Opportunista kiegyezők és a vesztesek

0
Naftali Bennett az AJC Global Forum-on 2017-ben fotó: youtube screenshot

Ziva/ujkelet.live

Micha Semes a Kan közszolgálati műsorszolgáltató vallásos politikai elemzője szerint Arie Deri (Sász) az ultraortodox pártok érdekeit képviselve fantasztikusan irányította a háttérből a Netanjahu – Gantz koalíciós tárgyalásokat. Amennyiben létrejön, az Deri álmai egységkormánya lesz, ugyanis Shemesh szerint a marokkói származású szefárd belügyminiszter mindig is egy a 80-as évekbeli “egymással egyetértő nagy kormányt” szeretett volna látni maga körül.

Egy biztos, méreteiben a legnagyobb lesz a zsidó állam történetének 34. kormánya és Gantz kisfiús, formálható politikai bizonytalanságának valamint Jáir Lapid (Jes Atid) és Avigdor Liberman (Jiszráel Beitenu) szerencsés távolmaradásának köszönhetően Deri nagy álma most úgy tűnik valóra fog válni.

A koalíciós tárgyalások során a médiának nagyon visszafogottan nyilatkozó haredi vezetők hallgatása mögött állhatott az is, hogy Arie Deri tényleg benne volt az ügyek hathatós igazításában. Gabi Askenázi és Gantz együtt léptek le angolosan a Lapiddal és Mose Jáálonnal (Telem) együtt felépített Kék-Fehér szövetségből, amit hónapok alatt sikerült fellazítani. A szétesés-pártiak szerint a bomlás szükségszerű volt Lapid összeférhetetlen, bomlasztó ideológiái miatt, mások szerint Gantz gerinctelen árulása volt az egyetlen oka. Az okok utólag már kevésbé számítanak, de az mindenképpen mankót jelentett a döntés előtt, hogy állítólag Deri megígérte Askenázinak, a miniszterelnök tartani fogja a szavát mindenben.

Vallásos körökben a mila zo mila nagyobb elkötelezettséget jelent, mint az általános szóhasználatban. Az nem egészen világos, mit ígérhet Deri vagy bárki más a miniszterelnök nevében, de az elmúlt hónapok választási kampányaiban hangoztatott adott szó opportunista politikai haszon ellenében történő megszegése olyan gyakran fordult elő, hogy az izraeliekre már egyáltalán nincs hatással.

Orly Lévy-Abekaszisz vagy az etióp Gadi Jevarkan politikai ugróiskolája szerint opportunizmus nélkül világosodtak meg az ország érdekében. Lévy-Abekaszisz “függetlenné vált” egyetlen mandátumával végül hogy – hogynem a Likud által felajánlott minisztériummal gazdagodhat. Gadi Jervakan várakozásai ellenére azonban Ganzt-al találta magát szemben, aki nem felejtette el árulását. Gadinak a Likudnál beígért abszorciós tárca várhatóan a Gantz-hoz lojális etióp képviselőnőhöz fog kerülni.

Liberman királycsináló lehetett volna, az elmúlt hónapok során mindvégig Likud és Kék-Fehér egységkormányt akart és nem ragaszkodott ahhoz, hogy része legyen, amennyiben létrejön. Kritikusai szerint mindebből csak annyi igaz, hogy politikai haszonszerzesből túl sokat akart és végül üres kézzel volt kénytelen távozni.

A nagy lehetőségeket elbukva végül az ellenzék soraiba szorult Liberman, Lapid és a Meretz szerint az aláírt egyezmény figyelmenkívül hagyja az ország gazdasági szükségállapotát, lényegét tekintve pedig nem egységkormány hanem a Netanjahu vezette Likud – haredi koalíció folytatja tovább, azzal a különbséggel, hogy a hiányzó mandátumok pótlását ezúttal Beni Gantz szűkös Kék-Fehér pártja fogja pótolni.

A Netanjahu – Gantz egyezmény szerint az új kormány egyenlő elosztásban eleinte 32 majd 36 miniszterrel, számos helyettessel és több olyan apró betűs résszel kiegészítve fog működni, amelyet a zsidó állam és a Kneszet jogi háttere egyenlőre nem tesz lehetővé.

Ahhoz, hogy a 34. leendő kormány működőképes legyen, törvényt kell módosítani többek között a norvég törvény alkalmazása, a vádemelés alatt álló képviselő miniszterelnök-helyettesi posztjának betöltése és rezidenciájának állami finanszírozása kapcsán és a két miniszterelnök közötti rotáció törvényben foglalt biztosítása miatt. Továbbá a kormányalakítás nem jön létre, amennyiben a Legfelső Bíróság úgy dönt, hogy vádemelés alatt álló képviselő nem lehet miniszterelnök. Az egyezmény szerint ebben az esetben a Kneszet feloszlik és új választásokat fognak kiírni.

Az egységkormányról szóló egyezmény szerint két blokk alkotja a kabinetet. A Netanjahu vezette jobboldali és a Gantz vezette Kék-Fehér. A miniszterelnök a szerződés aláírása előtt felvette a kapcsolatot két fő szövetségesével Derivel és a Jahadut Tora elnökével, Jáákov Litzman egészségügyi miniszterrel.

A nemzeti-vallásos Jamina vezetője, Naftali Bennett nem volt a listán.

A Bennett és Ajelet Saked alkotta Új Jobb, valamint a Zsidó Otthon és a Tkuma vezetője, Rafi Peretz valamint Bezalel Szmotrics eddig nem nyilatkoztak arról, hogy csatlakoznak a Netanjahu – Gantz kormányhoz vagy átülnek az ellenzéki kispadra. A Jamina több vonalon is politikai haszonélvezője volt az előző hónapok ügyvivő kormányának, Bennett a védelmi tárca, Szmotrics közlekedési és Rafi Peretz oktatási miniszter révén.

A tavaly áprilisi sikertelen kormányalakítás után Liberman kiugrása miatt kevesebb szó esett a Likud-koalíció korábbi szövetségese, a Zsidó Otthon széteséséről. A vallásos cionista, a telepesek érdekeit védő párt elmúlt 12 évében Bennett jóvoltából került a csúcsra majd a megszűnés szélére.

Bennett a Zsidó Otthon nevében a legutóbbi megválasztott Likud-kormányban (2015) két kulcstárcát, a oktatási, diaszpóraügyi és igazságügyi miniszteri pozíciót harcolta ki a koalíciós tárgyalások során. A tavaly áprilisi választások előtt Bennett és Saked kilépve a pártból, Új Jobb néven akarták egyesíteni a szekuláris és vallásos cionista fiatal generációt, de a Likud árnyékában ilyen forradalomra a fiatal jobboldal láthatóan még nincs felkészülve.

Bennették kiválása miatt, bármilyen jószándék is vezérelte, tavaly áprilisban mind a régi és új pártja is kiesett volna. Ami azután következett politikai haszonszerzés a túlélés nevében, elvek nélkül.

Az áprilisi első fordulóban a Zsidó Otthon az Otzma Jehudit közös listája révén lépte át a választási küszöböt, közben Bennették Új Jobb pártja megbukott és a miniszteri tárcákat is elveszítették. Saked és Bennett politikai karrierjét végül a sikertelen kormányalakítás mentette meg, így a szeptemberi fordulón Saked vezetésével technikai listán közösen indult a két párt (Otzma nélkül) Jamina néven. Az előzetes felmérések szerinti nagy remények ellenére hét mandátummal ugyan bejutottak a parlamentbe, de a közös lista vezetői már a legelején összevesztek, így a szövetség a választások után rögtön szétesésett.

Újabb sikertelen kormányalakítást követően túl sok lehetséges variáció már nem maradt az idei márciusi következő fordulóra. Az időközben megbízott védelmi miniszterré előlépett Bennett vette át a vezető szerepet és először Szmotricsot csábította át. Az Itamar Ben-Gvir vezette Otzmának adott szavával ellentétben, a Zsidó Otthon vezetője, Rafi Peretz a listák leadásának utolsó percében hátatfordítva saját pártjának is átigazolt a Jaminához.

Rafi Peretz politikai életmentésre hivatkozott.

A fúziót szemmel láthatóan a választók sem díjazták. Bennették nagy harcok árán elért hat mandátuma semmi jót nem ígért és nem volt elegendő, hogy érdemben beleszólhassanak a koalíciós tárgyalásokba. Amint Netanjahu és Gantz között egyre komolyabbá vált a helyzet, Saked és Bennett hivatkozva az azonnali annektálásra, amit Gantz nem akart támogatni, kilépéssel fenyegette a miniszterelnököt.

Az egyezmény aláírása előtt azonban váratlanul nagy csend lett a Jamina körül és végül röviden azzal kommentálták nem túl meggyőzően a Netanjahu – Gantz féle paktumot, a miniszterelnök egyértelmű üzenete, hogy szívesebben látná korábbi szövetségeseit az ellenzék soraiban.

A Jamina miniszterek és Ajelet Saked csalódása érthető, ugyanis az egységkormányban sehol sem szerepel a nevük. A védelmi minisztérium először Beni Gantzhoz majd a rotáció során Gabi Askenazihoz kerül. A külügyi poszt szintén rotáció a során Askenázihoz kerül. Az igazságügyi tárca végig a Kék-Fehéreknél lesz.

A közlekedési és oktatási tárca ugyan a jobboldali blokknál maradt, de a közlekedési minisztérium vezetőjét a miniszterelnök eddig nem nevezte meg. Az oktatási tárca Netanjahu korábbi ígéretéhez híven Rafi Peretzre vár, amennyiben úgy dönt, hogy elfogadja.

A közlekedési tárca vezetője elvileg a volt kommunikációs miniszter, Gilad Eldad lehetne, ami kétségkívül presztízsveszteséget jelent a Likud fővonalas tagjának. Konkrét döntés a tárca felől még nem született, és arról sem, hogy a miniszterelnök kinek ajánlja fel fájdalomdíjként a kinevezések során rosszul járt képviselők közül a négy megüresedett diplomáciai képviseletet. A Kneszet elnöki székről Gantz javára lemondott Juli Edelstein állítólag nem akar külföldre utazni és a másfél év múlva megüresedő külügyi tárca sem valami biztató. Ganz viszont minden győzködés ellenére ragaszkodik ahhoz, hogy az elnöki széket ne kaphassa vissza Edelstein, így a kinevezésének valószínűleg Jariv Levin örülhet.

Az új kormány eskütételére a tervek szerint jövő héten, Jom Hatzmaut után kerül sor. A miniszterelnök az esti órákban fog tárgyalni a Jamina vezetőivel. Bennették kezében semmilyen ütőkártya nincs, legfeljebb azzal állhatnak elő, hogy ellenzékből nem fogják megszavazni a tervek szerint júliusban a miniszterelnök által bejelentésre kerülő annektálás tervezetét.

A Jamina hat mandátuma és érvei , figyelembe véve, hogy Liberman és pártja (7) opportunizmus nélkül támogatni fogja az annektálást, nem sokat fog érni, ezért Bennett hirtelen változtatott az eddig hangoztatott ellenséges hangvételén és a közösségi médiában megjelentette nagyszabású elképzeléseit a jövőt illetően: “Benne akarunk lenni a kormányban…azért kezdtem el politizálni, hogy hatást gyakoroljak. A kormány abban az irányban halad, amiben hiszünk. A legfontosabb feladat a korona utáni gazdaság romjainak újjáépítése lesz. Mélyreható változásokra, a munkajog forradalmára van szükségük. A kérdés az, hogy mennyit tudunk változtatni”.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .