Emil és Chagall

0
Mezei Emil: Chagall hegedűse

Politzer Tamás/ujkelet.live

Árulja el nekem Emil bácsi, hogy milyen megfontolásból adja-veszi a lakásokat egyre-másra? Ismerem a vételárakat és az eladáskor szerzett bevételt, az újabb lakás vételárát, a költözködés pénzben van, akkor még nem beszéltem az ügyvédi és egyéb költségekről. Ezek ismeretében nagy hasznot nem látok az akcióiban.

Csurran-cseppen valami, ne féltsen engem. Sok oka van annak, hogy félévente, évente veszek, eladok. Nézze kettőnknek elég egy kis garzon. Legyen benne teakonyha, fürdő, egy szoba, központi fűtés slussz. Mindig úgy veszek, hogy az eladó hagyja ott nekem az ágyat, két fotelt és valami szekrényfélét. Még örül is neki, mert nem kell foglalkozni a régi cuccokkal. Edényt, ágyneműt viszünk, ehhez elég a taxi, egy óra alatt ripsz-ropsz meg van a költözés. Nem, festetni csak ritkán szoktam, mert arra is figyelek, ne legyen elhanyagolt az újabb lakás. De nem is ezt kérdezte. Nézze, ha valami olyasmit hallok a lépcsőházban a hátam mögött suttogni, hogy na, az öreg biboldó már megint…, na akkor én keresek egy újabb lakást. Vagy már olyan is volt, hogy a Valter, a fiunk, jobban mondva a feleségem fia, eljött Bonnból látogatóba. Másnap hallom, hogy az ajtók  előtt két vén asszony hüledezik: nem elég a vén zsidó, meg a platina szőke, lúdtalpas németül karatyoló asszonya, még ide hoznak olyan néger forma pasast is. Vagy más: mindenáron emelni akarták a közös költségünket, merthogy mi feszt jövünk-megyünk a lifttel, hallott már ilyet? A legutóbbi lakásról kiderült, hogy a házat bauxitbetonból építették. Hát köszönöm szépen, engem hiába nyugtatott három mérnök is, nem hiszem el, hogy nem porlad el a tartófal, nem dől össze a ház egyszer. Én nem várom meg. Olyan is volt persze, hogy a fogorvosunk megtudta hol lakunk, kérdezte, van-e ott eladó lakás. Mondtam, én eladnám, ha mecije lenne. Zsebből, alku nélkül kifizette a doktor, kerestem majd egy milliót, nu. Így mennek a dolgok. Most egyébiránt az van, hogy megyünk Izraelbe. Örököltem ott, Petah Tikván egy kis lakást apám unokatestvére után. Jobb lesz ott nekünk, Pest már büdös nekem, és nem csak a levegője…

Miért négereztek a szomszédok?

Hajjaj, régi történet ez. Ha kíváncsi, én elmesélem. Negyvenöt májusában ugye felszabadultunk Buchenwaldban. Én elég rossz bőrben voltam, de elindultam haza. Haza? Szóval Magyarországra. A vasútállomáson már nem tudtam felszállni a vonatra, elájultam a gyengeségtől, a láztól, kórházba kerültem. Ötféle nyavalyám volt, képzelheti.  Amerikai felügyelet alatt működött a kórház, legalább ötven volt foglyot ápoltak vagy temettek… Szerencsém volt, hetek múlva feljavultam. És beleszerettem a kis német ápoló sveszterbe, nővérbe. Nem mondtam ugyan neki, de sejthette, mert folyton mosolygott rám és nagyon gondomat viselte. Mit ad a teremtő, egyszer csak búskomor lesz, kisírt szemekkel teszi a dolgát, már nem olyan lelkesen, mint korábban, és rám se néz! Ötször megkérdeztem, mi baj van, mire leült az ágyamra és elsírta: állapotos az egyik amerikai katonától, akit közben már elvezényeltek, nem lesz apja a gyereknek…A katonaság nem hajlandó elárulni a szeretője nevét, címét.  Úgy vettem észre, jót tett neki, hogy elmesélte nekem a gondját, mert aztán mindennap sokat beszélgettünk, mit is kéne tennie. Két hét múlva döntöttem, elveszem feleségül. Összeházasodtunk, a harmadik hónapban járt. Ő maradt nővér, engem a gyógyulás után felvettek a kórházba takarítónak. Kaptunk egy szobácskát az alagsorban, ahol a nővérek laktak. Sokat nem kellett menni, amikor jöttek a szülési fájdalmak. Fiút szült. Közel öt kilósat. A néger őrmester apuka örült volna biztosan, ha látja. Én is örültem, nagyon édes gyermek volt. Senki nem piszkált, csúfolt bennünket, hogy nem szőke, nem kékszemű gyermeket tologatunk babakocsiban, visszük óvodába, iskolába. Tényleg nem. Amikor Valter leérettségizett, beköltöztünk Bonnba, Inge maradt ápolónő, én egy orvosi műszerekkel kereskedő cégnél lettem utazó ügynök. Elég jól kerestünk, szép, kényelmes lakást béreltünk. Valter fiunk beiratkozott a fogorvosira. Ott már hallott, halottunk ezt, azt a színére mondani, de nem volt veszélyes. Szomorkás gyerek volt. Tudta ugye, hogy nem én vagyok az apja, nem akarta soha elhinni, hogy nem tudjuk felkutatni az apját… Fogorvos lett a mi kis nagyon kreol gyermekünk, bizony. Sokat veszekedett az anyjával, merthogy ő mindenáron a zsidó vallást akarta felvenni. Inge ellenezte, az volt az ándungja, hogy majd ha megtaláljuk az apját, akkor majd vele együtt kell ezt eldönteni. Én nem erőltettem, azt se, hogy Inge tucat számra írta a kereső leveleket. Egyik este hatalmas bőrönddel jött haza a fiú. Ő bizony megy Amerikába, megkeresi az apját. Ugye maga se tiltotta volna meg ? Elment. Három hét múlva kaptunk tőle repülő postás levelet. A borítékban volt fotó is: őszes, kövérkés férfi mellett mosolygott a mi kis kreol németünk. Három féltestvére is lett. Alig akart hazajönni Valter, végül is a vízum miatt muszáj volt. Mintha kicserélték volna. Nem elleneztük, hogy a nevét megváltoztassa. Nagyon furi volt ám, hogy korábban a majdnem fekete bőrű német létére úgy mutatkozott be: Walter Mezei. Lett belőle Walter Jefferson. Hogy befejezzem a történetünket, elmondom, echte néger feleséget hozott később Amerikából. Öt unokánk van. 
Nem akarom feltartani, akkor holnapra írja meg a szerződést a mostani lakásra, hozom a vevőt aláírásra. Azt tudja-e, hogy annak a háznak a helyén volt az első zsidó kórház is, meg egy csomó zsidó üzlet, iroda, bolt, zsidó lakóház? Előbb megyünk Németbe, összepakolunk és irány Petach Tikva, pár hónapra. Majd elfelejtettem, hoztam magának valamit. A múltkor dicsekedtem, hogy amióta nyugdíjas vagyok, festegetek, híres festményekről másolatot. A németek viszik ezeket, mint a cukrot. Ha nyáron otthon vagyunk  – otthon, hol vagyok én otthon, a németeknél a nyár hűvösebb, az jó. Ha jön a tél, megyünk Izraelbe eztán. Bolhapiacokon seftelek a másolatokkal. De maga ne adja el. Nem szignálom soha, de maga ráírhatja, hogy emlékül festette Mezei Emil. Na ne mondja, szerintem a bolond is felismeri, hogy az eredeti Chagall-nak a Hegedűse… Tudja, a háztetőn, ugye ? Vigyázzon rá, egyszer még sokat ér ez is…

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..