1944. március 19.

0
Élelmiszer szállítás. Borsodi, Smulik, Ámikám. Forrás: archív/Unti Ildikó

Unti Ildikó/IMISZ

A németek bejövetele egy vasárnapi
napon történt, amikor a Hánoár Hácioni tagjai éppen a budai hegyekbe kirándultak. Hazafelé jövet, Pestre érve látták, hogy Budapestet hivatalosan is megszállták a németek.

A németek rögtön akcióba léptek Eichmann vezetésével, akinek már nagy praxisa volt az előbbi európai országokból, ahol deportálást és a haláltáborokba való szállítást véghezvitte. Azonkívül Magyarországon előőrsei – a Gestapo emberei – mindent előkészítettek, hogy a kitervelt magyarországi zsidóság megsemmisítése minél gyorsabban mehessen végbe.

A németeknek a frontokon óriási veszteségei voltak és az orosz csapatok erősen nyomták őket, így visszavonulóban voltak Oroszországból Magyarországon keresztül Németország felé! Ezért volt szükséges a
németeknek a gyors megoldás, a magyarországi zsidóság deportálása, vagyis megsemmisítése!

A pályaudvarokon a vidékre utazó zsidókat, akik városaikba vagy falvaikba akartak visszautazni, letartóztatták és internáló táborokba zsúfolták őket: még aznap, a német megszállás napján. Céljuk az
volt, hogy ne jusson el vidékre a veszedelem nagyságának híre. Lehetetlenné akarták tenni a zsidó önvédelem megszervezését.

A földalatti mozgalom tagjait, Grünwald Dávidot /Cocát/ és Mose Katzot a pályaudvaron fogták el és tartóztatták le! Smulik a hírt már másnap megtudta, mozgalmi barátaitól. Sőt, azokról is tudomást szerzett, akiket a Tattersaal-ba vittek. Azonnal munkába kezdett, hogy kihozza őket ezekből a táborokból. Néhány napi fáradtságos utánajárás, veszélyhelyzetek, konfliktusok átélése után sikerült kiszabadítania a cháverokat, s egyenesen a szülei lakására vitte őket. Édesanyja biztosította a tisztálkodási lehetőségeket: így megfürődtek, megborotválkoztak, majd meleg étellel látta el őket – mindezt jó pár napja nélkülőzték. Nemsokára hamis papírok birtokában kikerültek a városba és ők is beálltak az “embermentés” munkájába.
Coca egy hetet töltött a toloncházban, amikor egy éjjel Hánhác füttyjelet hallott, s nemsokára már ő is szabad volt. Az első válság után rendeződtek a mozgalom sorai.

Csak mellékutcákon közlekedtek, lehetőleg egyedül, vagy egymástól nagyobb távolságra. A feladat óriási volt: mindenkit kihozni a vidéki gettókból és a munkatáborokból, akik hajlandók jönni és hamis iratokkal élni. Egyre több chavert, barátot sikerült kiszabadítani, s Smulik mellé Coca és mások is beálltak dolgozni. Igen ám, de az embereknek helyet kellett biztosítani – de hol? S jött az ötlet! A Nagyfuvaros utcai zsidó templomban állomásozott egy munkatábor osztag, Teller Szabó százados vezetésével.
Smulik hamis papírokkal bevonult a századba, s küldönc beosztást kapott. Így szabad mozgása volt a városban és összeköttetést tarthatott fenn azokkal a cháverokkal, akik hamis papírokkal szöktek
meg a munkatáborokból. Egyrészüket ideiglenesen a templomban szállásolta el. Innen aztán a rendelkezésükre álló különböző helyekre kerültek.

Egy nap a század parancsot kapott, hogy felszámolják a Nagyfuvaros
utcai zsidó templomban állomásozó Teller századot és Németország felé irányítják! Smulik már 3-4 hete dolgozott ott mikor a felszámolás előtti napon otthagyta a századot. Átköltözött a József-körút és a
Blaha Lujza tér sarkán lévő Vöröskeresztes irodába. Az irodát az egyik cháver irányította – Kőrösi állnéven Grossz Jichák – s ezután innen indultak napi akciójukra. Addigra már a vidéki zsidóságot gettósították, azaz a falvakból a városokba tömörítették őket valamelyik téglagyárba.

A németek bejövetele után, ebben a borzalmas korszakban, amikor a megszokott keretek – az iskola, a hitközség, a szülői ház, a család megszüntek működni, vezetni, védeni – a cionista fiatalok voltak azok, akik szervezett mentési munkával foglalkoztak!

Smulik összekötőként remekül bevált! Különböző munkaterületeken dolgozott. Így részt vett az élelmiszerek beszerzésében. Különféle konzerveket, húskonzerveket, szárított gyümölcsöket és egyéb olyan élelmiszereket szerzett be, amelyek hosszabb ideig elálltak. A beszerzett dolgokat egy Baross-utca és József körút sarkán lévő lakásban raktározták el, ami később Vöröskeresztes irodává vált, álcázva!

Innen vezette a földalatti munkát Billitzer Dajnus /Adonijahu/ a Hánoár Hácioni egyik, akkori vezetője.

A hamisított papirokat Smulik kétrészes csizmájába gyömöszölte, s vitte az ország különböző helyeire: a gettókba vagy munkatáborokba. Így ki tudta hozni a barátokat sárga csillag, vagy sárga karszallag
nélkül, s azután tovább Budapestre, a bunkerekbe, vagy a Vadász utcai “üvegházba” vagy valamelyik rejtett helyre! Smuliknak embert sikerült ezekkel a keresztény papirokkal kihozni a gettókból. Így járt Székesfehérváron, Békéscsabán, Nagyváradon, Vácon, Nyíregyházán és
környékén, Vásárosnaményen…stb.
“Megmenteni mindenkit, akit csak lehet”! – ez volt a jelszó!

/folyt./



Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..