalást Benjamin Netanjahu izraeli minisztereknöknek, és továbbra is fel fogom vetni az új izraeli vezetésnél,” tette hozzá Morrison. „Az ausztrál kormány eltántoríthatatlanul harcol, hogy igazságot szolgáltasson ebben az ügyben.”

Az izraeli rendőrség tavaly februárban bejelentette, hogy vizsgálatot indított a Jahadut Hatorah vezetője, Jákov Litzman (akkor) helyettes egészségügyi miniszter ellen annak gyanújával, hogy nyomást gyakorolt irodája alkalmazottaira, hogy módosítsák a pszichiátriai értékelések megállapításait, melyek szerint Leifer alkalmas a kiadatásra.

A rendőrség tavaly augusztusban közölte, hogy vádemelést javasol Litzman ellen csalás és bizalommal való visszaélés vádakban, mert hivatali hatalmát kihasználva többek között jogellenes segítséget nyújtott Leifernek.

A Litzman elleni eljárás indításáról Avichai Mandelblit főügyész fog dönteni.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .