Holokausztmegemlékezés Brassóban

0

Veres Ibolya Uzon/Háromszék független napilap

Az európai zsidóság elleni, 75 éve történt atrocitásokra megemlékezések sorozata által hívják fel a figyelmet azon városokban, ahol zsinagógák állnak, illetve zsidó hitközségek vannak.

Megyénkben Sepsiszentgyörgyön május 3-án emlékeztek arra, ami Európa történelmi tragédiájának is mondható, Brassóban augusztus 30-án volt a megemlékezési ünnepség, ahol emlékbeszédet tartott az ottani zsidó hitköz­ség elnöke, felszólalt a sepsiszentgyörgyi Rosner Herman, Tiberiu Roth volt elnök és Katz Marco, a Független Romániai Zsidó Közösség bukaresti alelnöke is. Kádist – gyászimát – egy egyetemi tanár mondott. A résztvevőket estebéd várta a Shalom (Békesség) vendéglőben, ahol egy hölgy felolvasta jegyzeteit a holokausztzarándoklaton szerzett tapasztalatairól, és emlékdiplomákat osztottak a zarándoklaton résztvevőknek. E két említett megemlékezés között, májusban ugyanis nagyméretű zarándoklatot szerveztek a Bukarest–Brassó–Sepsiszentgyörgy–Kolozsvár–Nagyvárad–Kassa–Auschwitz–Birkenau–Krakkó útvonalon.

A zarándoklat résztvevői ma is fennálló zsinagógákat látogattak meg, valamint azokat a helyeket, ahol hetvenöt évvel ezelőtt a deportált zsidóság kényszerű halálmenete áthaladt az Ausch­witzban bekövetkezett végzet felé. Észak-Erdélyből közel 160 ezer zsidót irányítottak gettókba, és 25 ezer feletti volt a kiskorúak száma, akik szintén az ellenséges evakuálás áldozatai lettek!

A hazahozott fényképek, rajzok ma is szomorúan tanúskodnak arról, ahogyan a deportált, kényszermunkát végzett európai zsidósággal – akiknek egyetlen bűnük a származásuk volt – elbántak.

A romániai zarándokok Kolozsváron gyülekeztek, innen vették útjukat Kassa irányába, ahol egykor leszállították a marhavagonokból a deportáltakat – már aki túlélte a szörnyű utazást –, s ahol különböző munkatáborokba továbbították őket, ahol aztán szétválogatták az érkezőket, jobbra avagy balra. A balra esők soha többé nem tértek haza, a jobbra esőket ellátták karszámmal és munkatáborokba irányították a náci Adolf Hitlert kiszolgáló SS-tisztek, illetve csatlósaik.

A zsidóság központi emlékhelyén, a lengyelországi Oświęcimben – amit német nevén, Auschwitzként ismer a világ – az elpusztított zsidókra emlékezve közösen énekelték el a Hatikva (Remény) zsidó himnuszt. Az Auschwitzhez tartozó Birkenau haláltáborba is ellátogattak, ahol szintén nagyon sok elhurcolt zsidó hunyt el, és ma szintén emlékhely. Ezen a helyen szigorú gyászt, sivát tartottak.

A sabbat – szombat – kimenetele után a megemlékezők hazafelé, Románia felé vették útjukat, de megálltak Magyarországon, Debrecenben, ahol az ottani zsidó hitközség tagjaival találkoztak.

E zarándoklatot Eduard Kupferberg  és Marco Katz – a romániai független zsidó hitközség elnöke és alelnöke – szervezte meg, önkéntesek és támogatók segítségével. Jó néven vették e zarándoklatot a holokauszt túlélői és Izrael állam is.

Itt jut eszembe: Izrael állam megálmodója, Herzl Tivadar (aki Budapesten született 1860-ban és Ausztriában hunyt el 1904-ben) „olyan eszmék megalkotója, amilyenek egy ország, egy nép történelmében csak irdatlan időközönként támadnak fel diadalmasan”, megérdemel egy egész alakos szobrot a zsidó állam fővárosában, Jeruzsálemben, a város feletti Herzl hegyen, hogy hirdesse Izrael állam és a zsidó nép örökös létét.  

Egy zsidó közmondás szerint – „Hákol letová” – mindenből lehet tanulni, a rosszból is. Feltételezem, hogy a ma élő emberek képesek lesznek magukba szállni, szembenézni a múlttal, és eldönteni, hogy elsősorban mind emberek vagyunk ezen a vén golyóbison. Jönnie kell egy olyan reformnak, amikor az emberek szerte a nagyvilágban gyűlölködés nélkül kezet nyújtanak  egymásnak.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..