Zubin Mehta több mint 50 év közös munka után búcsút vett az Izraeli Filharmonikusoktól és az országtól

Avi/ujkelet.live

Zubin Mehta indiai karmester vasárnap adta utolsó koncertjét egy félévszázados kapcsolat lezárásaként az Izraeli Filharmonikusokkal.

„Azon dolgok között, amelyeket az elmúlt ötven évben teljesítettem, egy dolog maradt, ami nem sikerült – nem tudok héberül beszélni,” sajnálkozott az egyébként nyolc nyelven beszélő 83 éves karmester. „Soha nem gondoltam, hogy izraeli ikon vagy ilyen ismert személy leszek, ahogy azt sem, hogy ez ilyen hosszú ideig fog tartani.”

Mehta a fél évszázad során összeforrt a zenekarral és az országgal, annak ellenére, hogy se nem zsidó se nem izraeli. Hol szándékosan hol a körülmények áldozataként a történelme része lett. Jött, amikor háború volt, jött, amikor más nem mert.

Mehta első alkalommal 1961-ben vezényelte az Izraeli Filharmonikus Zenekart. 7 évvel később a zenekar zenei tanácsadójává nevezték ki, majd 1977-ben zeneigazgatójává, amit 1981-ben kiterjesztettek életre szólóra.

„Daniel (Barenboim) és én egy éjszakai sétát tettünk a nyüzsgő Dizengoff utcán, és azonnal otthon éreztem magam. Az emberek egyszerre beszélgettek és vitatkoztak, pont olyan volt, mint India,” idézte fel Mehta első izraeli látogatását.

Mehta az együtt töltött évek során több mint 4000 koncerten vezényelte a Filharmonikusokat.

„Az Izraeli Filharmonikus Zenekar az első szerelmem,” nyilatkozta Mehta a Maarivnak 2005-ben. „Ez a zenekar befogadott, amikor nagyon fiatal voltam. A játékosok kétszer idősebbek voltak nálam. Akkor lengyel zenekar volt, ma orosz. Az egész életem és jelenlétem Izraelben az ehhez a helyhez fűződő érzelmeimből fakad. Nem pénzügyi okokból jöttem ide, és nem volt szükségem az Izraelben folytatott tevékenységre a külföldi karrierem előmozdításához. Az itteni zeném a szeretet és a kultúra előmozdításának vágyából fakad.”

Az Izraelhez fűződő számtalan emlékének egyik különleges pillanata a Hatnapos Háborúhoz fűződik.

Mehta egy lőszerrel megpakolt El Al géppel érkezett, miután az eredeti karmester lemondta a fellépést, amikor ráébredt, hogy a háború a küszöbön áll és az ellenséges csapatok Izrael határaihoz közelednek. „Ez egy válsághelyzet volt,” emlékezett vissza Mehta, a karmester nélküli koncertre utalva, nem a kialakulóban lévő háborúra, „és a lehető leghamarabb oda kellett érnem.”

Ugyanabban az időben Daniel Barenboim és szerelme, Jacqueline du Pré csellóművész is a levegőben voltak, útban Jeruzsálembe. Megközelítőleg ugyanabban az időben érkeztek mindhárman és a koncertterem alagsorában tartózkodtak, amit akkoriban az egyik zászlóalj használt. „Nem emlékszem, hogy féltünk volna; csak viccelődtünk egymással, ahogy mindig. Szerencsére a kis háború csak hat napig tartott. A győzelmi koncert közönsége helyi jeruzsálemi lakosokból állt, akik napok óta a pincéjükben bujkáltak. Nem tudnám megmondani, mennyire volt jó a koncert zeneileg – nem igazán voltunk felkészülve! De Daniel Beethoven Császár zongoraversenyét (op. 73., No. 5., Esz-dúr) játszotta, Jackie pedig az Elgar csellóversenyt.”