A levél…

0
Illusztráció. Forrás: pixabay

Sebestyén József/IMISZ

​Szevasz Rudikám!

Már napok óta készülök elrejteni ezt a levelet, de mindig van itt valaki. Jó ötlet volt ez a parketta nyílás, de hogy mi van itt mostanában papuskám arról fogalmad sincs. A Tóra elejéből kitéptem egy lapot, most erre írok, ha apa rájön biztos, hogy agyonüt. Szóval a lényeg: mivel titkos dolgokat írok benne, nem kockáztathattam semmiképp, hogy bárki is rátaláljon.

De először kezdem az elején. Katonák jártak nálunk. Öten voltak és tesvérek. Legalábbis így szólították egymást. Ha nekem öt ilyen bátyám lenne! De csak ez az egy balfék öcsém van, akit megint meghúznak vagy kettőből. Láttad volna a nagyapát amikor ezek megjöttek, úgy remegett mint a nyárfalevél, azóta nem is kínoz a hegedűjével. Megúsztam. Szóval ezek körbejárták a lakást, méricskéltek és papírokat vettek elő. Anna azt hitte megint költözünk, és hogy apáék vissza akarnak menni a Király utcába. Mondom ez hülyeség. A Nagyatádiból a Királyba? Azt sem értem minek jöttünk ide, az még nagyobb volt mint ez. Mindegy, te úgy is jártál ott. Szóval itt voltak ezek a katonák. Láttad volna a ruhájukat! Papuskám ezeket nem a Manci néni varrta! Feketék voltak mint az éjszaka, már szinte fénylettek. Puskájuk is volt. Ha mi is szereznék pár ilyen göncöt a Biharit megütné a guta! Képzeld el papuskám, ahogy a Hitler téren jönnének velünk szemben abban az ócska vörös mellényben! A Keresztesé már így is teljesen szétfoszlott, mert lekopik róla a fonál! Ja! Egyébként most tudtam meg a Papír ikrektől, hogy tényleg a nagyapja pulóverje! Igazam volt! Csak levágta az ujjait. Szóval ott állnának velünk szembe, mi meg jól kiröhögnénk őket! A Bihari ott helyben elégetné a nyavajás tigrises zászlójukat.

Ahogy a katonák elmentek, pár napra idegeneket hoztak a Klauzálról. Nem tudom kik ezek. Csak a Papírékat ismerem. Van köztük ötvös, pék, még állatidomár is. Ja, meg egy latintanár. Ez egész nap egyféle szöveget mormol maga elé: Lupus est homo homini. A nagyapát megkérdeztem mi ez, ő azt mondta: ember embernek farkasa. Farkas! Érted papuskám. Ilyen híresek lettünk. Már a latinok is tudják hogy létezünk és védjük az egész Dob utcát. Úgyhogy vagyunk itt vagy negyvenen.

Fura lett minden, jövés menés, apa ideges, mert délután nem tud aludni, pedig milyen jó volt az. El tudtam csenni az apróját. Egyszer hazajött egy tömött bukszával, annyi volt benne hogy beleszóródott a táskájába. Akkor mentünk el a parkba papuskám! Ott ettük azt a sok krémest, hogy szegény Sanyika fél este ott guggolt a Duna parton.  Meg ott volt a Helga is. De szerintem hagyjad azt a lányt, aki egy lángosért megmutatja a bokáját az nem tisztességes nő. Azt, meg hogy a távollétemben bevedd a farkasok közé, egyenesen megtiltom! Érted? Megtiltom! A Kenéz is összeszedte azt a lányt a Tabánból és teljesen meghülyült! És mi lett a vége? A vezér nem törődött a csapatával, aztán feloszlottak. Fillérekért árulták a csapat vagyonát. Akkor vettük az üveggolyókat. Szóval nekünk erre nincs szükségünk. Most fontosabb dolgok következnek: a Kazinczy fürdő odúját én mint parancsnok, ezennel felszámolom! Annyit emlegetik itt mostanában, hogy megszűnt a  levelek biztonsága. A csapat összvagyona négy pengő és hetven fillér. Ezt elrejtem a levélbe tekerve a parketta alá. Tudom, hogy kellett volna a festékre, de nem tehetek róla, egész falat építettek  ide és senki nem mondja meg miért. 

Tudom, egy farkas ne panaszkodjon, de baromi kényelmetlen a földön aludni. Pláne hogy itt alszanak még vagy tízen. Mindegyik gyerek, de nem értek szót velük. Komolytalanok. Az egyik, egy vörösképű azt hajtogatta hogy az egész ház utazik. Elvisznek minket. Megkérdeztem a nagyapát, de az csak hallgatott. Egyre csak hallgat amióta csillagot festettek a ház falára. A lényeget elfelejtettem! Az öreg Bőhm, az a részeges, na ő lett a házparancsnok! A mi régi zászlónkat elkobozta, hogy mekkora hülyeség bandásat játszani, erre meg a felnőttek közt lett ő a főnök.

Éhes vagyok. A pék lett itt az úr. Az kijárhat a falon túlra, néha még hoz is valamit. De… elég nyomasztó itt minden papuskám. A vizet úgy hordják valahonnan, és hideg van, egészen hideg…félek…de ezt el ne áruld senkinek. Tudod, azon gondolkodok, hogy ideiglenesen lemondok. Megteszlek téged vezérnek. De csak addig míg hazaérünk. Onnantól fogva átveszem az irányítást. A kulcsod remélem megvan. Ha elmegyünk, úgy is itt keresed az üzenetemet. Eddig nem tudtam elrejteni, mert tele volt a szoba, de ma elvittek egy pár gyereket. Írni sem akartam, amíg nem tiszta a levegő, mert az öcsém folyton a sarkamban van. Most megmondtam, hogy neked üzenek. Anna, és Peti is üdvözöl. Anna szerintem szerelmes beléd, ma kétszer is kérdezte mi van a Rudassal, úgy hogy  Rudikám, ha megjövünk hívd el a Bakátsra. Ígérem nem csinálok balhét! Ők már mindent tudnak. De a zászló helyét csak neked árultam el. Már nincs helyem írni, úgyhogy elköszönők. Ha megjöttem kiülök a Klauzálra pontban hatkor. Ott megtalálsz. Ezt mond el a többieknek is. Simiék már tegnap előre mentek, de itthon találkozunk. Vigyázz a zászlóra!

Anna, Peti… és Gergő  

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..