Unti Ildikó/IMISZ

ROBBANÁS HELYÉN

És a szobor
ott állt a forgalmas út szélén
némán és feketén
a robbanás helyén.

Ott állt a forgalmas út szélén
ahol néhány évvel ezelőtt
telt autóbuszban haza igyekvő emberek
lelték halálukat.

Némán és feketén
vádolt minden járókelőt
akik már elfelejtették
a sokkot, ami érte őket akkor.

A robbanás helyén
pizzéria, virágos kert illatozott
mellette óriásdarú építkezett
s egy hatalmas tölgyfa bontakozott.

És a szobor
ott állt a forgalmas út szélén
némán és feketén
a robbanás helyén.

MOST ÉS RÉGEN

Most
már megint
hat katonánkat lelőtték!

Akkor, mikor 48-ban jártunk
Miftachimban éltünk
s a negevi sivatagban
csak egy fa látszott a homokban
A forró szél kovályogva
az izzó Nap hömpölyögve
esti lehűlést várva
mindannyiunkat irritálta.

Ám mikor a tank közeledett
s a kapunál dörömbölt
mesterlövészünk golyója
nem tévesztve célt
elnémította őkelmét!

Akkor, mikor 48-ban jártunk
Miftachimban éltünk
s a negevi sivatagban
homok homokkal járt jegyben
A tartályban állt vizünk
bunkerekben az élelmünk
s mi bevetésre készen
halálra szántan.

Ám mikor a tank betört
kaput zúzva – snapszert okádva
a chaluci záporra
már egy perc múlva
hátrált, kapitulálva.

Most
már megint
hat katonánkat lelőtték!

TÉVÚTON

Adtuk nekik Gázát
s a szennyvízek helyett csatornát
a sikátorok eltűntek
lakótelepek meredeztek
elmúlt a munkanélküliség nyomora
kivirúlt az asszony kosara.

Adtuk nekik Hebront
pedig ott Ábrahám nyugodott
hagytuk néptelenül a zsinagógát
holott hallottuk még testvéreink imáját
lincselés is volt nemrég
ám a megművelt föld ép.

Adtuk nekik Bethlehemet
hol a kereszténység üzent
a takaros falvakat – mezőket
megművelt szőllőket
s a templomok mellé mostan
“miszgádot” építenek szorosan.

Adtuk nekik Jerichot
hol a bibliai falak
egy nap alatt leomlottak
s azóta vörösek a naplementék
tanúként a Wadi Keltén.

Adtuk nekik Ramallát
hol funkcionál az oktatás
törvényesség és igazgatás
rendőrség és pőre népség
mégis a matracokban
fegyverek lapulnak halmokban.

Adtuk nekik Shechemet
az ősi zsidó hont
s gyermekeik tanulhatnak ott
de felcseperedvén a gyűlölet
elöntve eget-földet
írtó-hadjárathoz vezet.

Adtuk nekik Tulkaremet
mely termő vidék odafent
kertészet és narancsosok
gazdagodnak, ha okosok
ám terrorban halnak
lakói Natanjának.

Adtuk nekik Jenint
s minden zöld termést megint
ígérgettek – halogattak
mézes szóval csalogattak
de mikor új robbanás rázta meg Chederát
Isten felemelte poharát.

Istentelen nép mit akar még
pusztít a dzsíhád
ha valakinek nem elég!
Föld nem kell már nekik
s mint vérengző fenevad
pusztít s a vért nyeli!

Világuralom
a célja – rendelése
s ezért öl szerződésre
még nem tudja,
hogy a foga
beletörik
Megiddóba.

ÖRDÖGI TERV

Robbantanak
darabolnak
eszet vesztve
repesztenek.

Reggeltől
a délidőig
délutántól
az éjszakáig.

Nincs tűzszünet
se szeretet
csak a pápa kenete
hull a véráztatta földekre.

Nincs megállás
se megoldás
halál halált szűlve
koporsókba kerűlve.

Zúg a nép
tűntetve a Rabin-terén
égnek a gyertyák
sírnak az Atyák.

Hámász-Fátách-Hizballa
a 72 szűz apja
suhancokat kábítja
a halálba taszítja.

Milliókat ígérget
Izraelnek e végett
nem kell a szó
csak a robbantó.

Hamis a vád
az átok rád
kiállt az ige
a vér ereje.

Tankokkal az igazságért
az eldugott fegyverekért
ez a béke hímnusza
az ördögi terv mítosza.

ANASZTÁZIA

Valahol
messze távol a tenger hullámain
parányin megcsillanó
kis fehér vitorla
ez volt a remény.

A remény
mely hatvan éve töltekezik
kifogyhatatlan sugárzó hittel
chaluci hévvel
dagadó vitorlákkal.

Imbolyog és zuhan
vergődő árboca szakad
nyíló gerendái recsegve törnek
cikázó fények ráncokat vésnek
ők az utódai a miértnek.

Messze még a föld
sok rombolást-vért lát
még a nép!
de nincs más föld
nincs más remény.