Szmotrics: akkor is a palesztin államot támogató béketerv ellen szavaznánk, ha benne lennénk a kormányban

0

Ziva/ujkelet.live

Másfél év meddő kormányalakítás, a vírusválság és a miniszterelnök nyilvános showműsorrá alakított perének első tárgyalása után sor kerülhet az eddig csak választási propaganda szintjéig jutott béke- illetve szuverenitás tervének gyakorlati megvalósítására.

A miniszterelnök a hét elején a Likud frakcióülésén állítólag kijelentette, hogy nincs változás a júliusi szavazás menetrendjében. A kiszivárogtatott bejelentés azonban nem tér ki részletesen arra, hogy mit is fognak konkrétan “meg illetve nem szavazni” a kormány és a terv ellenzői egy hónap múlva.

Az “évszázad béketervét” Donald Trump amerikai elnök és a terv kidolgozásával megbízott veje, Jared Kushner ajánlotta fel az izraeli és a palesztin fél számára, még januárban. Trump a zsidó állam és a területek rendezésének támogató szándékát az amerikai nagykövetség Jeruzsálemi megnyitásával alapozta meg, röviddel elnöki beiktatása után.

Az ünnepélyes keretek között januárban a Fehér Házban leleplezett terv az eddigi legbőkezűbb ajánlat Izrael számára a területi viták rendezésére, amit harmadik fél valaha javasolt.

A terv szerint Jeruzsálem Izrael osztatlan fővárosa marad, és az amerikaiak elismerik a C-zónában lévő zsidó közösségeket Izrael részeként továbbá a Jordán-völgyet a zsidó állam keleti védelmi vonalaként. Az annektálható területek pontos meghatározásával foglalkozó izraeli az amerikaik tisztviselők alkotta bizottság még nem fejezte be a véglegesített határvonalak rögzítését.

Ugyanakkor a palesztinok, jelenlegi területeiket megduplázva (Júdea és Szamária 70 százaléka), bizonyos kondíciók teljesítésével – például Izrael elismerése mint zsidó állam valamint Jeruzsálem elismerése Izrael fővárosaként – saját államot alapíthatnának, melynek fővárosa a Kelet-Jeruzsálem peremén lévő Abu Dísz. Ez az állam azonban nem lenne jogosult hadsereg fenntartására és katonai szerződések aláírására, és Izrael ellenőrizné a határait.

A palesztin fél még az előkészítési fázisban, bármi is legyen benne, elvetette a tervet. De nem ők az egyetlenek, akik már a kezdetektől fogva elhatárolódtak az évszázad terve bizonyos részeitől.

A miniszterelnököt januárban Washingtonba elkísérő Jesa (telepes) Tanács képviselőit sokkolták a terv gyakorlati megvalósításának részletei és kijelentették, hogy csak az izraeli területek szuverenitására vonatkozó részét fogadják el, elutasítva a palesztin állam megalakulásának lehetőségét.

Hasonlóan vélekedett, az akkor még védelmi miniszter Naftali Bennett és pártja, a telepesek érdekeit védő Jamina képviselői. Az ellenzék soraiban, Netanjahu másik két közelmúltbeli védelmi minisztere Avigdor Liberman (Jiszrael Bejtenu) a Jordán – völgy annektálását egyértelműen támogatta, valamint Mose “Bogi” Jáálon, Gabi Askenázi és a Kék-Fehér cockpit vezetője, Beni Gantz nem határolódott el, de ragaszkodott az amerikai koordináció szerinti kétoldalú megegyezéshez.

A márciusi harmadik választások és az utána következő vírusválság miatt, ha lett is volna rá hajlandóság, a tárgyalások lekerültek a napirendi pontról. Bennették azonban a karantént és a lezárásokat figyelmen kívül hagyva, az azonnali szuverenitás kiterjesztését sürgették.

A korona szigorítások közepette két hónapig zajlottak a kormányalakítás libikóka tárgyalásai, miközben a Netanjahu – Gantz megállapodás utolsó pillanatig vitatott kérdése, a béketerv és következésképp az izraeli területek feletti szuverenitás kiterjesztésének módja. A megállapodás szerint Gantz és koalíciója beleegyezett a szuverenitás szavazásra bocsátása legkorábbi időpontjának, július elsejére való kitűzésével, de ragaszkodott az amerikai koordinációhoz.

A két koalíció egységére alapozott kormányból végül kimaradt a miniszterelnök korábbi jobboldali blokkjának két fő résztvevője, a Jamina és értelemszerűen Liberman pártja. Egyedül a Jaminából kivált Zsidó Otthon vezetője, Rafi Peretz ült át a Likud soraiba, de a Jeruzsálemügyi tárcával vigasztalódva egymagában sok beleszólása nem valószínű, hogy lesz, amennyiben a béketerv teljes egészében a kormányhatározat részeként kerül a Kneszet vagy a kabinet elé szavazásra.

A kormány beiktatása alkalmából mondott beszédében és utána is Netanjahu többször megerősítette, hogy páratlan történelmi időknek nézünk elébe, a legmegfelelőbb alkalom Júdea és Szamária a zsidó államot megillető területeinek annektálásra, ami be is fog következni. Részletek azonban eddig nem kerültek nyilvánosságra.

Elvileg, a miniszterelnök az amerikai béketervet foglalná kormányhatározatba.

A biztosnak tűnő július időpont hallatán Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke kijelentette, hogy megszakít minden kapcsolatot, köztük a biztonságit is, Izraellel és az Egyesült Államokkal.

Izrael szuverenitás kiterjesztésére vonatkozó szándéka ellen, nem meglepő módon és amint arra számítani lehetett, az EU, az ENSZ és a jordán király fenyegető szankciók bevezetésével tiltakoztak.

Miközben az oroszok, akik szintén ellenzik az egyoldalú izraeli annektálás tervét, felajánlották, hogy szívesen közvetítenek Netanjahu és Abbász között.

A Jesa azonban az elmúlt hónapokban többször is jelezte fenntartásait a béketervvel kapcsolatban, mígnem néhány napja nyilvánosságra hoztak egy hatpontos ultimátumot, amelyben kijelentik, hogy az zsidó állam saját területei feletti szuverenitás kiterjesztése nem igényel semmilyen külső jóváhagyást, így amerikait sem. A kormánynak szánt felhívással ugyan nem mindegyik Jesa tag értett egyet, de többségük megszavazta, hogy nem fogadnak el semmilyen palesztin államot és a telepek további terjeszkedésének befagyasztását is elutasítják, ami alapfeltétele a Trump féle béketerv alapján az izraeli jogok kiterjesztésének.

Washingtonban úgy tűnik, ragaszkodnak az amerikai koordinációval zajló menetrendhez, vagyis nem értenek egyet a szuverenitás egyoldalú bevezetésével, amit hivatalosan nem erősítettek ugyan meg, de több névtelen forrás révén a helyi médiában nyilvánosságra került.

Legutóbb, az Israel Hayom internetes híportál riportjában név nélkül nyilatkozó amerikai forrás jelezte, Washingtonban úgy vélik, hogy amennyiben a telepesek nem fogadják el a béketervben foglaltakat, utána már nem lesz rá lehetőségük.

Az amerikai üzenet egyértelmű utalás a Jesa egyes vezetői és a Jamina képviselőinek béketerv-ellenes álláspontjára. Ráadásul a Jesa többek között azt is felrótta a miniszerelnöknek, hogy a béketerv bemutatása után felállított amerikai – izraeli térképész bizottságból őket szándékosan kihagyták és ilymódon nem akadályozhatják meg a számukra előnytelen határvonalak és enklávék kiterjesztését. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a bizottságban ugyan nem kaptak helyet, észrevételeiket viszont jelezhették. Az amerikai álláspont a megoldást egy nagyobb, átfogó kép formájában értelmezi, és nem csak a telepesek szemszögéből.

A helyzetet súlyosbítandó, a vallásos-cionista Jamina képviselői teljes egyetértésben határolódnak el az amerikai terv palesztin vonatkozásaitól és szerintük a palesztin állammal való egyetértés legalább akkora hiba lenne, mint annak idején a gázai kivonulás volt.

A Jamina nevében a szuverenitás kormányzati terveivel kapcsolatosan a kipa vallásos-cionista híroldal kérdéseire Bezalel Szmotrics válaszolt, többek között arra a felvetésre is, hogy a Jesa Tanács tagjai nem egységesen utasították el az amerikai koordináció szerinti béketervet.

Oded Revivi, a Jesa Tanács Efratot képviselő tagja, támogatná az egész béketervet az önálló palesztin állammal egyetemben. Szmotrics az újságíró felvetésére reagálva elhatárolódott, mondván, a Jamina továbbra is ellenzi a szavazást, amennyiben az egy palesztin államról (is) szól : „Ez nem egy vita arról, hogy támogatjuk-e a szuverenitást vagy nem, hanem egy vita arról, hogy támogatunk-e egy palesztin államot vagy nem.”

Továbbá Szmotrics nyíltan azzal vádolja a miniszerelnököt, hogy szándékosan hagyta ki pártját a kormányból. A volt közlekedési miniszter szerint Netanjahu eleve nem akarta, hogy a koalíció része legyenek. Mivel nem akarja megosztani velük a térkép készítéssel kapcsolatos egyeztetéseket, és a kormányhatározat megfogalmazásáról szóló megbeszéléseken sem akarja, hogy jelen legyenek. Szmotrics úgy véli, hogy a sorsdöntő határozatban nem lehet a palesztin állam elismerésére utaló hajlandóságnak még nyoma sem, sem ma sem a jövőre nézve, és mindezt csak akkor lehetne biztosítani, ha a Jamina felügyelné az előkészítő munkálatokat és a határozat szövegét.

Szmotrics szerint nincs jelentősége annak, hogy pártja jelenleg az ellenzék soraiban ül, ugyanis a Trump-béketerv elfogadása politikai döntés, következésképpen, ha rossz a terv, akkor a kormányban is ellene szavaznának.

„Jelenleg ami nagyon zavar, az a térkép. Véleményünk szerint ez nem egy jó térkép, hanem egy palesztin állam térképe. A térkép marginálisnak, lényegtelennek és ami a legfontosabb számomra, veszélyesnek tűnik. Ha a térkép megőrzi a telepeket és megszakítja a palesztin folytonosságot, akkor az egy jó szuverenitási térkép, amely valószínűleg nem eredményez végül palesztin államot. Ha a térkép megszakítja a telepek sorrendjét és ilymódon fenntartja a palesztin kontinuitást – valójában egy olyan térkép, amely felvázolja a palesztin állam határait, és ezzel nem szabad egyetérteni. A valóságot a tények határozzák meg a helyszínen.”

Utalva az Oded Revivi által hangoztatott ideológiai érvekre, Szmotrics azt válaszolta, hogy az egyetlen elfogadható ideológiai érv, az elmúlt száz év cionizmusa, vagyis „ez a Tórai föld, ez I-n parancsa”. Izrael számára a területek megőrzése biztonsági stratégiai kérdés. A demilitarizált “ideológiával” azért nem ért egyet, mert az csak egy blöff, és azok után, hogy létrejön egy szuverén (palesztin) állam hosszútávon nem lesz biztonságos, legfeljebb az elején az ENSZ békefenntartók bevonásával.

Végezetül a miniszterelnök terveivel kapcsolatban Szmotrics azt nyilatkozta, „Netanjahu csak annyit akar, hogy legalább az izraeli települések a kezünkben maradjanak és a többi részt pedig átengedi a Palesztin Hatóságnak. Igaz, hogy az Izraeli Védelmi Erők ellenőrzése alatt. De akkor is (Netanjahu) kész átengedni a szülőföldünk egy részét az araboknak és erre egyáltalán nem vagyunk felkészülve.”

Revivi Szmotrics ideológiai vitájára reagálva azzal érvelt, hogy mindketten megegyezhetnek abban, hogy nem támogatják a palesztin állam létrejöttét, de Szmotriccsal ellentétben Revivi a valóságot figyelembe véve teszi a mérlegre, „mit garantálhatunk és mi az, amit nem szabad megkérdőjelezni”.

Úgy hiszem, hogy ezekben a kritikus órákban, a telepek jövőjével kapcsolatban rendelkezésünkre áll egy olyan lehetőség, amely biztosítja számunkra, hogy ne legyen több elszakadás, ne legyen több befagyasztás (telepes építkezés) és ne legyen több oslói-szerződés. Megalakult egy olyan egységkormány, amely támogatja a szuverenitást, mikor álmodhattunk ilyen széles körű támogatásról? Évek óta beszélnek nekünk a konvergenciáról és átláthatóságról. Ugyanilyen fontos a zsidó állam érdeke. Nem az a kérdés, hogy legyen vagy sem palesztin állam, hanem az, hogy mit tudunk garantálni a telepek jövőjével kapcsolatban”, – érvelt Revivi.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .