Ziva/ujkelet.live
Beni Gantz meredek stratégiaváltásával többszörösen is hátat fordított választóinak, saját (Hoszen Leiszrael) képviselőinek adott szavát azonban a körülményekhez képest igyekezett állni. Az egységkormány megállapodás és a pozícióharcok viharai ellenére, mindvégig ragaszkodott a Jes Atidból átigazolt Pnina Tamano-Sata, az első etióp és Omer Jankelevics, az első haredi női miniszter kinevezéséhez.
Gantzot, aki részt vett a Mózes-hadműveletben, melyben többek között a három éves Tamano-Shatat is sikerült Izraelbe menekíteni, érzelmileg is motiválta az első etióp miniszternő kinevezése. A pártlistán 23. helyen végző ultraortodox Jankelevics politikai karrierjének egyengetése azonban már a kezdetektől sok fejfájást okozott a miniszterelnök-jelölt Gantznak.
Íratlan szabály ugyanis, hogy a haredi nők amúgy is lehetetlen vállalkozásnak tűnő politikai karrierjébe belebonyolódni, csak problémát okozhat.
Az ultraortodox nők tanulás és karrierépítés iránti igénye évtizedekig egyszerűen elképzelhetetlennek és tulajdonképpen kivitelezhetetlennek tűnt. A nagyon lassú, de mostmár érzékelhető változás egyszerű üzenete, hogy semmi sem lehetetlen, csak akarni kell.
Természetesen ennyire azért mégsem egyszerű, aki az ultraortodox hagyományokhoz ragaszkodva szeretne a nyilvánosság előtt karriert építeni legelőször is egy ismeretlen szekuláris környezet szokásaival másrészt a haredi (férfi) vezetők szembenállásával fog szembesülni. Az ultraortodox nők esetében az is nehezíti az előrehaladást, hogy olyan többgyermekes családanyákról van szó, akik a karriert nem a család helyett, hanem mellett választják.
A nehézségek ellenére az elmúlt években felerősödött az ortodox bírónők delegálását támogató haredi lobbi. Elsőként az Egyesült Államokban Ráhel Freier haredi bírónő kinevezésével majd Izraelben is megtört a jég és az akkori igazságügyminiszter Ajelet Saked (Zsidó Otthon) Chavi Tokert (2018) jelölte ki a zsidó állam első ultraortodox bírónőjének.
Az izraeli haredi média örömmel nyugtázta a két évvel ezelőtti kinevezést. Az ultra-ortodox Kikar Hasabat honlapja szerint Chavi Toker révén egy saját bevallása szerint “modern haredi” bírónő került kinevezésre, nem hivatalosan kiszivárgott, nevét elhallgató barátja szerint azonban „inkább haredi, mint modern, bár a legidősebb fia a hadseregben szolgál.”
A politika azonban tabutémának számít.
A két ultraortodox párt politikai listájára egy nőnek felkerülni jelenleg esélytelen. A kudarcba fulladt próbálkozások után tudomásul kellett venni, hogy a haredi nők politikai pályafutása legfeljebb akkor kezdődhet el, amikor felvállalják, hogy kilépnek a haredi szövetségek árnyékából és elképzeléseiket más pártokon belül próbálják érvényesíteni.
Cipi Hotoveli jó döntést hozott, amikor tíz évvel ezelőtt csatlakozott a Likudhoz. A magát vallásos jobboldalinak valló képviselőnő jelenleg a Likud 18. helyére küzdötte fel magát, volt közlekedési miniszter helyettes és több bizottság munkájában is részt vett, de fontosabb kinevezést az elmúlt néhány hónapig nem kapott. Végigjárva a ranglétra különböző fokozatait, először az ügyvezető Netanjahu kormány diaszpora-ügyi minisztere (2020) volt rövid ideig, a múlt héten pedig a miniszerelnök kinevezte telepesügyi miniszternek.
Hotoveli harminc évesen akkor még függetlenül kezdte építeni karrierjét, öt évvel később ment férjhez és születtek gyerekei, de akkor már biztos helye volt a Likud-listán. Az viszont szembetűnő, hogy tíz évvel ezelőtt független vallásos nőként évekig tartott felépíteni, azt amit napjainkban az ötgyerekes Omer Jankelevicsnek első nekifutásra sikerült.
Hotoveli, Toker és Jankelevics karrierjében közös, hogy az elmúlt hónapok sokkal liberálisabb és befogadóbb környezetében, mindhárman negyvenes éveik elején jutottak fontos pozíciókhoz. Mondhatni, az ő esetükben többszörösen is igaz, hogy a negyven az új harminc, de a támogató ortodox férj a háttérben sem elhanyagolható tényező.
Egyébként a londoni születésű Toker és a tel-avivi litván és lett szülők lánya, Jankelevics között szintén közös vonás, hogy mindketten Bnei Brakban nőttek fel.
Családjával jelenleg Bet Semesben élő társadalmi aktivista és jogi végzettségű Jankelevics végül úgy döntött, hogy a haredi, különösen a női közösség érdekeit leginkább politikusként tudná képviselni.
A politikusok delegálásával kapcsolatban a haredi közösségben a rabbik irányelve érvényesül, a választás dilemmáját leegyszerűsítve a két ultraortodox politikai párt egyikére. Jankelevics politikai pályafutását többek között oda-vissza kölcsönösen motiválhatta a haredi nők mozgalma, akik a márciusi választások előtt nyíltan kampányoltak olyan hatékonyabb női alternatívákat támogatva, akik jobban képviselnék érdekeiket a jövőben és értelemszerűen nem lehetnek az ultraortodox pártok jelöltjei között.
A Nivcharot vallásos női mozgalmat, Eszti Bitton-Susan alapította. A negyvenes évei elején járó, haredi újságíróként is ismert Eszti, a kampány idején a mozgalom nevében többször is felszólalt a haredi nők állami intézményekben való képviselete érdekében.
A pozitív visszajelzések ellenére Jankelevicsnek nem volt könnyű dolga. Tapasztalatlanul többször is a jobboldali blokk kereszttüzébe került, de a fenyegetések és kényszerítések ellenére mindvégig kitartott Gantz és a Kék-Fehér mellett. Egyedül a márciusi választások után, a kisebbségi kormányt, mint lehetőséget utasította el. Egyébként Jankelevics a választási kampány idején haredi nőként távolságtartó volt, a párt vezetése pedig elutasított minden a média részéről kezdeményezett interjút.
Végül Gantzot is bőven érte kritika, amiért túlságosan is ragaszkodik a haredi képviselőnőhöz és a vele együtt járó bonyodalmakhoz. A Sasz és a Jahadut Hatora annak ellenére, hogy nem engedélyeznek női jelöltet a haredi pártok listáján gyakran kritizálták Jankelevicset, amiért más nem vallásos pártok listáján viszont ott van a neve és a háta mögött, “irrelevánsnak”, “dekorációnak” nevezve a haredi képviselőnöt. De a nem vallásos politikusok sem nézték jó szemmel, főleg amiért Gantz ragaszkodott miniszteri kinevezéséhez, miközben a listán jóval előkelőbb helyen végző Miki Haimovicsnak meg kellett elégednie egy bizottsági kinevezéssel.
Minden jó, ha a vége jó… a mindvégig határozottan kitartó Jankelevics élete első kormányalakítását egy miniszteri kinevezéssel ünnepelhette és végül a kritikusok is visszavettek a negatív háttér hangokból, amikor Jichák Herzog, mint a Jewish Agency elnöke köszöntötte a frissen kinevezett miniszternőt, mondván:
„Szeretettel üdvözölünk mindenkit, aki a zsidó nép egységét szolgálja.”
Amennyiben Gantz eredeti elképzelése az volt, hogy a diaszpóra-ügyek tárca élére egy olyan haredi aktivista jogász kerüljön, aki már évek óta a társadalom perifériájának fejlődése, különösen a haredi közösségek és kiemelten a haredi művészek ösztönzése valamint a hátrányos helyzetű nők támogatása érdekében harcolt, akkor jobbat nem is találhatott volna, mint a Lag Baomer idején születésnapját ünneplő Omer Jankelevics.
