Sztartapu meséi (4)

0
Fotó: Romy Maymon

Makara Béla/imisz

Naftali nem tudta eldönteni, hogy álmodik-e vagy már éber, mint az éjjeliőr héber… A tíz négyzetméteres, plafonra szerelt képernyőjén jelent meg kutyaugatás kíséretében e fotó. Alatta a szöveg: Katyusa zongorista ucsityelnica vagyok. Kérlek tégedet, csinálsz ehhez az Oli Babának nevű kutyus szobakának valamilyen kóser cuccot. Tudod, pajesz, srámli, kaftánka undzovajter. Kapsz majd érte hangverseny tikettet. Naftali törölte a pizsama mandzsettájába épített klaviatúrán az üzenetet, olyan megfontolásból, hogy a zenebarát eb szemmel láthatóan nőnemű, tehát nem öltöztethető a megrendelő kívánsága szerint.

Nafinak becézhető, állás- és munkanélküliséget önként vállaló, egykori topmenedzser hősünk morcosan ébredt. Nem a vádlijába beültetett, biológiai alkatához, és a munkaadója által diktált életritmusához igazított ébresztő-program szerinti hajnali időpontban, nem, mert a munkásnyúzó programot – hála a mindenekre hatónak – tegnap a kenyéradónak minősülő volt cég már kikapcsolta, minek utána csak a bio-rezgések tartományát törlő aktus működött már. Nos, az igazság az, hogy kutyaugatásra ébredt barátunk. Az éhenkórász eb a szokásos reggelijére, a mézes tejre és az abba aprított kiddusról maradt kalács falatkákra várt. Hiába, mert kiderült, hogy a hűtő üres, a kenyeres kosár még üresebb. Nafi kiengedte a kutyust a lépcsőházba. Tudta, hogy a mindent halló és mindent látó szomszéd, bizonyos Elvira néni egykettőre becsalja a négylábút a konyhájába, ahol is e háziállattal tesztelteti, hogy fogyasztható-e még minden eledele.

Felesége, gyermeke sehol, az éjjeli szekrényen nagyjából 50 darab feladatot előíró családi levélke hívogatta. Ilyenek: keresd meg a jobb- vagy ballábas zoknidat, mert a vasingmasin nem akarja vállalni a szagtalanítást egy darabal; töltsd fel a hűtőt mindenféle jóval, jó? Ne aludj délig, mert a kutya a dolgait pontosan nyolckor akarja intézni; fizess be félévi lakbért Lali Grünnek, mert különben kihívja az illetékes Kneszet-képviselőt; A fia sem volt rest: Aba, iskolai kirándulás lesz pénteken, Mira tanárnő üzeni, neked nem kell jönni, mert betelt veled a múltkor is, amikor dzsipszi tánccal fárasztottad a tábortűznél; ja, elvettem tőled 50 sekot, mert egy pita nem sok, annyi sem volt itthon, hogy humuszról és libakolbászról már ne is beszéljünk…, ja inkább beszéljünk…Kéne írni három matek esszét. Rád gondoltam, mert én inkább rajzolni szeretnék, okés? A halaknak nem kell semmit adni, különösen fenyőmagot nem. És keresd meg a három teknőst, megint elbújtak. Utoljára az agavé rágcsálása közben élvezték ima sikoltását. Todaraba.

Nem olvasta tovább a cédulákat. Hosszas turkálás után megtalálta a drúz bejárónő által hímzett, rejtélyes mintákkal díszített díszpárna rojtjai közé rejtett, a lakás valamennyi elektronikus készülékét nyitó, záró, programozó, olajozó távirányítót. Tévézni akart. Nem tehette, a képernyőn megjelent a négy hónapja nem fizetett számlák listája és az utolsó-utolsó, de tényleg legutolsó felszólítás, miszerint, ha ezen levél megtekintését követő 30 percben nem utalja át a bolíviai Ivan Schumák and Broders Bankunió-nál vezetett rulírozó számlára az adósságát, minden nyári éjszakán elzárják a lakás valamennyi mazgánját, továbbá elbúcsúzhatnak a csatornán tizenöt éve futó Szerelmi románc a dzsungel mélyén című sorozat megtekintési lehetőségétől. Nafi intézkedett, zofort belépett volt főnöke szuper titkos, kolumbiai privát számlájára és minden lelkizés nélkül kifizette onnan transzferálta adósságait és további két évre előre a tévé csatorna használat díjait. Végkielégítésnek tekintette munkajogilag e hekkerkedő akciójának gyümölcsét, mert ennyi járna neki, ha és amennyiben… Erre már nem tudott válaszolni és az ügyvédjét sem akarta ilyen gyermeteg kérdéssel zavarni.

Nem hiszitek el, öt perc múlva kivirult ismét a tévé képernyője. De jó! Éppen kedvenc vetélkedője szórakoztatta a délelőtt dologtalan zsidó polgárok zömét. A szimpatikusnak nem, utálatos ripacsnak inkább minősíthető játékvezető ismét csak akkor mosolygott a kamerákba, ha a betelefonáló kedves néző válasza helytelen volt. Ilyenkor a korábban narancshéj szárításból doktorált tévés illendő bocsánatkérést követően ékes szóval minősítette is a vesztes válaszát: marhaság, orbitális marhaság, mondhatnánk mesügere. Nafi izgatottan várta a következő feladványt. Jött is az öles betűkkel a képernyőre: Ki írta a következő, a legújabb tudományos kutatások szerint a beduinok és a zsidók  békés egymás mellet élése bizonyítékának tartott  nóta szövegét: Alijázott az én apám, angyalom, csillagom, galambom. Eszrogárus lett belőle, angyalom, csillagom, galambom…

Naftalinak rémlett valami, szaftája anno mintha ezt dúdolta volna néki, amikor altatni próbálta, bár rossz nyelvek szerint nem is volt dallama, zenéje a néhány soros dalocskának… Ki is írta, ki is írta? Húúú, ha tudná, nyerhetne 85 shékelt – mínusz 40 százalék kultuszadó… Titokban a generál-távirányítón megnyomta a lexikon gombot és villámsebesen beírta a vetélkedő kérdését. Csak darált, csak darált a kisokos gépezet, de választ nem adott, pedig már csak tíz másodperc volt hátra. Nafi rozsdásodó emlékezetéből beugrott egy név, amelyet diadalmasan beleordított a vonalba: Rigó Jancsi…

Talán gyakorlottabb szépírói próbálkozást igényelne, hogy élet- és szöveghűen rögzítsük a műsorvezető gúnykacajával ékített lesújtó választ. Valami ilyesmit harsogott a – talán – milliós nézők felé: nem orbitális marhaság, haver, hanem ornitológiai marhaság, tudod! Rigó Jancsi egy gyerek mese hőse, nem pedig szövegíró. Azért nyertél, barátocskám. A tiéd a vigaszdíj, megsúgom neked a helyes választ, ehhez kapcsold a programban a uzwetruzwegcbnx 45465823 kódot. Megvan? Na, kiskomám, mondom: én írtam a szöveget, kispofám. Kapcsolj másik csatornára, mert nincs időm veled bénázni. Ki vagy rekesztve a műsorból három adásban. Bájbáj.

Naftali a kanapé és maga alatt volt a választól. Írd és mondd újabb két havi előfizetési díjba került ez a fiaskó. Ideje munkához látni. Gyorsan beírta a laptopjába a kaja megrendelést. A bolt jelezte, hogy a szállító munkatársak éppen sztrájkolnak, új dzsépéesszel, waze-programmal, golyóálló üveggel, klimatizált napfénytetővel és pótággyal felszerelt triciklit követelnek, ezért majd csak az éjszakai sztrájktörők tudják logisztikázni a megrendelt csomagokat. Ja, és fagyasztott árut nehogy rendeljen, mert estig ki tudja mennyit olvadoznak…

Nafit nem olyan fából faragták, hogy megijedjen egy kis sztrájktól. Öccse, Éli taxisként kereste a pitára valót, tehát rögvest fel is hívta. Éli nyögött egyet, kettőt a telcsibe, majd elhaló hangon panaszkodott: három napja volt a szülinapon, akkor bezzeg nem csörögtél rám te kutyapecér. Azért én egy dzsentlemanóhoz illően fogadom a hívásodat, Má?
Nafi előadta, hogy honnan kellene elhozni kis családjának egy hétre szánt, de két nap alatt elfogyó menázsiját. Éli olyan ördögien röhögött, mint az előbb szóba hozott tévés, aztán válaszolt: öregem, két napja hurcol engem és utasaimat, a 80 éves Weisz házaspárt ez az önjárónak, önvezetőnek tartott autóscsoda. Sarah Ridikül, a diszpécser elfelejtette frissíteni a térkép- és útvonal olvasó programját, ezért étlen-szomjan már bejártuk Haifát, Akkot, visszafelé Risonlöciont, Batjamot, autópályán és titkos harcászati ösvényeken, pedig anno csak Tel-Avivból Hulonba akartunk menni egy temetésre. Fogalmam sincs, mikor gondolja meg magát ez a dög autó és mikor tér vissza a helyes útra. Szerencsémre Weisz néniék jó alvók, ők könnyebben viselik, mint én a kitudja merre, merre visz a végzet utazásunkat! Hívjál mást a fuvarodhoz és most szundítok egyet. Várj! Engem lehet hívni, de én nem tudok senkit hívni, az én hírközlési centrumom csak libanoni számokat hív és frissen vágott, japán prézlivel szórt rántani való csirkét reklámoz. Légy oly szívem, hívd fel Sarah Ridikül diszpécserünket, hogy műholdazzon ide nekünk egy hazatérési tuti programot és az én napidíjamat, mert… Megadom Karel Glück számát is, őt hívd, ha Sarah nem veszi fel a telóját, mert bizonyára megint együtt hetyegnek, annak ellenére, hogy Sarah tudja, Karel egy szélhámos, már három házasságon van túl, legalább is papíron, ám mindegyik volt házassága révén nyolc bármicva és három katonai szolgálat előtt álló fiúgyermek várja a havonta esedékes tartásdíjat. Szerencsére a főnök olyan mobilt adott Karelnek, amit soha nem lehet kikapcsolni. Még családi titok a perpétum mobil névre anyakönyvezett készülék neve, a tulaj tízéves leánya fejlesztette ki, míg a szülők a kabarét nézték, hallgatták az orosz nyelvű adáson. Tényleg, ezzel nem tudnál valami jó kis pénzes bulit csinálni? De ne hagyjál ki engem. Befejezem, mert szédülök, az autó nem hajlandó a Kirjat Smona-i körforgalomból kilépni…

Sztartapu-sorozat

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..