A Feiglin-effektus

2

Ziva David/ujkelet.live

Izraelben azért vannak kedden a választások, mert a Teremtés könyve szerint a keddi napon kétszer látta I-ten, hogy amit aznap létrehozott, jó.

“A mai egy történelmi nap, számunkra, gyermeink számára és unokáink számára. Menjetek el szavazni és győzzetek meg még legalább 5 személyt. A szabadság forradalma ma veled kezdődik el! A Zehut az egyetlen párt, mely önkéntes bázisát fizetés nélkül építette ki és párttámogatásból sem részesülünk. Önkénteseink többsége megfigyelő pozícióban van, így meggyőződhetünk arról, hogy a szavazat számlálás fair módon történjen”- írta ma reggel Mose Feiglin (Zehut) a közösségi médiában.

Ehhez képest Becalel Szmotrics (Jobboldali Pártok) meg sem várva a választások végeredményét, zsebében érzi az oktatási és igazságügyi tárcát. Naftali Bennett féle, négy évvel ezelőtti de ja vu érzés, azzal a különbséggel, hogy a Likud idei jobboldali szavazat-mozgósítása a kis pártok ( Kulanu, Beijtenu, Sász) életébe kerülhetnek, mivel ők amúgy is a kiesés szélén lavíroznak. A nagy mozgósításnak akár az is lehet az ára, hogy minden mindegy alapon, a korábban királycsináló pozícióban álló Naftali Bennett és Ajelet Saked is kiesik a 21. Knesszetből és helyét átveszi Feiglin valamint Szmotrics, akikről néhány héttel ezelőtt senki sem hitte, hogy valaha egyáltalán bejuthatnak a Knesszetbe, azt még kevésbé, hogy előnyös tárgyalási pozíciójukat kihasználva királycsináló szerepben alakudozhatnak, amennyiben Benjamin Netanjahu nyeri a választásokat.

Józan számítás szerint a várható szoros eredmények mellett Rivlin egységkormány mellett kellene döntsön a jövendőbeli kormány stabilitása érdekében.

Négy évvel ezelőtt Jichák (Buzsi) Hercogtól várta az ország a megváltást és bár az utolsó felmérések szerint magabiztosan vezetett, végül elvérzett azon a bizonyos keddi napon.

Akkor Benjamin (Bibi) Netanjahu könnyedén az ujja köre csavarta kihívóját, a Cionista Unió vezetőjét, az utolsó percben felvázolt sötét képpel, azaz hogyan fogja Hercog tálcán felkínálni az araboknak szeretett országunkat, megspékelve egy kis egészséges közel-keleti rasszizmussal. Ugyanis Netanjahu akkor sem és most sem a baloldallal kommunikált, a jobboldali szavazókat térítette át egy másik röppályára.

2016-ban, az izraeli választások után és az amerikai előtt, a Wikileaks megszellőztetett néhány dokumentumot.

“A kiszivárogtatott e-mailekből – amelyek a Demokrata Párt legmagasabb köreiben mozgó tisztviselők egymásnak küldött levelezéseiből származnak – kiderül a párton belüli általános ellenszenv, Benjamin “Bibi” Netanjahu 2015-ös kampánystratégiájával szemben.

Az e-mailezők között volt Paul Begala, Bill Clinton volt politikai tanácsadója és John Podesta, Hillary Clinton elnökválasztási (2016) kampányának elnöke. Paul Begala a legutóbbi izraeli választásokon(2015) Hercog tanácsadója volt, a kiszivárogtatott levelezésekből kiderül, hogyan vélekedett Netanjahu “megkérdőjelezhető tisztaságú választási taktikájának” győzelméről.

Az e-mailek íróit megdöbbentette Netanjahu “jobboldali feszültséget okozó faji alapú” retorikája, de Mose Kahlonra, mint “megfigyelésre ajánlott srác” hívta fel a demokraták figyelmét.

Bibi nem Irán miatt győzött – folytatta Begala (utalva Netanjahu 2015-ös beszédére a Kongresszus előtt, két héttel a választásokat megelőzően), hanem a versenyt nyerte meg. Bekebelezte a jobboldali kis pártokat: Bennett (Zsidó Otthon) négy széket veszített, a Sasz szintén négyet, Liberman (Jiszráel Beitenu) pártja ötöt, a Jahadut Hatora pedig egyet. A jobboldal tizennégy mandátumot veszített összesen, amelyből Netanjahu megszerzett tízet.

Paul Begala végül összegzi a tanulságokat: Tel Avivban minden okos srác úgy gondolta, Bibi idegösszeroppanást kapott. Az Egyesült Államokban soha nem úsznád meg az ilyen rasszista felhívásokat. De bejött.”

Ami volt elmúlt, ki emlékszik már erre, ezért ugyanez az egyébként sokrétegű jobboldali szavazók számára egyszerűen érthető retorika most is esélyes lehetne, de azóta sok víz lefolyt a Jarkonon és sok mindenben megváltozott a felállás.

Négy évvel ezelőtt Netanjahu hagyta elhúzni Hercogot, mert tudta, hogy úgyis győzni fog és Buzsi csak a jóval szerényebb baloldali blokkon belül tud mozogni. Minden egyszerűbbnek tűnt akkor, pedig a kormányfő nem tudhatta magáénak az amerikai elnök támogatását. Ellenben most, Donald Trump végig Bibi nagy barátjaként, mint fő támogatója mosolygott Tel Aviv plakátjain a közönségre, megdobva a tétet a Golán-fennsík izraeli anexiójának hivatalos amerikai elismerésével, valamint tavaly májusban a nagykövetség áthelyezésével Jeruzsálembe és meglebegtve az új Ígéret földjének vizíóját, aminek bejelentése mostmár tényleg bekövetkezik a választások után rögtön.

Donald Trump váratlanul a finisben tőle szokatlan módon polkorrekt bejelentést tett, mondván az izraeli választás “két jó fickó” között fog eldőlni és szoros lesz az eredmény.

Erre igazán senki sem számított, annak ellenére, hogy valószínűleg pollkorrektségről nincs szó, inkább arról, hogy az amerikai elnök két vasat tart a tűzben. A közelgő amerikai választások előtt aggasztó lehet, ha Gánc mégis nyer és mellé fognak állni az amerikai zsidó választók, akiket mellesleg volt ideje meggyőzni támogatásukról két hete az AIPAC konferencián. Trump végülis nem mondott semmi igaztalant, a rendkívül mocskos kampány ellenére a választások, ha nagyon őszinték akarunk lenni tényleg két jó képességű “fickó” között fognak eldőlni és hogy tovább bonyolódjon az amúgy sem egyszerű helyzet, számolnunk kell egy harmadik helyes sráccal is, a nevető harmadikkal.

Benjamin Netanjahunak most nem lesz olyan “könnyű” dolga, ugyanis nemcsak egy jóval erősebb kihívóval a “négy tenorral” fog szembesülni, hanem a Feiglin-effektussal is. Négy évvel ezelőtt a Likud szavazatokat biztosító, amúgy a kis jobboldali pártokra nézve jelentős szavazatvesztés után a koalíció tagjai megfelelő kárpótlásban részesültek, így kaphattak jóval nagyobb hatalmat és persze rengeteg pénzt az utltraortodoxok, a szefárd Sász és az askenázi Jahadut Hatora-blokk, valamint Naftali Bennett, aki begyűjtötte magának az oktatási és diaszpóra minisztériumot, Ajelet Sakednek pedig az igazságügyi minisztériumot, amire Netanjahu mindvégig azt állította, hogy szó nem lehet róla.

A jövő lehetséges koalíciós partnereinek sorát részben maga a miniszterelnök zavarta bábeli módon össze. Moszkvai útját egy héttel elhalasztva a listák leadásának utolsó napján próbált a szárnyaszegett Zsidó Otthonba lelket lehelni, amit csak úgy tudott elérni, hogy rávette a gyenge lábakon álló párt vezetését és a kahanista elveket valló Otzma Jehuditot a Jobboldali Pártok Uniója néven létrejött kényszerházasságra. Netanjahu a döntést a baloldal esélyeinek likvidálásával indokolta, mondván, a választások megnyerése után az Otzma gettet fog kapni és senki sem fog emlékezni többet a kényelmetlen szövetségre. A fúzió többek között, az amúgy a közös listán nem bejutó helyen szereplő Otzma mandátumának biztosításán kívül Szmotrics számításai szerint oktatási minisztériumot is jelent. Bibi ez utóbbit tagadja, Szmotrics szerint láttunk már ilyet.

A másik négy fő szövetséges közül kettő, az ultraortodox pártok egyike, a Sász és a Kulanu a bejutás és be nem jutás között tengődik, míg a Jahadut Hatora valamint a Bennett, Saked és a Caroline Glick féle Új jobb stabil 6-7 mandátumra számíthat, nem kell aggódniuk a bejutás miatt, vagy ki tudja?

Benjamin Netanjahu, amikor kiírta az előrehozott választásokat, azt mondta az egész procedúra a kormány legitimitása meghosszabbításának célját szolgálja hasonló felállás szerint.

Ehhez képest a miniszterelnök a választások előtti utolsó interjújában (Trump bejelentése után) az nyilatkozta, a Kék-Fehérek fognak nyerni és felsorolta mindazt a drámai változást, ami ebben az esetben be fog következni, hacsak nem szavaz mindenki a Likudra.

Amennyiben sikeres lesz a kormányfő utolsó felhívása, két lehetséges eredmény várható. A Belaga jelentésben is megjelent, hogy tulajdonképpen Netanjahunak nem a kihívóját kellett legyőznie, hanem azzal tudott nyerni, hogy bekebelezte a kis pártokat, és így egyszerűen több mandátumot szerzett. A stratégia most is hasonló, a Likud simán megtudja nyerni a választásokat, ha begyűjti a jobboldali szavazók aláírását. A győzelem ára viszont az lesz, hogy a nyertes mandátumokért cserébe a Sász, a Jiszráel Beitenu és könnyen lehet, hogy a Kulanu is kiesik a következő kormányzási ciklusból és a Knesszetből. Ilymódon matematikailag lehetséges a győzelem, feltéve, hogy a Kék-Fehérek nem tudják növelni a jelenlegi felmérések szerinti előnyüket és szavazataik lemorzsolódnak a többi balos induló, a Munkapárt és Merec között.

A második lehetőség szerint, ami egyszer bejött kétszer nem fog, vagyis nem sikerül behúzni a Likudnak a jobboldali szavazatokat (a baloldali blokk nem fog a Likudra szavazni), ahogyan egy elemző tegnap viccesen megjegyezte, “Bibi nem a telepeket, hanem a jobboldali pártokat akarja átcsatolni.”

Ráadásul belépett a képbe Mose Feiglin, a Zehut párt élén és elindított egy úgynevezett Feiglin-effektust. Először is figyelembe kell venni, hogy a jobboldal új sztárjának nincs vesztenivalója, ráadasul úgy néz ki, igen csak nyerésre áll és az ő szavazói nem fognak átigazolni a Likudhoz, nincs rá semmilyen okuk, ugyanis vezetőjük valóban hisz abban, amit kampánya szerint megvalósítana.

Feiglin első számú projektje a marihuána legalizálása valamint a Szentély azonnali felépítésének elindítása, de tervei között szerepel a rabbinátus prioritásának csökkentése, valamint teljesen liberális alapokra helyezné a gazdaságot és megszüntetné a “rendőrállamot”. Ilyen programmal jelenleg úgy néz ki, hogy 5-7 (egyes elemzők szerint akár 10) mandátumot is bezsebelhet. Feiglin szavazatai, amennyiben tőle függnek, nem fognak a Likudhoz vándorolni, ezért a hiányzó koalícióhoz Benjamin Netanjahunak, amennyiben megnyeri a választásokat, rá mindenképpen szüksége lenne.

De mi szól ehhez a Szász (ha bejut) és az askenázi-blokk? Teljességgel kizárt ilyen összeállítás a Knesszetben.

Feiglin napi több kilométeres biciklizés mellett boldog házaséletet él számos gyerekével és ifjúkori szerelmével. Egy laza srác, aki frissen száguldott be a jelenlegi választások mezőnyébe, hogy alaposan összezavarja a fejeket, az alábbiak szerint.

A választások után Rivlin államelnök meg fogja kérdezni a pártokat, kit fogadnak el Izrael következő miniszterelnökének és ez alapján hozza meg a döntését. Feiglin azt nyilatkozta, magát fogja ajánlani. Az elsőre eszelős őrült ötletnek tűnő bejelentés okos húzás volt. Nem kötelezte el magát senki mellett, ezért mondhatjuk úgy is, nem megvesztegethető, ráadásul Netanjahu számára olyan nem kellemes gondolatokat ébreszthet jelenlegi szövetségesei fejében, hogy nem kell elsietni semmit arról nem is beszélve, hogy a jobboldali szavazókat is összezavarhatja.

Három évvel ezelőtt így jellemezte Begala az előző választások számukra kudarcot jelentő stratégiáját:

Utalva a Hercog által vezetett Cionista Unióra, “részünkről arra koncentráltunk, hogy féken tartsuk Jáir Lapid Jes Atid pártját, de soha nem támadtuk őt rendesen – ez hiba volt.”

A választások előtti stratégia egyáltalán nem működött. “Az utolsó napokban egyetlen gyűlést sem tartottunk, mivel “Buzsi” (Hercog) nem szereti a gyűléseket, és ő nem is egy olyan “hurrá” srác. Mindez Bibi számára kedvezett. Nagyon lehangolt vagyok, elbuktam, mint a jófiú egy nagy versenyen,” vonta le Begala a végső következtetést.[ujkelet.live/2016]

Ezt a jelentést Netanjahu is fejből ismerheti, ezért is nagy gonddal igyekezett a kampány alatt végig egyrészt Lapid lejáratására koncentrálni, amivel ronthatja a Kék-Fehérek népszerűségét és ami részben sikerült is. Másrészről Gánc megerősödve jött ki a kampányprés alól, annak ellenére, hogy Netanjahu csalónak, liliomtiprónak, a telefonján szexvideókat néző, lelkileg sérült ex-vezérkari főnöknek állította be, aki nem lehet alkalmas semmire, még egy egyszerű cég vezetésére sem.

Gánc azonban lerázta magáról a vádakat, az elmúlt három hónapban sokat fejlődött politikai retorikája és a kampány végére felszabadultabbá vált, mint valaha. Jichák Hercoggal ellentétben mindent megtett, amit tőle telt. Tegnap kék-fehér izraeli zászlóval feleszerkezve a motorosok köze pattant, mondván, lazít még egy utolsót mielőtt megnyeri a választásokat.

A választások igazi nyertese azonban akárhogy is nézzük Feiglin lesz, még akkor is, ha valami csoda folytán a Likudnak sikerül elérni, hogy egyetlen mandátumot se kapjon. Feiglinnek sikerült felpezsdíteni az izraelieket, felkavarva az állóvizet sikerült valami mást, valahogy másképpen láttatni a világot, ami amennyire őrült víziónak tűnik annyira lehet kézzelfogható is, ha el tudjuk képzelni magunk előtt. A Sász örökös ígéretei már senkinek sem kellenek, arról, hogy áldásban részesül az, aki Arie Deri pártjára szavaz. Az effajta ígéret, Feiglin programjával ellentétben, mellesleg törvényellenes, mivel csak kézzelfogható politikai programnak megfelelő ígéretekkel lehet a választókat győzködni.

Közben a kisebb jobboldali pártok igyekeznek magukat a Zehut vezetőjétől jobbnak beállítani (Kahlon, Liberman), ugyanis a Feiglin-effektus létezik, amit lehet, hogy Donald Trump is megérzett és azt is, hogy kikerülni csak egy módon lehet. Amennyiben még időben elismeri, hogy a győzelem nem egy hanem két “jó fickó” között fog eldőlni, megoldásként egy stabil egységkormánnyal, amit egyelőre mindkét fél tagad. De láttunk már ilyet…


2 Kommentek

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .